A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-17 / 16. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Kötődések — beszélgetés Dr. Fischer Edit szociológussal Keszeli Ferenc: ERDŐK, ERDŐK ... Szabó G. László: Az öltözőben: MAGDA VÁŠÁRYOVÁ Mécs József: PÁRHUZAMOK Liszka József: FORRÁSMUNKA SZÜLETETT Miklósi Péter írása a Matesz bemutatójáról Zolczer László: SZATMÁR FELÉ, FÉLÚTON... Címlapunkon Kontár Gyula felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség : 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Péterné Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK SZÜLŐFALU: — Édesanyám tardoskeddi, édesapám vágkirályfai, de Madon kezdték a házaséletüket. Szüleim NUPOD-üzletesek voltak. Madon születtem 1937-ben, de édesapámék 1940-től dunaszerdahelyi lakosok. Az eszmélésem itt kezdődik. A Büdös-udvarban laktunk körülbelül harminc család között. Amolyan átjáró udvar volt. Itt nőttem fel. Nagyon sok elszegényedett család élt az udvarban. Édesanyám mindig megvert, ha észrevette, hogy élelmet lopok nekik otthonról. A Büdös-udvarban volt édesapámnak vegyesáru és festékboltja. A szegények kereskedője volt. Állandó nyitvatartási idővel. Apám 1980-ban halt meg, és megőrizte a hitelkönyvet, amelyben számosán szerepelnek olyan adósok, akik nem tudták törleszteni az adósságukat. Megrendítő második világháborús élményem: Póda (Kolied Gizellával a községháza udvarán játszottunk. és légiriadót fújtak a szirénák. Édesapja az utolsó pillanatban kapott bennünket a hóna alá, és még be sem ért velünk a pincébe, láncbomba hullt arra a helyre, ahol játszottunk. A büdös-udvari szegénység és a háború életre szólóan meghatározó volt. ISKOLA: — Magyar iskolában kezdtem, s a háború után szlovákban folytattam a tanulást. így voltam a középiskolával is. Csak a sorrend volt fordított. Két osztály szlovák, két osztály magyar. Alapiskolai élményeim? Meg kellett tanulnom hegedülni. Kultúrcsoport alakult, feladatul kaptam. Számos diákfellépésünkre emlékszem. Nemrégen meghívtak az egyik alapiskolába (Csömör László az igazgatója), mert kiderítették, hogy Szerdahelyen egyik alapító tagja voltam az úttörő szervezetnek. Én már korábban is cserkész voltam a szlovák iskolában, évente többször is megfordultam a Magas-Tátrában, és a februári győzelem után Gottwaldnak is sorfalat álltam a dévényi (Devín) vár tövében, ahol beszédet mondott. 1952-ben iratkoztam be a bratislavai kereskedelmi iskolába, amelynek magyar tagozata nyílt. Nagyszerű tanáraim voltak. Nemcsak tantárgy, hanem életismeretre is tanítottak. Bentlakó voltam, közös szállásunk volt a magyar pedagógiai gimnázium tanulóival. Egymást segítő közösséget alkottunk. Közösen sportoltunk. A pedagógiai gimnázium kosárlabda-csapatának is tagja voltam. A büdös-udvari összetartozás érzése itt erősödött meg bennem. A kereskedelmiben az ifjúsági szervezet vezetőségében dolgoztam. Minden megmozdulásban részt vettem. EGYETEM: — 1956-ban érettségiztem. Az egész osztályból ketten jelentkeztünk egyetemre Vida Imrével, aki a szerdahelyi járási népi ellenőrző bizottság alelnöke. A közgazdasági főiskola épülete akkor még a Palisády utcában volt. Ugyanott, ahol a kereskedelmi iskola. Néhány házzal vándoroltam feljebb. Az egyetemmel kapcsolatban félelmem volt, nehézségem nem. Vizsgáimat mindig letettem. Szlovák évfolyamtársakkal laktam együtt, akik a főiskola legjobb tanulói voltak, vittek magukkal, segítettek, kényszeritettek arra. hogy ne a szoknyák körül forgolódjam, hanem a könyveim fölött üljek. Akkori szobatársaim ma is barátaim. Általuk ismerkedtem meg az egyszerű szlovák emberekkel, jártam néhányszor a falujukban, ők is többször megfordultak Dunaszerdahelyen. A főiskola ismertette fel velem, arra kell építenünk, ami összeköt bennünket, nem arra, ami elválaszt. Az egyetem élsportolói közé tartoztam. A sport tanított meg arra, hogy nehéz eredményeket elérni és megtartani. Arra is, hogy PAPP JÓZSEF mérnök, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járási szolgáltató üzemek igazgatója bizalom nélkül nincs eredmény. Sem a sportban, sem az életben. A főiskolai ifjúsági szervezetben is tevékenykedtem. Három évig voltam tagja a brigádszervező vezetőségnek. Magam is irányítottam főiskolásokat a mostani Közgazdasági Főiskola épületének építéséhez. A CSISZ KB megtisztelő aranyérmével háromszor tüntettek ki. 1961-ben szereztem mérnöki oklevelet az ipari ágazat szervezési és irányítási szakán. AZ ÉLET: — Mozgalmas főiskolai életem volt. Már ott felfedeztem a közösségi munka éltető elemeit, amelyek szükségesek a boldogulásunkhoz. Nagyszombatba kerültem, az akkori Kovosmalt bérosztályára. Nem ismeretlen helyre, hiszen a diplomamunkámat erről a vállalatról írtam. Saját elhatározásomból egy fél évig segédmunkásként dolgoztam. Jobban meg akartam ismerni az üzemet és az emberek termelési gondját. 