A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-10 / 15. szám
ISI ROZVOJ ÉLETÉBŐL ték az elvárás jogosságát —, hogy lényeges előrelépés történt e területen, aminek következtében már az 1987-es év elején megtartott járási konferenciák idején megállapíthattuk, hogy sikerült túlszárnyalni a tervezett 90 ezres taglétszámot. De hozzájárult ehhez az is, hogy helyi szervezeteink szintjén a menynyiségi mutatókon kívül (vezetőségi és tagsági ülések száma) javult a szervezési munka és az ülések színvonala is. Az átgondoltabb munkaszervezés következtében javult a helyi szervezetek együttműködése a kulturális intézményekkel, az üzemekkel és a községben működő társadalmi szervezetekkel. A helyi szervezetek számának növekedése mellett fokozatosan csökkent azoknak a helyi szervezeteknek a száma, amelyek a kitűzött határidőre nem tartották meg az évzáró gyűlésüket. 1982-ben 10, 1986-ban már csak 4 évzáró gyűlés maradt el. Az örömbe azonban üröm is vegyült, hiszen a taggyűléseken fokozatosan csökkent a megjelentek száma. Ennek vannak objektív és szubjektív okai is. Az objektívak között véleményünk szerint a leglényegesebb az, hogy a nagyobb városokban annyira felduzzadt a taglétszám (vannak 1 500—2 500 taglétszámú helyi szervezetek), hogy kinőtte a tanácstermek befogadó képességét. E kérdés megoldására az új alapszabályzat-tervezet is kinél egy lehetőséget — nagyobb városokban több alapszervezet létrehozására nyújt lehetőséget, de hozzájárulhatott ehhez az a tény is, hogy az előkészítő munkát a 60—80 h. sz. és 30—50 h. sz. esetében is három járási titkársági dolgozó végzi, és ha ez még azzal is párosul, hogy a titkárságoknak nem sikerül olyan aktívát kialakítaniuk, amelyik segítségére van a h. sz. vezetőségi és tagsági gyűléseinek előkészítésében, akkor ez még súlyosbítja a helyzetet. Ez azonban már bizonyos mértékben szubjektív tényező, mint ahogy az is az, ha a helyi szervezet élére nem sikerül olyan elnököt választani, aki tekintélye és szervezőképessége következtében kevesebb külső támogatásra szorul ebben a munkában. Rendszerint egyéb tekintetben is ezek a legpasszivabb szervezeteink, szerencsére ezek vannak lényeges kisebbségben, és számuk állandóan csökken. A népművelői munka szerteágazó tevékenységi formái közül fontos szerep hárul az irodalomnépszerűsítésre, a nyelvművelésre és mint kibontakozó munkaformára, a klubmozgalomra. Színvonalas művelésük elősegíti a harmonikus egyéniség fejlődését és a jó emberi kapcsolatok kialakítását. A hatékonyabb munka érdekében felújítottuk és pontositottuk a Madách Kiadóval kötött szerződésünket, együttműködési szerződést írtunk alá a Szlovák írószövetséggel és a nyelvművelés terén elmélyültek a kapcsolataink az SZSZK OM Nemzetiségi Osztályával és a Kerületi Pedagógiai Központokkal, valamint a Szlovák Újságírók Szövetségének Nemzetiségi Szekciójával. Az értékelt időszakban különös gondot fordítottunk az író—olvasó találkozók szervezésére. 1982-töl 1986-ig 154-ről 229-re emelkedett az iró—olvasó találkozók száma, legtöbbet a Dunaszerdahetyi és a Galántai járásban tartottak, s a találkozók, könyvkiállítások kapcsán több százezer korona értékű — főképpen csehszlovákiai magyar irodalom — könyv talált gazdára. A fejlődés értékét csupán az árnyékolta be, hogy ezekre a találkozókra nem minden esetben sikerült bebiztosítani a meghívott író könyvét. Egyre tartalmasabbak és színvonalasabbak lettek a járási irodalmi és kulturális napok is. A régebbi rendezvények mellett évente 1982-töl megrendezik a Járási Irodalmi és Kulturális Napokat Galántán, a szepsi Csombor Márton Napokat Szepsiben, 1983-tól a Mikszáth Napokat és a Madách Napokat a Nagykürtösi járásban, valamint a Bodrogközi Irodalmi és Kulturális Napokat Királyhelmecen és környékén, 1984-től a Járási Irodalmi és Kulturális Napokat Léván. 