A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-03 / 14. szám
Domölky János: Hajnali háztetők (Udvaros Dorottya és Cserhalmi György Cserhalmi György kelti őt életre a vásznon, kitűnően —. aki elutasít egy „megtisztelő" megbízatást, lévén annyira igazságszerető és becsületes, hogy felsőbb utasításra sem hajlandó hazudni. Néhai barátját kellene a „munkásmozgalom harcosaként" ábrázolnia, de a megelevenedő emlékképekből kiderül, hogy ifjúkori társa korántsem volt az, akinek hiszik. Szellemes irónia, Ottlik sajátos világának adekvát eszközökkel történő megjelenítése, elragadó festőiség, a sokszor valósággal lángoló színek varázsa: ezek a mű legfőbb erényei. A Hajnali háztetők vitathatatlanul a szemle kiemelkedő filmjei közé tartozik. Szólnunk kell két olyan dokumentumfilmről is, amelyek méltán vívták ki a közönség elismerését: Gulyás Gyula és Gulyás János Én is jártam Isonzónál címet viselő művéről és Sára Sándor Keresztúton]áró\. A Gulyás fivérek az első világháború olaszországi harcainak még élő veteránjait szólaltatták meg, Sára Sándor filmjében pedig bukovinai székely asszonyok vallanak egyéni tragédiájukról — valamennyiük férjét szerb fasiszták ölték meg — és sok üldöztetést, szenvedést megért, többször áttelepített népük kálváriájáról. E két igen tanulságos, megrendítő film hatása alól senki sem vonhatja ki magát, aki nem közömbös a történelem drámái, a háborúk poklában szenvedő emberek sorsa iránt. Február 18-án este került sor az ünnepélyes eredményhirdetésre; a zsűri döntését széles körű vita előzte meg. A hozzászólók általában egyetértettek abban, hogy a fentebb említett két dokumentumfilm képviselte a legjelentősebb művészi értékeket. A zsűri végül is a következő dijakat osztotta ki: a fődíjat megosztva Rózsa János Csók, anyu és Sára Sándor Keresztúton című filmje kapta; rendezői dijat kapott Jancsó Miklós, a Szörnyek évadja alkotója; különdíjat adományoztak Kosa Ferencnek, Az utolsó szó jogán rendezőjének; Budapest Főváros Tanácsának Budapestért díját Bacsó Péter Banánhéjkeringőfi érdemelte ki; operatőri díjjal Ragályi Elemért tüntették ki a Hol volt, hol nem volt című filmben nyújtott teljesítményéért; a legjobb színésznőnek illetve színésznek járó díjjal Udvaros Dorottyát i's Garas Dezsőt jutalmazták. Először adták ki a Radványi Géza Díjat, melyet Deér András és Hartai László kapott a Széplányok címet viselő dokumentumfilmórt. Korunk problémáira érzékenyen reagáló, gondolkodásra, vitára ösztönző figyelemre méltó művészi színvonalról tanúskodó műveket láthatott a XIX. Magyar Játékfilmszemle közönsége. Bízunk abban, hogy a legkiemelkedőbb alkotások a hazai mozikba is eljutnak. G. KOVÁCS LÁSZLÓ CSEHOV (ÚJRA) FELFEDEZÉSE Játékszínünk komáromi (Komárno) együttese valóban régen: több mint negyed évszázada játszott a legutóbb Csehov-darabot. Ennek tudatában mindenképpen rokonszenves dramaturgiai kezdeményezés, hogy a Magyar Területi Színház az alkalom ünnepélyességéhez illően, jelentős vállalkozással köszöntötte vadonatúj székházának avatását. Az Európa-szerte mostanában egyre sűrűbben játszott Anton Pavlovics Csehov négy remekbe szabott drámája: a Sirály, a Ványa bácsi, a Három nővér és a Cseresznyéskert közül színházunk az utóbbit tűzte műsorára az új otthonban tartott első bemutatóként; no meg a társulat két fiatal szinészreménységének: Házi Tányának és Mikula Róbertnek főiskolai vizsgaelőadásaként. A Csehov-drámák mondanivalójáról, szinrevitelük „igazi" stílusáról lényegében már könyvtárnyi mű született. Kitűnő darabjait