A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-03 / 14. szám
KINCSŐNK A NYELV A szövegfolytonosság hibái Gyakran hangoztatjuk, hogy beszédünk. írásunk nyelvi helyességének alapvető követelménye : a szavak, szóelemek és a különböző viszonyítóeszközök helyes megválasztása és a nyelv szabályrendszerének megfelelő használata. Ám ha a szavakat kifogástalan mondatokká szerkesztjük össze, még nem biztos, hogy fogalmazásunk egésze hibátlan lesz. Egy-egy fogalmazás ugyanis általában több mondatból álló szöveg. A szöveg szó pedig, mint tudjuk, a sző ige származéka, és hasonlót jelent, mint a szövet: vagyis azt, ami össze van szőve; a szöveg természetesen nem fonalból, hanem mondatokból. Nyilvánvaló, hogy hibátlan mondatok ötletszerű egymásutánja nem nevezhető szövegnek. Mi kell tehát ahhoz, hogy mondataink szöveggé álljanak össze? Természetesen az, hogy tartalmukkal és a bennük használt nyelvi elemek segítségével kapcsolódjanak egymáshoz. Biztosítva legyen köztük az az összetartó erő, amelyet szakszóval szövegkohéziónak mondunk. Ha a mondatok egymásutánjának folyamatossága megszakad, s a folytatás az előzményhez tárgyában és nyelvileg sem kapcsolódik, akkor a szöveg zavaros vagy érthetetlen lesz. A nyelvhasználat ilyen hibáját, — ha ezt még nyelvhasználati hibának lehet nevezni, ugyanis már a beszéd szintjén jelentkezik — csak a szöveg egészén vagy legalábbis több mondatra kiterjedő részletén lehet megfelelően szemléltetni. Erre ugyan itt nincs elegendő terünk, de talán a kritikus szövegrész néhány mondatnyi terjedelme is nyújt némi támpontot a probléma megértéséhez. Két mondat, jelentéstartalmukat tekintve rossz, a szövegfolytonosságot megbontó összekapcsolásának kirívó példája ez a szövegrész: „A mélyépítő vállalatnak köszönhetően az út új aszfaltburkolatot és megvilágítást kapott és így mindkét község központja rendezettebb lett (nem tetszik azonban a két község lakóinak, hogy a villanyoszlopokat a járdákon, az állami út közvetlen közelében helyezték el). A jó munkáért a Kassai Mélyépítő Vállalat minden dolgozója megérdemli a dicséretet, nemkülönben Imrich Pacesz mérnök, aki a munkát vezette." Az idézett szövegrészben az előzmény ellentmond a folytatásnak, ugyanis a második mondatban a dicséret nem ironikus célzatú, a fogalmazó komolyan gondolja, s ez zavarba ejti az olvasót. A két mondategész ellentétét tompító megszorító kapcsolással lehetne folyamatosabbá tenni az átmenetet. Olyan mondat, illetve tagmondat közbeiktatására gondolok, mint például: „E kisebb hibák ellenére ..." Több vidéki lapból származó példa bizonyítja, hogy tipikus szövegszerkezeti hiba a következő: „Azok egyike, akik egész eddigi életüket a becsületes bányászfoglalkozásnak szentelték, és több mint három évtizeden keresztül kezükben tartották a bányászfortély jogarát. Ezt bizonyították tetteikkel és erre utalnak a hetedik ötéves tervidőszak feladatainak rendszeres idő előtti teljesítéséért kapott kitüntetések is.” A két mondat kapcsolatában nem világos az „Ezt bizonyítja ..szerkezet visszautalása az előzményre, mivel vonatkozhat a „foglalkozásnak szentelik"-re ugyanúgy, mint a „kezükben tartjákra". (Egyébként a két mondat összes nyelvhelyességi hibájáról külön cikket lehetne írni, magyarázatuktól és javításuktól ezúttal eltekintünk.) Az idézett rész szövegfolytonossága úgy biztosítható, ha az előzményben szereplő tárgyat más szóval vagy szavakkal megismételjük: „Szorgalmas és nagy tapasztalattal végzett munkájának eredményességét bizonyítják a hetedik ötéves