A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-08 / 19. szám
• ••Külhoni rokonaink vagy ismerőseink, akikkel olykor-olykor fölutazunk hazánk fővárosába és akiket körbe sétáltatunk a Moldva-parton, akikkel elzarándokolunk a Hradzsinba vagy a petfíni kilátóval büszkélkedő hegyre, aztán ízes sört iszunk velük valamelyik jónevű szálloda teraszán, netán a patinás hírű belvárosi sörözök egyikében, szinte kötelességüknek tartják megjegyezni: Prága nagyon szép város. De mi, akik a belföldi látogatók szemével figyeljük e Moldva-parti város hétköznapjait és idegenforgalmi nevezetességeit, mi vajon mit gondolunk Prága macskaköves utcáin lépdelve? Az eszünk persze tudja, hogy hazánk fővárosát hegyek fogják közre; hogy a csendes folyású Moldva szeli két karéjra, földrajzilag tehát feltétlenül szépnek mondható. Azt is tudjuk, hogy ezt a szépséget a folyóparton, meg a környező hegyekben a szemünk is látja. Ám a belváros zsúfolt, lármás és több helyütt is felállványozott homlokzatokkal „ékesített” utcáiban lépdelve szintén elhissztik-e, hogy Prága szép s korszerű főváros? Május kilencediké, hazánk felszabadulásának évfordulója jó alkalom arra, hogy hazánk fővárosának jelene és jövője felöl érdeklődjünk. A riporter beszélgetőtársa Blahomir Borovička professzor, a tudományok kandidátusa, aki Prága főmüépítészeként bizonyára nemcsak a mosolyt, hanem a szeplöket is ismeri metropolisunk hétköznapi arcán. • — Bevezetőben arra kérem: szóljon fővárosunknak az utóbbi években tapasztalt gyarapodásáról, és milyennek látja jelenét, gondjait, a fejlesztés távlatait? — Gondolom, nyugodt szívvel leszögezhető, hogy Prága a felszabadulás óta eltelt évtizedek során együtt gazdagodott az országgal. A korábbi időszakok és a második világháború közben szerzett sebeit nagyrészt begyógyítottuk, ami egyben azt is jelen ti, hogy értékeit nemcsak megőriztük, hanem jelentősen gyarapítottuk. Vendégeink mondják, de magunk is megállapíthatjuk: Prága igazi világváros. Az ehhez kapcsolódó fény- és árnyoldalakkal együtt, ám a menet közben adódó természetes gondok megoldásával mindig újul és szépül. Az elmúlt öt évben például több tízezer lakást adtunk át, a híres Vencel teret tetszetős sétáló zónává alakítottuk, a várost új köztéri szobrok ékesítik, elkészült a Nemzetj Színház nagyjavítása, új metróvonalak gyorsították meg a tömegközlekedést, újonnan épült sütödék javították a lakosság kenyérellátását. Még hoszszan sorolhatnám az eredményeket, ugyanakkor hiba lenne megfeledkezni a gondokról. Például aligha nyújtanak szívderítő látványt a belvárosi utcák mállott vakolatú házai, a ko rábbiakhoz viszonyítva felelősségtel jesebb hozzáállást igényel az üzletek árukínálatának javítása, de a rugalmasabb egészségügyi ellátás feltételeinek megteremtése épp oly sürgető feladat, mint például a régebbi épületeken szemérmesen meghúzódó dombormüvek, szobrocskák, oszlopok és mozaik ablakok fokozott védelmének és felújításának biztosítása. • — Fővárosunk főmüépítészének íróasztalán nemcsak a tervrajzok tömkelegé tornyosul, hanem — közvetve vagy közvetlenül — a mindennapi élet kisebb-nagyobb gondjainak szálai is összefutnak itt. Az ipartelepítésre vonatkozó elképzelésekre utalva kérdem: kielégítőnek tartja-e Prága munkaerőhelyzetét és megvalósult-e a teljes és hatékony foglalkoztatottság ? — Említettem