A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-15 / 20. szám
LAPUNKRÓL A KÖZGYŰLÉS KAPCSÁN Képes hetilapunk jellege, viszonylag szűk terjedelme, hosszú gyártási ideje nem teszi lehetővé, hogy a Csemadok XIV. Országos Közgyűléséről a napilapokhoz hasonlóan tudósítsunk. A közgyűlés anyaga, a legfontosabb dokumentumok nyomtatásban, könyv formájában megjelennek és az alapszervezetek rendelkezésére állnak majd. A Hét minden számának megírása és megszerkesztése közben figyelembe veszi majd a közgyűlés fő beszámolójának és a felszólalóknak lapunkra vonatkozó megállapításait. Például azt, hogy felhagyjunk lapunk hasábjain a még bizony fellelhető frázisokkal. az olvasók előtt is ismert alapigazságok ismertetésével. Nem kívánunk helyt adni olyan cikkeknek, amelyeknek írója nem mond semmit, nincs benne érdeklődésre, elgondolkodásra érdemes mondat. A másik oldalon úgy gondoljuk, hogy minden Írás, amely javítja a közérzetet, a közvélemény tájékozottságát, töprengésre, vagy bármilyen kicsinek látszó ügyben pozitív cselekvésre késztet, politikailag is nagyon fontos és ezért közölnünk kell. Úgy gondoljuk, hogyha az olvasó élet- és munkakedvéről közéleti és családi békéjéről van szó, nincsenek, vagy nem lehetnek elhanyagolható dolgok. Megállapítható, hogy az ilyen Írások a tömegkapcsolatok nagyon lényeges erősítői, eszközei. A XIV. Országos Közgyűlés beszámolójának a lapra vonatkozó része megállapítja, hogy az adott valóságból kell kiindulni, figyelembe véve olvasóink magas műveltségi és politikai fejlettségi szintjét. Kiadónk elvárja tölünk, hogy feladatainkat vonzóbban, nyelvileg is élvezhetőbben, az újságírói szakma becsületének, felelősségének szem előtt tartásával valósítjuk majd meg. A CSKP az ország nemzetiségi politikájában az egyenlő szociális fejlődést a kölcsönös közeledés, az anyanyelv szabad használatát, az iskolaügynek és a kultúrának a nemzetiség nyelvén történő fejlesztését érvényesíti. Lapunk feladata, hogy ezeket az elveket az olvasók internacionalista tudatának elmélyítésében az eddiginél hatékonyabban érvényesítse. Ezért akarunk a vitában felszólaló küldöttekhez fordulni, hogy egyes gondolatokat cikk formájában fejtsék ki. hogy foglalkozzanak országunk magyar nemzetiségű polgárainak kulturális nevelő tevékenységével, ezek módszertani kérdéseivel. Foglalkozni kívánunk a csehszlovákiai magyar értelmiség képzésével, hiszen tudjuk. hogy a főiskolákra jelentkezők száma messze elmarad a tervezettől. Írunk majd a kis települések jelenlegi problémáiról is. mert ezekből a községekből az iskolával együtt eltűnt a pedagógus is, és így hiányok mutatkoznak a kulturális népnevelő munkánkban. Biztató számunkra, és az Írott szó erejét bizonyítja, hogy az elektronikus tömegkommunikáció elterjedése nem jelenti a lapjaink iránti érdeklődés csökkenését. Az emberek nemcsak látni, hallani, hanem olvasni is akarnak. A Hét szerkesztőségében őszintén arra törekszünk, hogy emberközelbe hozzuk szocialista törekvéseinket. Életünk az elmúlt években sokrétűbb, bonyolultabb lett. Árnyaltabban, újszerűbben kell tehát a jelenségeket ábrázolni. Megszaporodtak a témák, több ma a szabadidő is. Jólesett hallani, hogy a közgyűlésen elhangzott föbeszámoló is síkra száll a lap anyagi, műszaki hátterének korszerűsítése érdekében. Gustáv Husák köztársasági elnök meghívására április 23-án háromnapos hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke. A legfelsőbb szintű csehszlovák—finn megbeszélések lebonyolítása után gazdag program várta a finn köztársasági elnököt. Április 24 én Mauno Koivisto a prágai Karolinum termeibe látogatott, ahol a prágai Károly Egyetem díszdoktorává avatták őt. VISSZAPIILANTÓ ÁPRILIS '87 Gustáv Husák köztársasági elnök a prágai várban fogadta a dél-afrikai frontállamok külügyminisztereinek küldöttségét. A küldöttség tájékoztatta köztársaságunk elnökét az Afrika déli részén kiala-SZERDA 22 kult veszélyes helyzetről és a pretoriai rendszer agresszív és destabilizáló politikájának közvetlenül kitett frontállamok álláspontjáról. Múlt év szeptembere óta első ízben ültek össze Bejrútban a li banoni kormány muzulmán és keresztény tagjai, hogy foglalkozzanak az ország helyzetének sürgető problémáival. Az ülés összehívását a parlament elnöke Huszszein Husszeini kezdeményezte. CSÜTÖRTÖK 23 Hasonlóképpen a tavaly szeptemberi tárgyaláshoz, az idén se vett rajta részt Amin Gemajel elnök, így az érvényben levő alkot mány értelmében a kormány nem hozhatott semmiféle kőtelező határozatot. Ľubomír Strougal csehszlovák miniszterelnök és kísérete ötnapos hivatalos baráti látogatásra a Kínai Népköztársaságba utazott. PÉNTEK 24 A látogatásra Csao Ce-jangnak, a Kínai Államtanács (kormány) elnökének a meghívására került sor. Bohuslav Chrtoupek csehszlovák