A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-10 / 15. szám
A CSEMADOK FOKOZOTT FELELŐSSÉGGEL Valós képet kell adni eddigi önmagunkról, hogy a ma korparancsának szellemében fogalmazhassuk meg céljainkat E megméretés egyaránt számot kell hogy adjon a jó érzéssel nyugtázott eredményekről, de az önmagunknak is csak nehezen bevallott sikertelenségekről is. S nem csak erről. Az okokról is. Az őszinte számadás felfedi az önbizalmat erősítő jelenségek okait hogy gyarapodjanak, s ugyanakkor fel kell fednie a kudarcok okait is, hogy megszüntesse azokat. Meggyőződésem, hogy ez a felismerés, s ez az igény hozta a fővárosba kilencvenezres tagságunk küldötteit a Csemadok XIV. Országos Közgyűlésére, amely a pártkongresszusunk programjából eredő gazdasági, szociális és társadalmi fejlődés meggyorsításának kulturális életünkre vonatkozó feladatait is pontosítja. A XIV. Országos Közgyűlés nem egyszerűen a tizenharmadikát követő. Ennél sokkal több: a kongresszusi programból eredő gazdaságirányítást, társadalmat demokratizáló, gondolkodásmódot megújító folyamat szerves része, melyet áthat a Szovjetunió társadalmában megindult változtatási szándék és gyakorlat, s talán ennél is hatványozottabban a Szovjetunió felelősségteljes békeprogramja. S ha nem is tennénk erről említést, XfV. Országos Közgyűlésünkre kihat Nemzeti Front-tagságunk ténye is. A Nemzeti Front a szocialista internacionalizmus elvei alapján tevékenykedik, ami arra kötelezi a benne tömörült társadalmi szervezeteket és azok szerveit, hogy tagságukat hazánk nemzetei és nemzetiségei kölcsönös bizalmára és együttműködésére, a szocialista internacionalizmusra és a szocialista hazafiságra neveljék. A Csemadok mindig is büszke volt arra, hogy belső szervezeti életével és rendezvényei legjavával tovább fejlesztette azokat az össztársadalmi igényekből fogant értékeket, és vele együtt a magyar nemzetiség azon hagyományait amelyekkel a közös haza nemzetei és nemzetiségei együvé tartozása eszméjét szilárdította. E két jelenség egyazon forrásból ered. Abból a marxi-lenini tételből, amely nem azonosítja a nemzetit a nacionalizmussal, s ugyanakkor nem azonosítja az internacionalizmust sem az elnemzetietlenedéssel. Kulturális szövetségünk sohasem a nemzeti sajátosságok szigetelő szalagjába gubózó egyediséget, hanem a nemzetek és a nemzetiségek kultúrájának közeledését, cseréjét és egymást gazdagító kölcsönhatását tartotta és tartja fontosnak. E csereérték megőrzésével, ápolásával és fejlesztésével párhuzamosan ismertük meg a más nemzetek kulturális értékeit és ismertettük meg saját kulturális értékeinket a többi nemzettel, ami egyúttal hozzájárult nemzetiségünk kulturáltsága fejlesztéséhez is. Önmagunknak mondanánk ellent, ha csak az értékeset látnánk és láttatnánk. Vannak vadhajtásaink is. Még akkor is meg kell említeni a nemzeti túlérzékenység, bizalmatlanság, előítéletek megnyilvánulásait ha azok egyáltalán nem általános érvényűek, és csak elvétve tapasztalhatók. De mégis tapasztalhatók. Hasonlóképpen, mint a többi nemzet, illetve nemzetiség esetében. Nem minden szocialista jellegű, ami a szocializmusban létezik. Ezek a jelenségek sem. S csak akkor kerülnek ezek a régiszabású nyűgök a tegnapi ócskaságok lomtárába, ha mindenki a saját göncét veti le, s nem a másikét cibálja: mindenki a saját nacionalizmusa ellen, mindenki a saját népe internacionalizmusáért küzdjön. Mi is. Konkrétan a konkrét megnyilvánulások ellen. Ez az önmegtisztulási folyamat nem nemzetiségünk feladását jelenti, hanem az internacionalizmus erősítését Az internacionalizmusét, mely szükségszerűen csak nemzeti formákban jöhet létre és létezhet. Erre rendezvényeink java szolgálhat jó példával, s nem csupán a közös népművészeti fellépéseket említeném, hanem közművelődési rendezvényeinket is. S ha azokat sem elsősorban a vélt igények kialakítása érdekében és szellemében valósítjuk meg. korparancsot teljesítünk. E munkánk eszköze a nyelv. Az anyanyelv és a kultúra kapcsolata vitathatatlan. A kulturáltság és a nyelvek ismeretének összefüggése ■ úgyszintén. Most, amikor az újszerű gondolkodásmódot szorgalmazzuk, akkor egyáltalán nem hanyagolhatjuk el a gondolkodási folyamatok nyelvi kifejezését. Ehhez anyanyelvi szintű anyanyelvi tudásra, de színvonalas szlovák, orosz, angol, német... nyelvi ismeretekre