már, hogy Prága arculatára az állandó átalakulás folyamata jellemző. Változik az ipar összetétele, szerkezete, emelkedik a szolgáltatási ágazatokban dolgozók létszáVÁLTOZÓ ARCA ma. Természetesen, mindez hat a munkaerőhelyzetre is. Célunk, hogy a fejlődés, az iparpolitikai követelményekhez igazodjék, a kiemelt ágazatokat pedig világszínvonalra tudjuk fejleszteni. Példaként hadd említsem az elektronikát, a finommechanikát, a vegyipart, a jármű- és gépgyártás egyes területeit. Ebből következik, hogy a szükségleteknek megfelelően kell gazdálkodni a munkaerővel is. Nem titok, hogy a teljes foglalkoztatottság elvének megvalósulása ellenére számos fontos szakmában hiányzik a munkáskéz, másutt viszont a kelleténél többen vannak, s ezekben a látszatmunkakörökben bizony sok értékes munkaidő megy veszendőbe. Mindebből nyilvánvaló, hogy a fővárosban is egyre sürgetőbb feladattá válik a racionálisabb munkaerő-gazdálkodás, mert bizony nem mindenütt van összhang a bérek és a teljesítmények között. A gyakorlatban nemegyszer előfordul, hogy a hanyag ember ugyanúgy megkapja a bérilletményét, mint aki szorgalmasan dolgozik. Ezért minden vonalon javítani kell a termelőmunka szervezettségét, a munka fegyelmét és elodázhatatlan, hogy a bérek differenciáltan fejezzék ki a végzett munka minőségét s mennyiségét. Véleményem szerint a szocialista bérezés gyakorlati érvényesítése az előttünk álló feladatok egyik kulcskérdése, ezért kivételes figyelmet és támogatást igényel. • — Miként felel meg a követelményeknek á fővárosi tömegközlekedés. és mit tesznek — avagy tehetnének — a tisztább környezet ügyében? — Fővárosunk nemzeti bizottsága az elsőrendű feladatok között kezeli a tömegközlekedés fejlesztését. Úgy gondolom, e téren nem állunk rosszul a világ nagyvárosainak rangsorában. Jelentős érdeme van ebben a metrónak, amelynek építését tovább folytatjuk, hogy mielőbb új vonalszakaszokat adhassunk át. Nagyon népszerűek a hosszabb távon közlekedő villamosjáratok is, valamint a külvárosi negyedeket a belvárossal összekötő buszjáratok. Azzal viszont a tömegközlekedés javítása és bővítése eile nére is számolnunk kell, hogy a motorizáció a jövőben tovább nő. Ezért környezetünk tisztaságára is gondolva korszerűsítjük a főváros járműparkját és előnyben részesítjük a villamos energiával üzemelő ágazató kát. Ennek tudatában, az ország fővárosának levegőjét vizsgálva, már az is nagy szó, hogy annak szennyezettsé ge az utóbbi időben nem romlott Ez részben annak köszönhető, hogy növekedett a zöldterület, másrészt pedig nagyon sok helyen földgáztüze lésre tértek át. Fontosnak tartom azonban leszögezni, hogy a környezet tisztasága — mind Prágában, mind országos viszonylatban — minden felnőtt ember felelőssége. • — Milyennek látja a prágaiak, illetve a hosszabb-rovidebb időre ide látogatók egészségügyi helyzetét? Szólhatna e tekintetben a jövőbeli kilátásokról is? — Mint ismeretes, államunk a szűkülő gazdasági keretek között is komoly összegeket fordít az egészségügy javítására és fejlesztésére. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától is gyarapodott mind a kórházi ágyak, mind az orvosok létszáma. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy e növekedés ellenére a főváros egyes körzeteiben egyelőre még kevés a gyógyító kéz és a kórházi ágy. Okvetlenül növelni 4
