A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-04-17 / 16. szám

Sajtónk és a gyorsítás Talán a csehországi és a szlovákiai újságírók szövetsége e napokban megtartott kongresszu­sának köszönhetően a korábbiakhoz képest na­gyobb teret kapott a sajtó munkája. Ez a kitelje­sedő szocialista demokrácia velejárója, a jeien­­egi politikai, gazdasági körülmények egyenes következménye. A CSKP XVII. kongresszusa óta eltelt évben tagy feladatokat oldott meg a sajtó. Hozzájárult shhoz, hogy a felgyorsult fejlődést a nagyszámú íazai és nemzetközi politikai és gazdasági válto­zást az emberek megismerjék és megfelelően értelmezzék. Hogy társadalmunk az új követel­­■nényeknek egyre inkább megfeleljen. Az említett kongresszusok tanácskozásain a sajtó munkájáról elhangzott bírálatok azonban figyelmeztetnek arra is, hogy ez a tömeghatás kötelez és nagy politikai felelősséget ró a tájé­koztatásra. A tömegkommunikáció valamennyi műhelyét, a publikációkat azonban nem hatja át mindig és mindenütt azonos felelősségtudat. Ezt számos konkrét írás, műsor megnevezésével is llusztrálták. Látni kell azonban azt is, hogy ha a ömegtájékoztatási eszközöknél tapasztatható Dozitiv és negativ jelenségeket összevetjük, ak­kor a mérleg a pozitívumok túlsúlyát mutatja. A párt a változtatás, a korszerűsítés program­ét vállalja, ennek végrehajtását sürgeti. Ehhez szükség van a demokrácia fejlesztéséhez Gorba­­;sov elvtárs megfogalmazása szerint „több szo­­sializmust, több demokráciát" akarunk. A szocialista demokrácia fejlesztése ebben az összefüggésben azt célozza, hogy viták, párbe­széd, a széles körű nyilvánosság keretében kap­ának teret a társadalom különböző rétegeiben ezajló mozgások és ezek egyeztetésével az älôtérbe kerülő érdekek ténylegesen érvényesül­­lenek. A társadalom nyitottsága, a politikai és állami ntézmények problémaérzékenysége, az érdek­­különbségek feltárása hozzásegít a konfliktusok feloldásához. A szocialista demokrácia tartalmi és formai fejlesztését azonban nem az a taktika inspirálja, hogy az emberek mondják csak a magukét és ezzel megnyugszanak, feszültsége­iket levezetik, azután maradhat minden a régi­ben. Ellenkezőleg, az a cél, hogy a vitában a lakó- és munkahelyi fórumokon közvetített véle­ményekből összességében végül is a többség akaratát hűen kifejező elhatározások, döntések szülessenek. A minél több véleménnyel számoló döntések nemcsak azzal az előnnyel járnak, hogy köny­­nyebben megérthető és elfogadható, hanem azzal is. hogy növekszik a mellettük kiálló és végrehajtásukért tenni kész emberek tábora. Ha tudatosul bennük, hogy a mindánnyiunk érde­keivel számoló közös célokon keresztül valósít­juk meg a magunk szándékait, olyan erőtartalé­kok szabadulnak fel, amelyek megszokszorozzák a társadalom teljesítőképességét. A tudományos kutatásban, a műszaki fejlesz­tésben, az oktatásban, a közművelődés terüle­tén, az egészségügyi ellátásban, a közigazgatás­ban dolgozók számára sem közömbös, hogy beleszólhatnak-e az őket körülvevő, a munká­jukhoz feltételül szolgáló környezet dolgaiba. A beleszólás jogának érvényesítésében pótolha­tatlan szerepe van a tájékoztatás eszközeinek. STRASSER GYÖRGY Bratisiavában március 30—31-én ülésezett Szlovákia Kommunista Pártjának Köz ponti Bizottsága. A tanácskozást Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára nyitotta meg. A kétnapos ülés fö témája a CSKP XVII. kongresszusán hozott határozatok teljesítése; a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása Szlovákiában; a gazdasági mechanizmus átalakítása, valamint a CSKP KB 5. ülésének tanácskozásából eredő feladatok meghatározása volt. VISSZAPILLANTÓ MÁRCIUS-ÁPRILIS '87 Moszkvában befejeződött a Var­sói Szerződés tagállamai külügy­miniszteri bizottságának ülése. A SZERDA 25 tanácskozás zárónapján a részt­vevők közös közleményt és felhí­vást fogadtak el. Colomboban befejeződött a Sri Lanka-i Kommunista Párt XIII. kongresszusa. A több mint 500 küldött vasárnap óta tárgyalt az országban kialakult helyzetről, ezen belül a többséget alkotó CSÜTÖRTÖK 26 szingalézek és a kisebbségben levő tamilok közötti konfliktus­ról, továbbá a dolgozók gazdasági és szociális problémáiról, vala­mint nemzetközi politikai kérdé­sekről. Görögország készenlétbe helyez­te fegyveres erőit. Rendkívüli ülésre ült össze a kormány annak a válságnak a megtárgyalására, amely azt követően keletkezett. PÉNTEK 27 hogy egy hadihajókkal kísért tö­rök felderítő hajó az Égei-tenger azon körzetébe indult, amely vita tárgyát képezi a két ország kö­zött. Margaret Thatcher brit minisz terelnök ötnapos hivatalos láto­gatásra szombaton