A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-08 / 19. szám
elvművelő Napok Vrabec Mária nyerte az újságírók különdíját bői a maximálisai nyújtsák tanulóiknak. A köznyelvről és a nyelvjárásokról szólva elmondotta, hogy a szlovákiai magyarok túlnyomó többsége nyelvjárást beszél. Sőt, egészen váratlanul úgy fogalmazott, hogy kisebbségi sorsban élő az, aki nyelvjárást beszél, magyarországi az, aki köznyelvet beszél. Vagyis: a mi tájainkon a köznyelven beszélőt vélik magyarországinak, az ottaniak pedig a tájnyelven beszélőt nemzetiségi sorsban élőnek! Nem tartja jónak ezt a nyelvi elkülönülést. Azt szeretné, ha tájainkon is a köznyelv emelkedne tartósan a nyelvjárások fölé! A vita egészében véve a hazai előadásokhoz kapcsolódott. Egyesek soTok Ernő. az I. kategória második helyezettje kallták az elhangzott előadásokat, mert így csak kevés idő jutott a vitára. Általános érvényűnek hatott az a megállapítás, hogy a szlovák nyelv tanításának színvonala a magyar nyelv tanítási színvonalának függvénye. Nem tanulhat meg jól szlovákul az, aki rosszul beszéli az anyanyelvét. A vitában is hangsúlyosan fejeződött ki, hogy érettségiző tanulóinknak már olyan anyanyelvi ismerettel kell rendelkezniük, hogy azt semmi ne veszélyeztesse a továbbiakban. Lukács Tibor, a Csemadok Központi Bizottságának vezető titkára a Kassai Munkás szerepével és jelentőségével foglalkozott megalakulásának 80. évfordulója alkalmából, de anyanyelvi gondjaink sem kerülték el a figyelmét. Erős várunk a nyelv, mert Kazinczyék építették, mondotta találóan, és valahol itt kereshető az immár hagyományos, évenként megrendezett Kazinczy Nyelvművelő Napok jelentősége. Ügyeljünk arra, hogy e jól megépített vár falai ne repedezzenek, ne omoljanak le az időben — nemzetiségi nyelvterületeken sem! Évek óta színfoltja a Kazinczy Nyelvművelő Napoknak a szép magyar beszéd országos döntője, a nyelvjárásgyüjtő pályázatok eredményének a kihirdetése stb. Öröm, hogy javult az alapiskolások szövegtolmácsolása, s hogy a közepesnél jobb volt a szövegértelmezésük. Amit befejezésül még szóvá szeretnék tenni, hogy nem tartom megfelelőnek a Kazinczy Nyelvművelő Napok előadásaiban és vitájában elhangzottak hatását közéletünkben. Nem tapasztalom az ott elhangzottak folytatását, gyakorlati alkalmazását. Gondolok itt a hiányos magyar tanárképzés káros következményének felszámolására, a hibás közületi feliratok kijavítására, a kétnyelvű közületi feliratok állandó jelenlétére, járási szintű közigazgatásunkban a kétnyelvű fel- és leiratok biztosítására mert hiszen mindezek nélkülözhetetlen részét képezik eredményes nyelvművelő munkánknak, szorosan hozzátartozik a Kazinczy Nyelvművelő Napok szelleméhez. MÁCS JÓZSEF Fotó: Balajti Árpád 2 A gyufa Biztos vagyok benne, hogy Önök is észrevették: újabban van feje a hazai gyártású gyufának; hogy nem pattan bele az ember szemébe; hogy nem égeti ki az ember ruháját, s a többi. Úgy gondolom, hogy ez igen jelentős haladás. Mitagadás, egy évtizednél is hoszszabb időn át a hazai gyártású gyufának nem volt feje, minek következtében emberek milliói szórtak milliárd szitkot a hajdanán oly tekintélyes nagyhatalomnak számitó honi gyufagyártás jelenkori állapotaira. A szitkoknak persze semmi foganatjuk nem volt, meglehet azért, mert a gyufagyárnak olyan feje volt, aki nem tűrt semmiféle kritikát. Ezért, meg egyebekért nem volt semmiféle kritika, minek következtében a gyufaszál hosszú-hosszú esztendőkön át fejetlen maradt, balesetveszélyes volt, és szinte használhatatlan. Ennek ellenére a gyufagyár fejese, akarom mondani, vezetője — folyamatosan használhatónak bizonyult, függetlenül attól hogy a gondjaira bízott vállalat terméke nem volt megfelelően használható. Igen sok ember tartotta furcsának ezt a gyufának nevezett, de gyufaként nem használható gyufát, valamint azt az állapotot, hogy a mindenkit érintő helyzet nem és nem változik. Miféle védett nagyság lehet ez a gyufagyári fejes? — kérdezték egymástól az emberek, s mert nem kaptak választ, különféle legendák keltek szárnyra. Nem tudom, igazak voltak-e a legendák vagy sem. Azt sem tudom, igaz volt-e a gyufagyári tűz híre, mely hír azután kapott szárnyra, hogy egyszer semmilyen gyufát nem lehetett kapni, ám a piaci foghíjat igen talpraesetten import gyufával töltötte ki a kereskedelem. Sokaknak nem tetszett, hogy hajdani gyufanagyhatalom létünkre gyufát importálunk, de azért még az ez állapot is jobb volt, mintha kővel Kellett volna tüzet csiholnunk. És most íme: újra piacra került a hazai gyufa, melynek a hagyományoktól eltérően most már van feje, gyufaként használható, és nem is balesetveszélyes. Vajon mi lehet a dolgok hátterében? Ha nagyon kiváncsi lennék, megtehetném, hogy utánanézek. Lehet, hogy kiderülne: azért van a gyufának feje, mert új fejese van a gyufagyárnak. Vagy netán az derülne ki: nincs is a gyufagyárnak új fejese, csak a régi fejes gondolkodik újszerűén, s ennek értelmében intézkedett, hogy most már a gyufának feje is legyen, gyufaként legyen használható. Mégsem nézek utána, mi is történhetett valójában. Egyrészt azért nem, mert nem nagyon érdekel. Másrészt azért sem, mert azt tartom igazán fontosnak, hogy a gyufa most már igazi gyufa, s ez igencsak fontos annak, aki gyufára szorul. Boldog, mert nem érzi magát becsapottnak, nem lesz lyukas az inge s nem lesz melegítetlen a vacsorája, s a többi. Mindez nagyon örvendetes s jókedvemet csupán az keseríti: miért volt lehetséges oly sok éven át használhatatlan tűzszerszámot gyártani? Ki volt az, akit ez ügyben nem lehetett felelősségre vonni, vagy ha mégis, hát minden felelősségrevonás hasztalan volt? Hogyan lehetett hasztalan ... Végül egy szónoki kérdés: miért nem tett a vacak gyufa korában valamit a sajtó a jó gyufa érdekében? Pontosabban : miért volt ez idők során közölhetetlen az a néhány ártatlan glosszácskám, amelyekben azt kérdeztem, hogy meddig gyártunk még gyufaként használhatatlan gyufát? És még egy kérdés — ráadásnak: ezt az írást közlik-e? íme, közük. Ez pedig részben a gyufa további jó minőségének garanciája is egyben. Változnak az idők, változnak a gyufák, és változnak a közlési viszonyok. Igazán örülök. Merthogy a gondolkodás is változik. KESZELI FERENC 13