külügyminiszter hivatalos barati látogatásra az Afgán Demokratikus Köztársaságba utazott. A látogatásra afgán kollégája, Abdái Vakil meghívására került sor. A SZOMBAT 25 csehszlovák külügyminiszter útban Kabulba rövid időre megállt Moszkvában, ahol Eduard Sevardnadzéval, az SZKP KB PB tagjával, külügyminiszterrel tárgyalt. Hafez Asszad, az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkára, szír államfő befejezte négynapos, hivatalos baráti szovjetunióbeli látogatását és hazautazott Moszkvából. Tárgyalásaik folyamán Mihail Gorbacsov a szovjet VASÁRNAP 26 álláspontot tolmácsolva leszögezte: a Szovjetunió úgy véli, hogy a Közel-Keleten kialakult egyik legbonyolultabb regionális konfliktus igazságos megoldását politikai úton kell elérni. A CSKP KB meghívására Prágába érkezett Vasile Barbulescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára. Látogatása során megismerkedett a XVII. HÉTFŐ 27 pártkongresszus a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésével kapcsolatban elfogadott határozatok teljesítése terén végzett pártmunka eredményeivel. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Moszkvában fogadta Georgi Atanaszovot, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét. A felek áttekin KEDD 28 tették országaik helyzetét, valamint a szovjet—bolgár gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés hatékonyabbá tételének lehetőségeit. HÉTVÉGI LEVÉL Gyermekkoromban öreg halászok mesélték, hogy még ittak a Garam vizéből. A Duna vizét pedig lajttal hordták még a múlt század elején is a főváros keskeny utcáin a vizárusok. Falunkban a határ több pontján voltak hideg vizű. jó ízű források, amelyeket mindenki ismert és nyári munkák idején a gyerekeket szalasztották csörgös korsóval a pereméhez, közben ijesztgetve a nagy békával, mely a forrás száján ül. Szeretem a tiszta forrásvizet, a kanyargó hegyi patakokat, melyek a sima kövek között fehér gyöngyöket szórnak. Kirándulások alkalmával ma már sajnos egyre kevesebbre találok. A patakok medre teli van szeméttel, üres konzervdobozzal, műanyagtasakkal és papírral. Erdélyi János Magyar közmondások könyvében (1851) lapozgatva még ezeket találtam a vízről: Forrásnál legjobb a víz. Köszönje meg a víz, ha megmosdol benne. Addig lépj a vízbe, míg kövét látod I — az utóbbi közmondás ma már félrevezetne, mert hol látod tisztán például a Vágban, vagy a Dunában a lábad alatt a köveket? Az ivóvíz problémája ma már az egész földön egyre gyakrabban előtérbe kerül. Az életkömyezet szennyeződése, a vízfogyasztás emelkedése súlyos gondokat okoz. Ezért nem véletlen, hogy az ENSZ az 1981—1990-es időszakot az ivóvíz évtizedeként hirdette meg. A vízforrások, víztartalékok védelmének fontosságára a CSKP XVII. kongresszusa dokumentumai is felhívják a figyelmet. Csehszlovákiában a föld alatti vizforrások terén elég kedvezőtlen a helyzet, és az egy lakosra jutó ivóvizmennyiség, a KGST-tagországai között számítva, nálunk a legalacsonyabb. Csehszlovákia fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező ország. Ez a vízfogyasztásban is tükröződik. Nézzük a statisztikát: amíg Szlovákiában 1945-ben a lakosonkénti napi vízszükséglet 10 liter volt, addig 1985-ben már 430 liter jutott egy főre. A közületi vízvezetéket használók száma 1945-ben a 17%-ot, 1985- ben pedig a 69 %-ot érte el. És ez az arány a következő években még növekedni fog, hiszen az életszínvonal emelkedéséhez hozzátartozik a korszerű vízvezeték- és csatornahálózat kiépítése — más szóval a közművesítés. A vízzel való ésszerű gazdálkodásra már nem egy rendelet hívja fel a figyelmet, de sokszor eredménytelenül, mert a büntetés aránya elég csekély- Mindannyiunkat idegesít a hetekig csöpögő vízcsap, az utcán látott csőtörésből forrásként bugyogó és a csatornába ömlő víz, melyet néha napokig, a járókelőkön kívül, az illetékesek nem vesznek észre. Most nem szólok arról, hogy nyáron órákon át csurgatjuk a sörre, dinnyére a vizet, hogy jó hideg legyen a vacsorához. Az egy lakásra eső vízfogyasztás a nagyobb lakóházakban sokkal magasabb, mint a családi házakban, mert közösen, átlagban számítják a víz amúgy is alacsony árát. Az ivóvízszükséglet növekedése megköveteli, hogy szigorúan védjük a föld alatti és a felszíni vizeinket a szennyeződéstől. Sokszor felelőtlen hozzáállás, nemtörődömség az oka, hogy veszélyes vegyszer, műtrágya vagy olaj kerül folyóinkba és a talajvízbe. Mint sok mást, csak akkor érezzük a jó ivóvíz hiányát, akkor értékeljük igazán, amikor egy-egy csörepedés alkalmával kannákkal állunk sorba a lakótelepre vizet szállító cisztemakocsi mellett. Lehet, hogy eljön az az idő is, amikor mi köszönjük meg a „víznek", hogy minden fertőzés veszélye nélkül megmosdhatunk, fürödhetünk benne. STRASSER GYÖRGY
