A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-10 / 15. szám
táplálkozik, mégpedig olyanformán, hogy a járás termelőüzemei, — kivált a szövetkezetek — konkrét anyagi támogatást nyújtanak egy-egy csoportnak. A legjobb példa erre a Somorjai Kék Duna Egységes Földműves Szövetkezet, ahol önzetlenül és rendszeresen folyósított pénzzel támogatják a Csalló és a Híd igazán példás tevékenységét. De említhetnénk más szövetkezeteket, vagy olyan vállalatot is, mint például az Agrostav. És vannak egyéb példák: a légi (Lehnice) szövetkezet épp a közelmúltban vette át a falu művelődési házának teljes fenntartási terhét, vállalva ezzel annak a közös elképzelésnek a megvalósítását, hogy a kulturális szakosztállyal és a Nemzeti Front szervezeteivel közösen lendítik fel a falu kulturális életét. A járás kultúrájának további fölfejlesztését célzó elképzelések, intézkedések egyik föltűnő pontja többek között az, hogy a példának állított somorjai gyakorlat mintájára minden művelődési központ mellett létre kell hozni egy rendszeresen dolgozó öntevékeny művészeti együttest. A Csemadok szerepe a járás kulturális életében egyébként is meghatározó s az volt a múltban is. A járás lakosságának 88 százaléka magyar nemzetiségű, ami több mint kilencvenezer embert jelent, ezen belül pedig 14 000 Csemadok-tagot, akik az elmúlt negyven év során csak számszerűen jelentették a járás kulturális életének tömegbázisát, de a kulturális értékek megteremtéséből és megőrzéséből is jelentős mértékben részt vállaltak. Ez a tevékenység sosem állt csupán a haladó hagyományok ápolásából, vagy a kulturális igények felkeltéséből, mert az igyekezet mindig arra irányult, hogy az igényeket ne csak megteremtse a Csemadok, de formálja, és ki is elégítse, oly módon, hogy ne távolodjon el a szocialista hazafiság szellemétől, hanem elmélyítse azt — mindig a párt politikájának szellemében, a proletár internacionalizmus jegyében, nem kis részt vállalva az öntevékeny művészeti mozgalom megszervezésében, fejlesztésének állandó feladatában, az emberek politikai, szakmai, és általános műveltségének növelésében, mindabban, ami a kulturális felemelkedés szolgálatába állítható. Elmondható tehát, hogy a Csemadok közvetlen és közvetett módon veszi ki részét mindabban, ami a művészet népszerűsítésén túlmenően a társas kapcsolatok kultúrájának fejlesztését is jelenti, ami a munka, a környezet kultúrájának alakításához valamilyen formában hozzájárul. Teszi ezt a járás párt- és állami szerveivel való szoros együttműködésben, s igyekszik együttműködni minden olyan tömegszervezettel, és kulturális intézménnyel, melynek tevékenységében, programjában á mindennapok szélesen értelmezett kultúrája benne foglaltatik. Persze, az igyekezet nem valósítható meg mindig akadálytalanul, s időnként megesik, hogy egy-egy küldetésszámba menő feladat olykor valamilyen akadály elhárításával veszi kezdetét. A járás kulturális továbbfejlődésének jelenleg érvényes programja erre is gondot fordít. A Csemadok legutóbbi járási konferenciájának mérlegéből kitűnik, hogy az eddig elvégzett munka a jelentős eredményeken túlmenően hagy ugyan maga után kívánnivalókat, de a következő időszak teendői javarészt az új célkitűzésekből, a Nemzeti Front keretein belüli új teendőkből, nem utolsósorban pedig abból az igényesebb szemléletből adódnak, amely bízvást garantálja, hogy a gyorsítás folyamatában a járás kulturális életének vérkeringése is felgyorsul. Természetesen nem a mindenáron véghezvitt gyorsítás hurrája az igazi biztosíték, hanem a tartalmas, azt mondhatnók — alkotó gyorsítás mechanizmusa, ami tagadhatatlanul itt is‘ egy régebben lappangó, egészséges igényként jelentkezett. A kultúra, mely nem csak szolgáltatás, de annál sokkal nemesebb küldetésű népszolgálat — igen szerteágazó, igen körültekintő, és a továbbiakban is áldozatvállaló felelősséget kíván. De az áldozatvállalás önmagában még az esetlegesen eszményi anyagiakkal együtt sem elegendő, hiszen a népművelés missziója nem holmi romantikus, vagy éppen nosztalgiázó szemléletre épül, hanem a közösségi életforma szerteágazó lehetőségeit igyekszik megteremteni és kiaknázi, de olyanformán, hogy az ne csupán a mázsaszámra gyártott jelentéseknek tetszelegjen, de tényleges tartalom, effektiv ám pénzben kifejezhetetlen eszmei érték legyen mögötte — nyilvánvalóan pedig nem kommersz „érték". Mert mi tagadás: ott még nem tartunk, hogy a kultúrát igénylő széles tömegek kizárólag a fennkölt kultúrára tartsanak’ igényt, de azt már ideje felismernünk, hogy az értelmes szórakozás és az embert, a tudatot formáló művelődés, a világban való tájékozódás módja igen sokféle lehet. Az ez iránt fellépő igényt nem elég csupán kielégíteni, de meg is kell teremteni. Márpedig ez csak módszeres, közös munkával képzelhető el. A folyamat természetesen hosszabb, mintsem azt szeretnénk — és ezzel számolni kell. Megnyugtató, hogy a dunaszerdahelyi járásban mindezt így gondolják s ennek tudatában vesznek új lendületet. KESZELI FERENC Fotó: Kontár Gyula 5