is egyre nagyobb szükségünk van. A nyelvművelés mindinkább fontos feladatunkká válik. Csak nyelvek által szerezhetünk korszerű tudást És bizony, akad pótolni valónk. Országos Közgyűlésünk öt év munkáját értékeli. Büszkék lehetünk arra, hogy nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is gyarapodtunk. Ezért dicséret társadalmi megbecsülés illeti tagságunk, szervezeteink, szerveink legjavát. Évzáró taggyűléseink és járási konferenciáink is ezt bizonyították. Hogy az elkövetkező időben még hatékonyabb tevékenységgel gazdagíthassuk nemzetiségi kultúránkat, s általa a csehszlovák szocialista kultúrát is, tizennegyedik jelentéstételünkön valós képet kell adnunk eddigi önmagunkról, s látnunk kell a jó érzéssel nyugtázott eredményeink mellett a tartalékokat és a_fogyatékosságokat is. Meggyőződésem, hogy a XIV. Országos Közgyűlés ennek értelmében értékel és közös ügyünket, hazánk gazdasági-szociális és társadalmi fejlődésének meggyorsítását szolgáló határozatot hoz E határozat maradéktalan valóra váltásához kívánok minden küldöttnek és az általuk képviselt Csemadok-tagságnak békét és örömteli kulturális munkától gazdagabb holnapokat SIDÓ ZOLTÁN, a Csemadok KB elnöke A felvételek a Csemadok XIII. Országos Közgyűlésén készültek SZÁMADÁSRA KÉSZÜLÜNK Értékeljük az utóbbi öt év munkájának eredményeit, mennyiségi és minőségi mutatóit. A Csemadok XIV. Országos Közgyűlésére való felkészülés kezdeményezöen és serkentően hatott helyi szervezeteink évzáró gyűléseire és a járási konferenciák tanácskozásaira. Ezek vitaanyaga viszont könnyítette a Csemadok apparátusának helyzetét, mert a körültekintéssel összeállított beszámolók és a nagy érdeklődést tükröző viták segítettek bennünket abban, hogy objektívabban értékelhessük az elvégzett ■ munkát, végeredményben Szövetségünk munkájának hatékonysága a helyi szervezetek munkájának minőségével mérhető leginkább, mert hiába vannak jó elképzelések, ha ezek tagságunk szintjén a tömegszervezeti munka széles körű kibontakozásában nem érvényesülnek. Ezeken a tapasztalatokon kívül az értékeléseket előkészítő bizottságok munkáját könnyítette az is, hogy Központi Bizottságunk az elkövetkező év tavaszi ülésén mindig alapos részletességgel értékelte a munkatervben megfogalmazott feladatok teljesítését, és ebben a választási időszakban először a közgyűlésre való jobb felkészülés céljából napirendre tűzte 1985-től egy-egy munkaterület értékelését. így került sor a szervezeti élet, az irodalomnépszerüsités és nyelvművelés, a pódiumművészet és az ezekhez kapcsolódó központi rendezvényeink színvonalának értékelésére. Ezek mind jó alapul szolgáltak az ötéves választási időszak munkájának értékeléséhez. A közgyűlés anyagaiban: a főbeszámolóban és az Adalékokban az elért eredmények mellett foglalkozunk a problémákkal és a hiányosságokkal is. Kerestük a munkánkat hátráltató szubjektív és objektív tényezőket, és ezek ismeretében megpróbáltuk megtalálni a kivezető utat. Természetesen egy ilyen terjedelmű írás nem biztosítja annak lehetőségét, hogy ezekről a teljesség igényével tájékoztassuk a Hét olvasóit, de eltökélt szándékunk, hogy a XIV. OK után a majd négyszáz küldött által megfogalmazott véleménnyel gazdagodva visszatérünk ezekhez, és a közgyűlés által jóváhagyott értékelés alapján részletesen foglalkozunk majd a Hét hasábjain egy-egy tevékenységi területünk munkájával úgy, hogy helyi szervezeteink és egész tagságunk tapasztalatokat és erőt meríthessenek belőle a további munkához. A tömegszervezeti munkának fontos velejárója a szervezeti élet és ezen belül is a szervezettség. A XIII. Országos Közgyűlést követően a Csemadok Központi Bizottsága meghatározta a következő közgyűlésig elérendő taglétszámot. Ezt lebontotta járásokra, és határozattal kötelezte a járási bizottságokat, hogy figyelembe véve a helyi szervezetek feltételeit és lehetőségeit ennek megfelelően toborozzanak új tagokat. Erre azért volt szükség, mert a szervezettség fejlődését értékelve azt kellett megállapítanunk, hogy e tekintetben éppen azok a járások maradnak el lényegesen az országos átlagtól, amelyekben a magyar nemzetiségű lakosok arányát illetően legjobbak a feltételek a taglétszám emeléséhez (Dunaszerdahely, Galánta, Komárom). Ennek is köszönhető — a járási bizottságok és a helyi szervezetek megértet-6