tervidőszak feladatainak határidő előtti teljesitéséért kapott kitüntetések is." A szépirodalomban a laza szerkesztésű szöveg lehet stíluseszköz, de csak abban az esetben, ha ezt a szándékot az olvasó felismeri, és nem érti félre. Nem szerencsés az olyan szövegszerkezet, mint amilyen ez a novellarészlet: „Laló egy órát horkolt: egyszerű, valaki megfogta a nyakkendőjét. Ezt álmodta. Melánia másnap, ha végig lábalja a falut bizonyságot talál." Nem világos, vajon a felöl talál-e bizonyosságot, hogy valaki megfogta a nyakkendőjét vagy hogy ezt álmöndta", esetleg hogy l_alo hány féldecit ivott meg, amiről korábban volt szó; a szöveg alapján egyértelműen nem dönthető el. Nyomtatásban megjelent hasonló szövegrészletekkel bizonyítható: sokszor idéz elő zavart a megértésben, ha a szöveg önálló mondategészei nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz. Csak az olyan szöveg biztosítja a zavartalan kommunikációt, amelynek mondatai láncszemekként kapcsolódnak egymáshoz, igy alkotva szerves egészet. MORVAY GÁBOR FIGYELEM! FIGYELEM! A Hét 16. számában, a Kincsünk a nyelv rovatban NYELVI TOTÓ címmel játékos fejtörőt közlünk. Már a cím is sejteti, hogy játszani hívjuk Önöket. Ebben a totóban százezreket — netán milliókat — nyerni ugyan nem lehet ; jutalomkönyveket sorsolunk ki a sikeres megfejtők között. A játékot és az anyanyelvét szerető embernek azonban a tárgyjutalomnál is fontosabb a játék, a megfejtés, az ismeretszerzés öröme. Ezentúl minden második héten olvashatják majd a kérdéseket és az előző forduló megfejtéseit. A kérdések összeállításakor arra törekedtünk és törekszünk, hogy érdekesek és sokrétűek legyenek. A válaszadás módja is különböző lehet: néha a megadott válaszokból kell a helyeset kiválasztani, máskor a feleletet önöknek kell majd megfogalmazniuk. Reméljük, kellemesen szórakoznak majd. Tehát: figyelem! a Hét 16. számában jön a nyelvi totó!!! Jelen és múlt a filmvásznon Hozsa János: Csők. anyu (jobboldalt a főszereplő: Kottái Róbert) Február 13-a és 18-a között immár tizenkilencedik alkalommal került sor az új magyar filmek évenként megismétlődő seregszemléjére. ahol 19 játékfilm és 4 dokumentumfilm próbált képet adni a kortárs magyar filmművészetről. Zsúfolt széksorok, tumultuózus jelenetek az előcsarnokban, a folyosón, a nézőtéren, hírességek felbukkanása lépten-nyomon — ez tárult a kiváncsi néző szeme elé február 13-án este a budapesti Kongresszusi Központban, ahol egy izgatottan várt. díszelőadással megkezdődött a Játékfilmszemle. Jancsó Miklós Szörnyek évadja című filmje volt a fesztivál nyitánya. A nemzetközi rangú mester új alkotása eltér az eddigiektől: ezúttal nem a múlt, hanem a jelen problémái és talán még inkább a várható jövő veszedelmei késztették töprengésre a rendezőt és a forgatókönyvet író Hernádi Gyulát. Eleinte akár bűnügyi történetnek is hihetné a filmet a gyanútlan néző: titokzatos körülmények között meghal egy férfi, így volt osztálytársai már nélküle köszöntik hatvanadik születésnapját ünneplő egykori tanárukat. Egy furcsa tanyán folyik a furcsa mulatozás — a „realista" kezdet után belépünk Jancsó szürrealisztikus. Urai univerzumába: a házban gyertyák sokasága lobog, fehér inges majd ruhátlan széplányok tűnnek fel, a szereplők látszólag gondtalanul énekelnek és járják táncukat, de az ünnepiét beárnyékolja a fenyegető katasztrófa. Robbanások reszkettetik meg a levegőt, tüzek lobbannak fel. rejtélyes gyilkosságok történnek, s a tanya fölött szünet nélkül köröz egy baljóslatú gépmadár; mindenről, ami