rendezni és eljátszani ezért az egyik legszebb, ám egyúttal legnehezebb feladat is. Talán épp azért, mert műveinek zöme a tehetséges emberek elkallódásáról szól, bár az 1903-ban irt Cseresznyéskert bizonyos tekintetben kivétel ez alól. A ködös, nyírfás, szenvelgő csehovi világban sóhajtozó Trigorinok, Ványa bácsik, Asztrov doktorok. Sirályként kiröppenő Nyinák helyett, itt értéktelen és tehetetlen emberek vergődnek — elsősorban saját cselekvésképtelenségük, tehetetlenségük miatt. A Cseresznyéskertben, pontosabban egy család széthullásának történetében Csehov az orosz intelligencia életmódjának csődjét ábrázolta, gúnyolta ki. A darab hősei makacsul ragaszkodnak régi, elavult életstílusukhoz. Birtokukat, a gyönyörű cseresznyéskertet hamarosan elárverezik, de ök képtelenek reálisan fölfogni a körülöttük zajló eseményeket. Tovább élik megszokott, mindennapi életüket, tétlen szemlélői lesznek saját pusztulásuknak. A tragédia, a komédia és a líra furcsa keveréke ez a mű. A komikus, néhol már szinte groteszk jelenetek egyszer drámai, másszor lírai jelenetekkel váltakoznak. A színfalak mögött például zene szól s táncolnak, amikor az életüket jelentő kertet éppen árverezik valahol. A Matesz 253., illetve a komáromi társulat 184. premierjéhez kiadott szinlap megjelölése szerint színházunk vígjátékként játssza Csehovnak ezt a remekét, de az eleddig elmondottak alapján sietek hozzáfűzni: a lényeg véleményem szerint nem a műfajban, hanem a műfajon keresztül kifejezett világlátásban van. A Cseresznyéskert ugyanis mindenképpen az emberi, az erkölcsi és tárgyi értékek devalválódással elegy pusztulásáról szól, akár komédiának, akár lírai tragédiának játsszák el. S természetesen akkor jó az előadás, ha a közönség rögtön megérzi, hogy amit lát, az a mosolyra késztető pillanatokban sem igazán komikus, elvégre a csehovi beszélgetések csendességében és a valóságábrázolás hitelességében a széthullás, a darvadozás fülledtsége jelenti az igazi tartalmat. Az épületavató bemutatót Takáts Ernőd rendezte, aki következetesen arra törekedett, hogy a színpadon Csehov elképzelése valósuljon meg. Takáts Emöd, szerintem helyesen, ráérzett arra, hogy egy darab akkor maradandó, ha a benne foglalt emberi — társadalmi és lélektani — viszonylatok alapigazsága elég szívós ahhoz, hogy a kor szükségleteinek megfelelően új és konkrét igazságokkal telítődjék meg. Ezt az alapigazságot — jelen esetben azt, hogy a sivár, céltalan, az ember gerincét megpuhitó élet A Cseresznyéskert — már a Matesz új székházában Varsányi Mária (Dunyasa) és Ropog József (Jasa) Csehov színművében Szűcs Jenő felvétele ön- és közveszélyes, s szétroncsol minden tartós értéket — egyetlen jó előadás sem iktathatja ki a műből. A rendező szándéka szinpadilag jól olvasható, különösen azokban a részekben, ahol valódi csehovi atmoszférát tudott teremteni, ahol megtalálta a játékhoz legmegfelelőbb stílust, ahol jó tempót diktált. Az előadásnak olyan pillanatai ezek, ahol a liraiságon, a finom, apró rezdüléseken kívül megérezte és felszínre is hozta a drámában meghúzódó szatírát is. komédiát is; ahol összhangot és megfelelő arányokat sikerült találnia a tragikum és a komikum, a líra s az irónia között. Ugyanakkor itt keH elmondani azt is, hogy a gyakorlati megvalósítás során nem minden jelenetből, nem minden figurából sikerült kihoznia a kívánt teljességet. Ennek következményeképpen a szereplők közül többen is olyannyira zárt figurákat alakítanak, hogy sem egymás, sem a nézők számára nem tárulkoznak ki. Már ez is