1961 végén és 1962 tavaszán már megtisztelő bizalmat előlegeztek számomra a vállalat vezetői. Kezdőként részt vehettem egy szőkébb szakcsoport munkájában, a kb. négyezer embert érintő jutalmazási rendszer átdolgozásában. Azonkívül a SZISZ járási bizottsága elnökségének tagjává választottak, a Slávia Trnava női röplabda-csapatának is edzője voltam. Jól indult minden, mégis, a katonaidő letöltése után, a Dunaszerdahelyi Járási Pártbizottság Ipari Osztályának kérésére. és őszintén szólva családi okokból is (feleségem magyar szakos pedagógus), hazajöttem a jnb pénzügyi szakosztályára. És nem egészen egy év múlva szakosztályvezető lettem. Nyolc évig irányítottam kb. negyven ember munkáját, és minden erőmmel azon voltam, hogy az elmaradott járásunkból fejlett járás legyen. S 1965-ben jött az árvíz, a nagy megpróbáltatás. A vizsgaidőszak emberségből! Úgy érzem, helytálltam. Tudtam, mit kell tennem, szakkörökben pedig az elismerés kivívására törekedtem, hogy jobban tudjam szolgálni járásom érdekeit. Pénzügyi szakon postgraduális továbbképzésen vettem részt. Ennek az igyekezetemnek az lett az eredménye, hogy beválasztottak egy olyan tizenöt tagú bizottságba, amelynek az országos pénzügyi gazdálkodás elemzését kellett elvégeznie, s a munka bekerült a • • // / K0T0DESEK CSKP XV. kongresszusa előkészítő anyagába. Az az eltökéltségem, hogy állandóan tovább kell magam képeznem, ahhoz vezetett, hogy 1964-től politikai gazdaságtant adok elő a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemen. Hihetetlenül hangzik, de a pénzügyi szakosztályon húsznál több társadalmi funkcióm volt. Csak úgy tudtam a sok munkával és egyéb elfoglaltsággal megbirkózni, hogy szigorúan beosztottam az időmet. Majd húsz évig dolgoztam a jnb-n, rövid ideig az egészségügyi szakosztályon és 1983 őszéig még a mező-, erdő- és vízgazdálkodási osztálynak is vezetője voltam. Tekintettel a Csallóköz mezőgazdasági jellegére, ez fontos osztály volt. Abban az időben kezdődött meg a Bös-nagymarosi vízlépcsőrendszer építése. Átfogó képet igazán csak akkor nyertem az itt élő, mezőgazdaságban dolgozó emberek mentalitásáról, gondolkodásáról. Húsz évem az emberekkel való munkában telt el. Soha nem szerettem az adminisztratív irányítást. Az emberközelséget annál inkább! Szóból ért az ember, tartja a közmondás. Még akkor is, ha elhangzásakor rosszul esik. Az emberekkel való munka tanított meg arra, hogy a tevékenység akkor hatásos, ha a szó és a tett összhangban áll egymással. JELENLEGI MUNKAHELY: - A járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság állított a szolgáltató üzemek élére. Hétszázhúsz dolgozó tartozik a vállalathoz. Harmincötféle szakma (negyvenötféle tevékenységgel) és százhat részleg tartozik hozzá. A szolgáltató üzem nem volt idegen számomra, de új terület volt. Tudom, hogy az emberek hangulatát jó vagy rossz irányba befolyásolhatja. Hatalmi szervből szolgáltató szervbe kerültem. Én ezt úgy rendeztem el magamban, hogy ott is az embereket szolgáltam, és itt is azt csinálom. Mottóm: olyan embereket csatasorba állítani, akik itt élnek és itt is akarnak élni, tehát nem lehet közömbös számukra, hogyan dolgozik szolgáltató vállalatunk. Magától értetődően az egyre tökéletesebb szolgáltatás a célunk. Harmadik évemet töltöm itt, és az az elvem, hogy korrektek legyünk magunkkal és másokkal szemben. Vállalatunk a kisiparosok fészke. A jó munkavégzésen kívül a korrektség is jellemezze őket. Megint egy közmondás: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Arra törekszem, hogy a felelősségérzetet mindenki tartsa fontosnak. Vállalatunkat a dolgozók igazi otthonává szeretném tenni. A dolgozó ne csak akkor tartozzék a vállalatához, amikor alkalmazottja, hanem azután is. Sőt, a gyermeke jövőjét is lássa a vállalatunkban. TÁRSADALMI ELISMERÉS: - Számos politikai és társadalmi elismerést kifejező érmet, köszönő levelet kaptam. És ötvenéves vagyok. Tanulság? Érdemes az embernek élni, ha megtalálja a helyét és hasznossá tudja tenni az életét. Két lányom van. Az egyik szintén közgazdasági főiskolát végzett, a másik levelezőtagozaton óvónőképzőben tanul. Családi házam van. Szabad időmben kertészkedem. A szakmai érdeklődés még mindig eleven bennem. És az életem is változatlanul mozgalmas. A járási pártbizottság közgazdasági bizottságának tagja, intenzifíkációs munkabizottságának vezetője, a járás határait túllépve pedig a Csemadok Központi Bizottsága Ellenőrző és Revíziós Bizottságának is elnöke vagyok. MÁCS JÓZSEF 2
