A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-01 / 18. szám
kilencedik szakmunkás osztályba sorolták, több mint tíz évvel ezelőtt pedig a hengersornál dolgozó kommunisták szinte együtt ajánlották a kommunista pártba. Ekkor még aligha sejthette, hogy egy két évvel később — a gépi berendezések korszerűsítése közben — olyan helyzet áll majd elő, ami próbatétel elé állítja a hengersort kezelő brigádot. 1977- ben ugyanis döntés született az egyik kattogó, forróságtól izzó, az emberek fizikai erejét kimerítő, kereken ötvenesztendős hengersor likvidálására és felváltására a sokkal korszerűbb svéd Morgan-Hammer berendezéssel, amely nyolc óra alatt 300 tonna finom árut hengerel teljesen automatikusan. Felmentés volt ez az állandó munkaerőhiánnyal küzdő hengerdének, s vágyálom a még tanulni, új szakmákat elsajátítani akaró fiatal hengerészeknek. Az idősebb szakmunkások azonban a homlokukat ráncolták: mi lesz velük? — Az új hengersor félszáz dolgozó helyett mindössze két tucatnyit igényelt — újságolja \£pefarr- Paulű/ — Olyanokat, akik eľíudják sajátítani a pultok kezelését s gyengeáramú gépkezelői szakvizsgát tesznek. Ezt csak mi fiatalabbak vállalhattuk, a fogóhoz szokott idősebbeknek a még működő régi gépsorok mellé kellett állniuk. Nehéz időszak kezdődött, hiszen az összeszokott partik és műszakok dolgozói kétségekkel, bizalmatlanul várták új beosztásukat. Mint újdonsült pártbizottsági tag, én kaptam a feladatot, hogy intézzem az emberek ügyét. Eleinte úgy éreztem, soha nem jutok a meggyőzés, a bízta-AZ EMBER TÜKÖRKÉPE 1. Vannak napok, amikor szinte úgy tűnik: robbanófélben körülöttünk a világ. S bár úgy érezzük, hogy „telítve vagyunk" a napi hírek áradatával, figyelmünket és érdeklődésünket a szélsőségek épp úgy rabul ejtik, mint a köznapi élet apró-cseprő újdonságai. Legyen szó külpolitikai eseményekről, gazdasági helyzetről, napi munkáról, egyéni boldogulásról. Az sem titok, hogy eközben mit sem szeretnénk jobban, mint megőrizni a hétköznapok megszokott rendjét, ha úgy tetszik: jó értelemben gondolt eseménytelenségét... Hiszen a legtöbben — így azok is, akikkel március derekán Kladnón találkoztam — az átlaghoz tartozunk. 2. A feladataikat becsülettel végző munkások nem egy nemzedéke nőtt már fel ebben a sok gyárkéményü városban. — Erről Kladno munkásmozgalmi hagyományai tanúskodnak. Igaz, a reggelente felzúgó gyári szirénák ma már a biztos és a könynyebb megélhetést jelzik, s a kladnóiak zöme összkomfortos lakásból indul munkába. De ez pusztán egyik oldala az éremnek. A másik oldalon azt is látni kell, hogy hiába változott meg az élet szinte a felismerhetetlenségig, a fejlődés különböző módon érinti az embereket. Több helyütt, a napi munka gondjaiból eredően, természetes konfliktusokat is szül, amelyek a mai munkásság derékhadának emberségét, meggyőződését és áldozatkészségét teszik próbára. íme, két-három történet a Prágához közeli iparvárosban tapasztaltak közül. Bátran kezdhetem a sort Václav Paulűval, aki ma 36 éves és előhengerész a Poldi Egyesült Acélművek egyik hatalmas gyáregységében. Öt már fiatalon a szép keresettel járó 12