jelzi, hogy a színészi játékban egyenetlenségek mutatkoznak. Hasonlóképpen hiba, hogy az előadás vitatható pontjain a kompozíció íve sem eléggé feszes és néhány jelenetben ritmusproblémák is érzékelhetők. Gondolom, az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a csehovi alapigazságok felmutatásának félreérthetetlen szándéka, önmagában, még nem vezet valóban maradandó értékű színházi élményhez. A komáromi Cseresznyéskertet szemlélve nem Takáts Emöd egyedi, a rendezői megelevenítés tekintetében egyfajta személyes többlettel párosuló Csehovját látjuk a színen, hanem az orosz klasszikusok egyikének több részletében kitűnő, a produkció egészét tekintve azonban csak elfogadható művészi szinten mozgó, jónak mondható előadását. Németh Ica Ranyevszkájaként kimunkált, érett alakítást nyújt. A figura hangulatváltásait hitelesen, természetes könnyedséggel játssza el. Külsőségek nélkül érzékelteti a léha, életét és szépségét elfecsérlő földbirtokosnő felszínes ragyogását. Egyszerre tud szertelenül csapongó, bájos és ámodozó lenni, bár Ljubov Andrejevnája még érdekesebb lenne, ha a rendezői elképzelések megvalósítása mellett többet szabadítana föl színészetének egyéni eszköztárából. Leonyid Andrejevics Gajev: Bugár Béla, aki érzékletesen jeleníti meg az erőtlen, akaratgyenge, önmagával szembenézni képtelen figurát. Házi Tánya f. h. Anya szerepében egy kedves, bájos kislányt játszik el, s közben jellemének bonyolultságára is utalni tud. Kár viszont, hogy a környezetével való kapcsolatát nem mindig tudja eléggé árnyaltan érzékeltetni. Trofimovot az ugyancsak főiskolai hallgató: Miku/a Róbert játssza. Kitűnően ráérzett a figurában rejlő ellentmondásokra. Például arra, hogy akár ő is lehetne a „fiatal Gajev", aki az emberiség boldog jövőjéről szónokol, anélkül, hogy maga valamit is tenne érte. Tehetsége nyilvánvaló, de színpadi beszédének minőségén még sokat kell csiszolnia. Az előadás egyik legkövetkezetesebben végiggondolt és megvalósított színészi játéka Varsányi Mária Dunyasája, aki gyors váltásokkal tud halk, érzékeny és szánandó lenni. Firsz: Bugár Gáspár. Egyenes vonalú, mélyen átélt alakítás. Szerepethetöségekkel nemigen elkényeztetett színészük szinte hibátlanul játssza el a szánalmunkat^ együttérzésünket elnyerő, öreg. hűséges inas szerepét. Cs. Tóth Erzsébet olyan személynek mutatja Sarlottát, a nevelőnöt, akinek nosztalgiája és kultúrája csak felszín. Mák Ildikó Varjája még személytelenebb, pedig tőle azt várnánk, hogy szinte az arcán hordozza a fogadott leány munkába fojtott bánatát, megalázottságát. Jasát, a világfinak beillő sznobinast Ropog József alakítja, sajnos, elégge súlytalanul. Találó, korlátolt ürességében vehemens figura Turner Zsigmond Szimeonov- Píscsikje. Puha, enervált és enyhén ironikus alak Pöthe István Jepihodovja, de nem rossz Vörös Lajos epizódfigurája sem. Színészi felfogásában meggyőzően alakítja a paraszti sorból kereskedővé, majd a cseresznyéskert új gazdájává lett, a sikertől megrészegült Lopahint Ho/ocsy István. Indulati kitörései viszont nem mindig kellően átéltek, és vitathatatlan tehetségét dicsérve is megjegyzem, hogy erélyesen elmélyített, modorossá vált hanghordozását továbbra sem vehetjük természetesnek. A csehovi miliőt jól fejezi ki Platzner Tibor díszlete, az általa teremtett tág térben a szereplők sok mozgással közlekedhetnek. Az ugyancsak általa tervezett jelmezek (például Varja, Sarlotta. Jasa és részben Gajev ruhái) viszont már kevésbé alkalmazkodnak az előadás hangulatához. MIKLÓSI PÉTER 11