igaznak, valóságosnak látszott, kiderül, hogy nem az ... Jancsó elgondolkoztató, különös víziója a világ végéről egyike volt a szemle legérdekesebb, nehezen felejthető filmjeinek. Nem volt nehéz sikert jósolni Bacsó Péter színvonalas szórakozást nyújtó szatírájának, a Banánhéjkenngönek, amely egy jónevü, fiatal orvos abszurd és tragikomikus históriáját mutatja be. A főhős, Kondacs doktor éppen az esküvőjére siet, amikor váratlanul egy meztelen nő kerül az útjába — fényes napp>al, az utcán ... Ez az a pillanat, amikor elcsúszik a banánhéjon és kezdődik a keringő, azaz hősünk kálváriája a vaskalapos bürokrácia útvesztőiben. Éber hivatalok és a rend buzgó őrei kezdenek foglalkozni az „ügyével". Kondacs lejtőre kerül: menyaszszonya elhagyja, barátai elfordulnak tőle. állását elveszíti, s mire napvilágra kerül az ártatlan férfi igazsága, addigra belerokkan a viszontagságokba. A múlt nyáron a Karlovy Vary-i filmfesztivál közönsége már láthatta Gyarmathy Lívia Vakvilágban című filmjét, amelyben az ismert rendezőnő az igazságról és az igazságtalanságról mond el egy szomorú történetet. Gyarmathy Lívia örök-időszerű etikai kérdéseket feltevő alkotását különösen emlékezetessé teszi a sajátos expresszivitásé képi világ, az erőteljes vizuális hatás. Ugyancsak jelenkori történetet állít elénk Rózsa János új alkotása, a Csók, anyu. Korunk legégetőbb válságjelenségeivel szembesült a film közönsége: a családok széthullásával, az emberi kapcsolatok elsivárosodásával, az egymás iránti, egyre növekvő közömbösséggel. A szereplők egy exkluzív villában élik üres. tartalmatlan életüket, amelyből az igazi örömök éppúgy hiányoznak, mint az őszinte szavak. Valóban örül a film „főhőse", a Koltai Róbert által nagyszerűen alakitó, helyét nem lelő Géza, amikor szép szőke szeretőjével lehet? Aligha — inkább csak a hétköznapokat próbálja feledni. Hazugsággal, önámitással terhelt kapcsolatok groteszk szövevényét mutatja be a rendező, s noha van alkalmunk mosolyogni és a befejezés is tükröz némi optimizmust, a nézőnek mégsem engedtetik meg, hogy önfeledten szórakozzon ... Hogy a történelem iránti növekvő érdeklődés nem publicisztikai frázis, arról meggyőződhetett bárki, aki jegyet akart váltani Vitézy László Érzékeny búcsú a fejedelemtől címet viselő filmjére. A nagy érdeklődés alighanem a témának szólt: a cselekmény a XVII. század első harmadában, a Habsburgok és a törökök által egyaránt szorongatott Erdélyben játszódik s főszereplője a nagy fejedelem, Bethlen Gábor, aki minden veszedelem, kül- és belpolitikai nehézség dacára felvirágoztatta kis országát. A korabeli Erdélyt hitelesen felidéző szép alkotás valójában a történelmi igazság keresésének és megfogalmazásának feladatáról szól. A film nézőjének maradandó élményt nyújtottak a nagyszerűen megformált szerepek: említsük meg legalább Bessenyei Ferenc bölcs és megfontolt Bethlen Gáborét, Krzysztof Wakulínski szkeptikus, eleven szellemű Oiego lovagját és Hanna Mikuč szerelemre éhes, kacér, szórakozni vágyó Brandenburgi Katalinját. A „tegnapelőtt" történelmét, az ötvenes éveket idézte meg Maár Gyula műve, a Malom a pokolban, amely Moldova György azonos című regénye alapján készült. A közönség lelkesen fogadta a filmet; Maár alkotása az expresszív fényhatások, a szokatlan beállítások révén új értékeket teremtett az ötvenes évek képi megjelenítésében. Ottlik Géza írásai ihlették Dömölky János alkotását, a Hajnali háztetőket, mely szintén az ötvenes évekbe visz el bennünket. A film központi alakja egy festő. Both Benedek — 10
