A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-10 / 15. szám
Az étterem fölött a régi cégér mása látható A tervező Hajós Alfréd nevét emléktábla őrzi Móricz-fröccs az Arany Bikában Debrecen csodaszép. A hirtelen nyakamba zúduló zápor elöl az Arany Bika Szálló árkádjai alá húzódom. Pár perc múltán már javában dúl az égiháború, alig férünk a zsebkendőnyi területen, hát benyitok inkább az épületbe. Az étterem egyik sarokasztalához telepedem. Nagybajuszé, sok évet megért ember jön utánam, s kér, tiszteljem tneg azzal, hogy mellém ülhessen. — Láttam ám kint, hogy a szeme szinte habzsolja a sok látnivalót. Turista ugye? — fog vallatóra, miközben fotómasinámat mustrálgatja. — Netán külhonból való? Bólintok, bemutatkozunk egymásnak, diskurálgatunk kicsit erről-arról, majd újdonsült ismerősöm mesélésbe kezd. — Helybeli vagyok, maholnap nyolcvan leszek. Ötven évig tanyán éltem, de belefáradtam a töménytelen munkába, visszaköltöztem inkább városi házamba. Ide, az Arany Bikába mindig szívesen betértem, híres-neves fogadó volt már réges-régen is. Debrecen, jegyzem tovább sebtében a szavait, már századokkal ezelőtt jelentős vásárváros volt. Ám a „kálvinista Róma" vendégfogadó szállodaépülettel hosszú időn át nem rendelkezett. A vásározó vendégek magánházaknál húzták meg magukat éjszakára. Egyszer aztán csak megtört a jég: Bika Bálint, a cívis város polgára az 1600-as évek fordulóján saját telkén négyszobás fogadót építtetett. — El kell oszlatni egy tévhitet —■ emeli fel mutatóujját a bácsi —, a szálló nem a város környéki híres gulyák villásszarvú szürke állatáról kapta a nevét, hanem a telket egykoron birtokló Bika névre hallgató debreceni famíliáról. Az épület hamarosan szűknek bizonyult, újabb emeletet húztak rá, többször átépítették, s 1809-ben készült el a vasból vert és rézzel bevont, bikát ábrázoló cégér is, mely ma a városi múzeum egyik féltett kiállítási tárgya. A megújhodott, belül gazdagon díszített, immáron emeletes szálloda Debrecen szellemi és társadalmi életének pezsgő központjává vált. A helybéli tollforgatók és művészek, valamint a náluk vendégeskedő fővárosi barátaik az étterem „közvéleményasztalnak" titulált irodalmi törzsasztalánál adtak egymásnak randevút. Emlékek, leírások tanúsítják: bizonyos Tóth Árpád nevezetű fiatal főreáliskolai diák alkonyati órákon gyakorta mászta át a szálloda hátsó falkerítését, hogy szép szavakat súghasson a Kis Bika italmérés trónörökösnőjének a fülébe. A századfordulón országos politikai botrány színhelye volt az épület. Kossuth Ferenc látogatása idején ugyanis, az ezer terítékes vacsoraasztal mellett Rácz Károly, Debrecen akkortájt híres prímása az egyik pohárköszöntő után tuss helyett a „Mégis huncut a német" dallamát csalta ki hangszeréből. A szálloda bejárati része impozáns látvány A szállodai kártyák szerint Goldener Stier, Taureau d'or, vagy éppenséggel Golden Bull néven már a múlt század végére nemzetközi hírnévre szert tevő patinás szálló régi épületét 1913-ban kezdték el bontani a munkások. Bent az 20
