A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-01 / 18. szám
vadászgépek folytatták, amelyek 40—50 méteres magasságból géppuskával lőttek minden élő célpontot; könyörtelen embervadászat vette a kezdetét. A lakosok többsége a templomokba és az óvóhelyekre húzódott a gyilkos sortüzek és a bombák elől. Este hatkor ismét bombázók szálltak a város fölé. Ekkor már mindenütt lángok lobogtak, Guernicát hatalmas, fojtogató füstfelhő takarta. Az újonnan érkezett gépek elpusztították a bankot, az öregek és árvák otthonát, az egyik templomot és még számos épületet. Miután megszabadultak halálos terhűktől, visszaindultak a támaszpontjaik felé. De a dráma még nem fejeződött be: újabb raj tűnt fel az égen. Messerschmitt típusú vadászgépek ereszkedtek az utcák és a terek fölé, s a búvóhelyekről előmerészkedő embereket géppuskázták. Az öldöklés csak az alkony közeledtével ért véget. Fél nyolckor a vadászgépek még egyszer elrepültek a város fölött, hogy megszemléljék az „eredményt”. Guernica füstölgő romhalmazzá változott. 1 635 polgári lakos vesztette életét, 899-en megsebesültek. Akik nem a romok alatt pusztultak el. azokkal a golyók végeztek vagy borzalmas tűzhalált haltak. A légiósok még aznap éjszaka nagy ünnepélyt rendeztek a „fényes győzelem” tiszteletére. Richthofen büszkén jelenthette Berlinbe, hogy" a támadás a lehető legnagyobb sikerrel járt". Számára Guernica lerombolása csupán a hőn óhajtott főpróba sikerét jelentette. A Németországba 1937 májusában visszatérő légiót Göring személyesen üdvözölte, tagjait pedig bátor hősökként dicsőítette a náci sajtó. A bombázás hírét az egész haladó emberiség mélységes felháborodással fogadta. Guernica már akkor gyászos mementóvá, a fasiszta barbárság jelképévé vált. A spanyol nép zseniális művésze, Pablo Picasso élete főművével, a város nevét címében viselő monumentális festményével reagált a gyilkos támadásra. Megdöbbentő, szuggesztiv víziója páratlan kifejező erővel jeleníti meg a Guernica sorsával szimbolizált háború iszonyatát és embertelenségét. Alkotása emlékeztet és figyelmeztet, üzenete örök érvényű és mindnyájunknak szól. Fél évszázad telt el az itt felidézett események óta; a város, melyet le akartak törölni a föld színéről, újjászületett, él — de tragédiáját s annak tanulságait nem szabad elfelejtenünk. G. KOVÁCS LÁSZLÓ KINCSÜNK A NYELV A király és a császár A két méltóságnév nemcsak jelentésében áll közel egymáshoz, eredetük szerint is egy típusba tartoznak, mindkettő tulajdonnévből, személynévből vált közszóvá. A király nyelvünkben szláv, közelebbről óhorvát jövevényszó, megvan persze a többi szláv nyelvben is. A szlovénben králj, a szlovákban kráľ, az oroszban Kopojib. A szláv nyelvekben Nagy Károly frank uralkodó neve, a Kari vált méltóságnévvé, azaz közszóvá. A magyarba már igen régen bekerülhetett, hiszen legkorábbi okleveleink egyikében, a veszprémvölgyi apácák alapítólevelében is megtaláljuk. A szóeleji mássalhangzótorlódást persze nyelvünk feloldotta — ebben az esetben egy magánhangzó beillesztésével: král-király. A szó hangalakjával tehát ugyanaz történt, mint a szláv hrazda, slama, brat, britva esetében, amelyekből nyelvünkben barázda, szalma, barát, borotva lett. Ugyanígy vált a német Kramer-bői Kalmár, a francia clinche-bői pedig kilincs. Nyelvemlékeinkben a királyra bőven vannak adataink, mind a tőszóra, mind a származékaira. Hadd idézzünk közülük néhányat! „Salamon kyral esmeg ffel gyeytee (összegyűjtötte) az kwnoknak maradekyt" (Érdy-kódex). „Az galliai kirátt az o vadaza ez fuuel (vadásza a fűvel) gyógyította meg (Melius Péter Herbáriumából. „Királyi múlatság feladott étkekből jó izűen enni" (Faludi Ferenc). „Királykodik, valamig minden elenségit lába-alá nem veti" (Pázmány Péter). „Némely királyocska, fő személy a sidok között" (Illyés András prédikációiból). „Mikoron immár az o királyságánac e tizenkettodic esztendő forgana" (Heltai Gáspár Krónikájából). Az utóbbi századokban és a mai nyelvben összetételekben is mind gyakrabban fordul elő: királynő, királyné, királyaszszony, királyfi, királybíró, királyhű, királykisasszony, királypárti, árriyékkirály, bábkirály. Átvitt értelmű is több akad: kiskirály, királysas, királytigris, királyhinnye. királykörte stb. Átvitt jelentésben önmagában sem ritka. Gondoljunk csak például a piros királyra a kártyában, a sakk egyik legfontosabb figurája, vagy a tekejáték legmagasabb bábujára. Szólást is találunk — nem is egyet —, amelyben a király előfordul. „Ilyet még a király sem evett" — mondjuk a nagyon finom, különleges ételre. „A király is csak ember" — azaz senki sem tökéletes, mindenki hibázhat. Közülük egy-kettő már el is avult: „Messze ér a király keze" — nagy az uralkodók hatalma". „Nincs keserűbb a király kenyerénél" — mondták azok a katonák, akik még a Habsburgok hadseregében szolgáltak. A császár a magyarban ugyancsak szláv jövevényszó, végső forrása az ókori Róma imperátorának, Julius Caesarnak a neve. Tehát ez a méltóságnév is — a királyhoz hasonlóan — úgy alakult ki, hogy egy nagy uralkodó neve vált köznévvé. A Caesar köznevesülése egyébként már az ókori latinban megtörtént, a római császárok a Caesar nevet mint címet, mint méltóságnevet használták. Az ekként köznevesült szót — cézár alakban — mi is átvettük a latinból, s nemcsak a római uralkodókat említjük ezzel a szóval, de a gőgös, hatalmaskodó, basáskodó embert is. Cezaromániásnak pedig azokat tartjuk, akik kisebb-nagyobb hatalmukat önkényesen gyakorolják, sőt azzal vissza is élnek. Caesar neve azonban nem csak a császárnak és a közszói cézárnak a forrása. Belőle származik a „császár" jelentésű német Kaiser, s a régi Oroszország uralkodójának méltóságneve, a cár is. Az orosz szó nyelvünkbe irodalmi úton jutott el, német vagy francia közvetítéssel. Egyes történelmi korszakokban Bulgária és Szerbia uralkodóit is a cár névvel illették. Ugyancsak az említett irodalmi úton vettük át az orosz trónörökös méltóságnevét, a cárevicset. Szó esett már korábban az úgynevezett párhuzamos átvételekről, mint amilyen a papír, papiros, papirusz vagy a vásár és a bazár. A császár, a cár és a cézár eredeti szempontjából ugyanebbe a szótörténeti kategóriába tartozik. Mindegyik jövevényszó, s bár végső forrásuk, tudniillik a Caesar azonos — amint láttuk —, különböző úton-módon s különböző időben kerültek nyelvünkbe. Kázmér Miklós Valamikor igen kedvelt nyelvi játék volt az anagramma. Lényege az, hogy egy névnek, szónak vagy mondatnak valamennyi betűjét úgy kell felcserélni, hogy így újabb értelmes szót vagy mondatot kapjunk, pl. Petőfi Sándor — pesti főnádor. Egy-egy szóból vagy mondatból a betűszámtól függően több anagrammát is lehet készíteni. Olvasóinknak most csak egy szót kell megfejtésként írniuk: az alábbi névjegy alapján állapítsák meg tulajdonosának foglalkozását! KISLÁKI ANNA ÉRDLIGET PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Társasága már közel 30 éve bővíti az archívumát és gyűjti a szlovák népi kultúrára vonatkozó leírásokat. Az archívum keletkezése óta a hivatásos néprajzosokon kívül olyan önkéntes gyűjtők munkái is gazdagítják a gyűjteményt, akik hosszú éveken keresztül éhek falusi környezetben és megfigyelték a falusi élet szokásait, s ezeket leírva eljuttatták a Szlovák Néprajzi Társaság adattárába. A Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Társaságának választmánya a szöveges archívum további bővítése érdekében az archívum fennállása 30. évfordulója alkalmából egy össz-szlovákiai gyűjtési pályázatot hirdet meg „Régi és mai lakodalmi szokások", valamint a „Kelengye és hozomány a múltban és ma" témákban. Szlovákia magyar falvaiból természetesen magyar nyelven várjuk a pályamunkákat. Az érdeklődők írásban jelentkezzenek az alábbi elmen és mi postafordultával megküldjük részükre a módszertani útmutatót. Előzetes megbeszélés alapján a gyűjtési témákat tovább tudjuk bővíteni. A pályamunkákat az előírások értelmében jutalmazni fogjuk. A legaktívabb munkatársakat a Szlovák Néprajzi Társaság a jövőben meghívja rendezvényeire. Slovenská národopisná spoločnosť pri SAV Klemensová 19 813 64 Bratislava 11