1986 végére elértük, hogy minden járási bizottságunk bekapcsolódott az irodalmi és kulturális napok, emléknapok és hetek megrendezésébe. Az irodalomnépszerűsités szerves részét alkotják a központi rendezvények : az évente sorra kerülő aktivisták országos szemináriuma és a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok. A Csemadok által végzett nyelvművelői tevékenység is sokrétű feladatot foglal magába. Az ismeretterjesztő szakcsoport tagjai nyelvművelő cikkek írásával harcolnak anyanyelvűnk fonákságai ellen, a dialektológiai csoport eredményes szaktanácsadói munkával biztosítja az önkéntes gyűjtők szakmai-módszertani felkészítését, a terminológiai szakcsoport tagjai mindenekelőtt a közéleti és a szakterületek nyelvében előforduló „furcsaságok" ellen folytatnak harcot. A korábbi megnyilatkozási lehetőségek mellett jó szolgálatot nyújt 1986-tól a Hét Kincsünk a nyelv rovata is. E terület központi rendezvénye a Kazinczy Nyelvművelő Napok, melynek elsődleges célja az anyanyelvi ismeretterjesztés, valamint az önkéntes nyelvművelők és nyelvjárásgyüjtök szakmai-módszertani továbbképzése, amit jó színvonalon legjobb hazai és magyarországi szakemberek bevonásával biztosít. A nyelvművelés iránti érdeklődést bizonyítja az a tény is, hogy addig míg 1982-ben összesen 38 nyelvművelő előadáson alig több mint kétezren vettek részt, 1986-ban már 103 ilyen előadás hangzott el több mint 5 ezer résztvevő számára. Számban és minőségben is a klubmozgalom fejlődött a leglátványosabban. Ez az újszerű munkaforma lehetőséget biztosit arra, hogy szinte korra, műveltségre és érdeklődésre való tekintet nélkül ki-ki megtalálja saját érdeklődési területét. Létjogosultságát igazolja az is, hogy 1986-ban majd 200 klubrendezvénnyel volt több. mint 1982-ben. Az értékelt időszakban több mint 2 ezer klubrendezvényen mintegy 150 ezer érdeklődő vett részt. A népművelés hatékonysága mindenekelőtt azon múlik, hogy mennyire tudja növelni tagságunkban az önművelés igényét. Az alkalmazott, meghonosodott munkaformák segíthetnek ebben, de emellett fontos még hatékonyabbá tenni az agítációs-felvilágosító munkát, főleg az ifjúság körében, és meggyőzni őket a szabadidő Fotó: Prandl Sándor helyes kihasználására, az egyén és a társadalom érdekei szempontjából egyaránt. A pódiumművészet mozgalmának ötéves fejlődéséhez jelentősen járult hozzá a szakemberek közreműködése. Ezzel nem az amatőr rendezők munkáját akartam kisebbíteni, hiszen a munka dandárját ők végzik, többen közülük hivatásosként is megállnák a helyüket. Egyebek híján az is segíthetné szakmai továbbképzésüket, ha a hivatásos színházak az élvonalba tartozó amatőr csoport rendezőjét megbíznák egy-egy stúdióelőadás megrendezésével. Ez kölcsönösen előnyösen hathatna mind a színházra, mind az amatőr rendezőre. Az amatőr pódiumművészetet művelő együttesek színvonala megfelel a szlovákiai átlagnak. Élcsoportjaink rendezői figyelemmel kísérik a szlovák, a cseh és a magyarországi amatőr csoportok munkáját, rendszeresen részt vesznek a mozgalom országos rendezvényein. Összegezve: az említett amatőr művészeti tevékenységről elmondhatjuk, hogy valamennyi műfajban sikerült előrelépnünk az elmúlt öt évben. A drámai műfajokban emelkedett a felnőtt színjátszó csoportok száma, hasonlóan jó az eredmény az esztrádcsoportok esetében. Sajnos, bizonyos visszaesést tapasztaltunk a gyermek és felnőtt kis- és irodalmi színpadoknál. A pódiumművészet gyermek-ágazatában legnépszerűbb a bábjátszás és a színjátszás. A színház, a tánc, de még az énekkari mozgalmat is nagyban segítette a néprajzi munka keretében végzett hagyománygyüjtés. s ha sikerül elérnünk az illetékesekkel közösen, hogy fokozódjék a darabválasztási lehetőség, hogy újra megkezdődjön minden szükséges területen a szakemberképzés és továbbképzés, akkor bizakodva tekinthetünk a jövőbe, mert egyébként adottak a feltételek ahhoz, hogy Szövetségünk feladatait ezen a téren is maradéktalanul teljesíthessük. Dr. LUKÁCS TIBOR, a Csemadok KB vezető titkára 7