megérkezett a Szovjetunióba. A Vnukovói re­pülőtéren a vendéget Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Edu SZOMBAT 28 ard Sevardnadze, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, kül­ügyminiszter és más szovjet ve­zetők fogadták. A Kreml György­­termeben a brit kormányfőt ün­nepélyesen fogadta Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára és felesége. A Szlovákiai Újságírók Szövetsé­gének mintegy 2 700 tagját 270 küldött képviselte a szombaton és vasárnap Bratisiavában tartott kongresszuson. Mérlegelték a szövetség és a tagok aktivitását, VASARNAP 29 elemezték tevékenységük ered­ményességét és meghatározták azokat a feladatokat, melyek szo­cialista társadalmunkban igényes céljaink megvalósítása során az újságírókra hárulnak. A KGST tagországok tudomá nyos-műszaki haladása 2000-ig terjedő komplex programja kere­teben a biotechnológia fejleszté­sének meggyorsításáról tanács­koztak a KGST-tagorszagok kép-HÉTFŐ 30 viselői a moszkvai munkatalálko­zón A tanácskozáson Csehszlo­vákiát Miroslav Toman, a szövet­ségi kormány alelnöke, szövetsé­gi mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter képviselte. Gustáv Husák köztársasági elnök a prágai várban fogadta Narajan Datt Tivarit, az Indiai Köztársaság külügyminiszterét, aki hivatalos látogatáson tartózkodott hazánk­ban. Megelégedéssel állapították KEDD 1 meg a baráti légkörű megbeszélé­seken, hogy a sokéves hagyomá­nyokra épülő csehszlovák—indiai kapcsolatok sikeresen fejlődnek és még számos lehetőség van e kapcsolatok elmélyitésére. HÉTVÉGI LEVÉL Késik a tavasz, nem akar az idő az évszaknak megfelelően felmelegedni, megkésett a rügyfaka­­dás, így természetesen késni fog a rügyek virágba borulása és a szántás-vetés munkája is. Mikor e sorokat írom. a távirati iroda jelentése szerint Szlovákiában még csak ott vetnek, ahol éppen lehet, nem vehetett nagyobb lendületet a munka. Tavaly ilyenkor a tavasziakat már ötvenötezer hektáron elvetették, most meg be kell érnünk a „csak ott vetnek, ahol éppen lehet" jelentéssel. Lakhelyem előtt jókora park terül el. és a fákon, bokrokban most visszafogottabb a nóta, a csicser­gő kedv, mintha a madarak sem értenék, mi történik tulajdonképpen, miért késik a föld és a levegő felmelegedése. Március utolsó napján sem öreg, sem fiatal nem szólhat feddöleg a madarak­ra: Csendesebben, kicsikéim! A hosszú tél mintha mélabúra kárhoztatta volna őket. Bágyadt csicser­gésükkel bizonyára a hidegre sikerült tavaszi napokat siratják el. Sándor, József, Benedek nem hoztak meleget, havat szórtak ki a zsákjukból sokfelé, s ha a városi, mezei és falusi madárvilágot nyugtalanítja az igazi tavaszi idő késése, hogyne felhősítené a homlokát azoknak, akiknek a jó termés előfeltéte­leként vetni kellene, mert hiszen apáról fiúra száll a tapasztalatot sürítő közmondás: „Ha nem kerül márciusban a földbe az árpa, jobb, ha benne marad a zsákba'!" De a tavaszi búza is ravasz búza, azt még az árpánál is hamarább kellene földbe tenni, tanítja az öregek bölcsessége. Ugyanis sem a tavaszi búza, sem az árpa nem bokrosodik már áprilisban, akkor már szárba indul ez is, az is. Nem csodálkozom azon, ha fölöttébb nyugtala­nítóak a változatlanul hűvös, hideg tavaszi napok, nem szikkad úgy a föld, csak módjával mehetnek rá a gépek. Az emberek idegesek, tanácstalanok, nem úgy köszöntött rájuk a kikelet, ahogy szeret­ték volna. Régen volt olyan szűkmarkú a tél. mint ötvenvalahányban, amikor a jó mátyásföldiek és a csallóköziek már február közepén elvethették a tavasziakat. Egyszer egyik újságíró kollégámat meg is tréfálta a februári „tavasz". Korán jött, és ő azonnal mozgósított a vezércikkével: Vetni, vetni! Mire azonban rendeltetési helyére eljutott az újság a februári „tavasz" rettenetesen hava­zott, térdig érő hótakaró borította be a földet. Van olyan mondás, hogy valamilyen magot (zabot?) sárba (porba?), de olyan tudomásom szerint nincs, hogy hóba! A régi korai tavaszok helyére késlekedők érkeznének ? Mit lehet ez ellen tenni? Egy megsárgult fedelű tizennégy es naptár­ból olvasom ki egy versnek a biztató négy sorát: „József napján, meglásd, beköszönt a tavasz. S bár az április még kedélyesen havaz Ne félj, ez mindennek javára fog válni, A holló György nap­ján búza közt fog bujkálni." Nos, az idén József napján nem köszöntött ránk a tavasz de én remélem, hogy az április földbe tett magvakra havaz; annyira fogytán mezőgaz­dasági üzemeink türelme, hogy a lehető legrövi­debb időbe sűrítve képesek behozni a kényszerű lemaradást. Az éjszakákat is nappalokká téve... 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom