A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-03 / 14. szám
INTtMT HAn/DTTIIK-OLmSTÜK-IArTUK Nicholas Feteris 25 éves amerikai ejtőernyős ugyancsak hajmeresztő mutatványra vállalkozott: mindössze száz dollárért leugrott a New York-i Szabadság-szobor fáklyáján körbe futó erkélyről. Szerencsésen földet ért. Egyre gyakrabban érkezik hír a bálnák tömeges zátonyra futásáról, de a tudomány egyelőre adós a magyarázattal. Egyes kutatók azt gondolják, hogy élősködők támadják meg a bálnák fülében levő, rendkívül érzékeny térérzékelő szervet. Mások azt feltételezik, hogy némelyik ultrahangot kibocsátó készülék vagy radar zavarja meg az állatok tájékozódását. Elfogadhatóbbnak tűnnek azok az elméletek, melyek szerint a vezérállatok tévedésével, iránytévesztésével magyarázható a bálnák tömeges „öngyilkossága". PRÁGÁI KIADVÁNYOK Ez év február 25-én a prágai Magyar Kulturális Központ vezetői tájékoztató jellegű baráti megbeszélést tartottak a csehszlovákiai újságok képviselőivel. Egyebek között elmondták, hogy az intézmény a múltban többnyire kulturális rendezvényeket tartott, napjainkban azonban — a kor szükségletének megfelelően — bővíti tevékenységi területét. Arra törekszik, hogy a kulturális rendezvényekkel párhuzamosan egyre több, a tudományos műszaki fejlődés eredményeivel foglalkozó rendezvényt is tartson, és szorosabbra fűzze a tudományos életet képviselő magyar és csehszlovák szakemberek és intézmények kapcsolatát. A cél érdekében a prágai Magyar Kulturális Központ a jövőben növeli a tudományos műszaki fejlődés eredményeit szemléltető rendezvényei számát, rendszeresíti a szakemberek találkozóit, a tudományos jellegű szemináriumokat és lehetővé teszi, hogy egy-egy szakterület képviselői kicseréljék tapasztalataikat és kölcsönösen tájékoztassák egymást a tudományos műszaki élet sikereiről és problémáiról. Az intézet tavaly többek között a fasizmus ellen vívott közös harcról, valamint Schönherz Zoltán születésének 80. és Kun Béla születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos szemináriumot. A Csehszlovák Tudományos Akadémia csehszlovák-szovjet intézetével, a CSKP prágai városi bizottsága politikai nevelés házával és a CSKP KB Marxista-Leninista Intézetével közösen szervezett szemináriumokon jeles magyarországi és csehszlovákiai szakemberek tartottak előadást. A szervezők a szemináriumokon elhangzott előadásokat cseh nyelven „Společné proti fašizmu (Közösen a fasizmus ellen), „Zoltán Schönherz hrdina maďarského a československého lidu" (Schönherz Zoltán a magyar és a csehszlovák nép hőse), és „Béla Kun a Československo” (Kun Béla és Csehszlovákia) címmel összegyűjtve is megjelentették. A kiadványok érzékeltetik, hogy Csehszlovákia és Magyarország történelmében milyen sok a találkozási pont, és hogy a két nép társadalomtudományának képviselői milyen eredményesen dolgoznak azért, hogy a népeinket összekötő történelmi-társadalmi-politikai eseményeket feltárják, és a kutatások eredményét széles körberT megismertessék. Balázs Béla A ČESKOSLOVENSKÝ VOJÁK JUBILEUMA Ünnepi számként jelent meg a Československý voják idei első száma. Január 11 -én volt ugyanis harmincöt éve annak, hogy a kéthetente megjelenő folyóirat első számát kézbe vehették az olvasók. A Csehszlovák Néphadsereg Politikai Főcsoportfőnöksége által kiadott folyóirat már a kezdet kezdetén irodalmi, művészeti folyóiratként indult írtjára, hogy egyrészt a néphadsereg tagjai körében, másrészt az olvasók széles táborában hozzájáruljon a CSKP katonai, honvédelmi és kulturális politikájának megvalósításához. Akik ismerik valamennyire is a folyóiratot, igazolhatják, hogy az eltelt három és fél évtizedben a tőle elvárt színvonalon próbál meg eleget tenni eme küldetésének. Irodalmi-művészeti profilja mind a mai napig megmaradt, s a művészi értékű alkotások megismertetése, terjesztése mellett jelentős szerepet vállal magára a pályakezdő irodalmárok űtraindításában, s mindig az irodalmi élet jeles, kiemelkedő alakjait tudhatta maga mellett. Az indulás éveiben például Marie Majerovát, Ivan Olbrachtot, majd Vilém Závadát, Ján Pílart, Josef Kainart, Vladimír Mináčot és másokat. Első szerkesztői között ott találjuk a később nemzeti művésszé lett két költőt, Vojtech Mihálikot és Miroslav Flóriánt, s a már elhunyt prózaírót és irodalomszervezőt, Rudolf Kalčíkot. Az irodalom mellett igen jelentős a lap szerepe a képzőművészet, a fotográfia, az előadóművészét, valamint a kultúra és művészet további, sokrétű és sokszínű értékeinek terjesztésében is. Az idei) jubileumi évfolyam “első számának néhány kiemelten is ünnepi oldalán újra találkozhatunk az előbb felsoroltak közül jó néhánnyal. Az egyik állandó irodalmi rovatban Konstantin Biebl irodalmi munkásságával és Nezvalhoz írott terjedelmes költői „Kiáltványával" ismerkedhetünk meg. A kortárs képzőművészetnek szánt oldalakon pedig a Hadsereg Képzőművészeti Stúdiója egyik fiatal tagjának, Pavel Vavrysnak festői munkássága kerül bemutatásra. A folyóirat sokrétűségét jól példázza, hogy a további oldalain egyebek között helyet kapott a várgedei bronzkori leleteket bemutató háromoldalnyi színes anyag is. Németh Gyula w : MOSZKVAI VENDÉGJÁTÉK Híresen érdekes színházi műhely Moszkvában a Mark Zaharov vezette Lenini Komszomol Színház, amely február derekán Bratislavában vendégszerepeit. Méghozzá azokkal a repertoárdarabokkal, amelyeket az utóbbi esztendőkben például a francia, holland, portugál, kubai, magyarországi, vagy éppenséggel görögországi közönségnek is bemutatott. A Hviezdoslav Színházban tartott előadások első estéjén Vszevolod Visnyevszkij: Optimista tragédia című színmüve volt műsoron. Lényegében ismert dráma ez. hiszen az 1933-as kijevi ősbemutató óta csupán a Szovjetunióban száznál több színház játszotta el; s nálunk is jópárszor színpadra vitték ezt a hősi eposzra emlékeztető müvet, amely a polgárháború idején játszódik és a balti flotta tengerészeinek állít emléket. Mark Zaharov megpróbált új módon közelíteni ehhez a forradalmi mítoszhoz. Ennek érdekében a szereplők közötti erőviszonyokat is átrendezte. Zaharov elképzelésében például Jevgenyij Leonov úgy játssza az anarchisták főnökét, hogy az elaggott vezér lényegében súlytalan, már-már szánalmas szereplője a hatalmi harcnak. Az előadás másik nagy élménye a komisszárnőt alakító Inna Csurikova játéka, aki férfias bőrkabát helyett elegáns kiskosztümben alakítja szerepét, és a hangulatos jelszavak bizonytalanul, szinte „házi feladatként" csengenek ajkán. Mark Zaharov rendezése, a zárókép patetikusságától eltekintve, több tekintetben is izgalmas, újszerű s lendületesen hatásos. A moszkvaiak vendégjátékának két további estjén Ribnyikov és Voznyeszenszkij Juno és Avosz című rockoperáját tekinthettük meg. A darab története az orosz történelemből meríti poémára emlékeztető témáját, amit az orosz nemzeti elemekre építkező, mégis modemre hangszerelt zene tesz sajátosan vonzóvá, (a pravoszláv egyházi zenére épülő, klasszikus operákat idéző kórusbetétek a szintetizátor, az elektromos gitár és a modern hangrögzítő eszközök felhasználásával a hagyományosnál keményebben, rockkosabban hangzanak). Mindez színpadi mozgalmassággal és átélt színészi játékkkal párosul, Így aligha véletlen, hogy a Juno és Avosz a moszkvai Lenini Komszomol Színház külföldi vendégjátékainak biztos sikerdarabja. Miklósi Péter & EGY HUMMELKONCERT MARGÓJÁRA A Csemadok helyi szervezetének keretében működő bratislavai Liszt Ferenc Klub (LFK) már tújutott fennállásának ötéves jubileumán. A klub 52. rendezvényeként 1987. február 22-én délután egy olyan eseményre került sor, amely helyszínénél és tartalmánál fogva rendhagyó volt, s így külön megemlékezésre kívánkozik. Az LFK működési körének hatósugara ugyanis a Liszt-kultusz ébrentartása mellett városunk gazdag zenei múltjának ápolására is kiterjed. Ez a tény sugallta az LFK tiszteletbeli tagjának Dr. Vladimír Číziknek a gondolatot, hogy az idei Hummel évforduló tiszteletére egy csokorra valót eljátsszon az ünnepelt zongorára írt szerzeményei közül. Az ünnepi, családias hangulatú kis koncert színhelye a várpalota hajdani kápolnájából kialakított intim atmoszférájú kis hangversenyterem volt. Dr. Čízik, mielőtt a zongorához ült volna, röviden felvázolta Johann Nepomuk Hummel életútját, mely Pozsonyban, a Kalapos utca hatalmas háztömbjének udvarán lévő kis házikóból — ma ez a példásan restaurált és karbantartott Hummel múzeum — indult el 1778-ban és 150 éve 1837-ben Weimarban ért véget. Hummel, aki Mozart növendéke is volt, korának jeles zongoristája, de mindig egy kissé a nagy kortárs, Beethoven árnyékában állt. Sajnos ennek folytán művei is egy kissé a háttérbe szorultak, alig-alig kerülnek előadásra. Annál értékesebb volt hát ez a kis koncert, mely Ízelítőt adott zongoramuzsikájából, melyet a klasszikus műgond, a tetszetős virtuozitás és elegancia egyaránt jellemez. Dr. Čízik nem aktív zongoraművész, saját meghatározásával élve: „zongorázó zenetörténész". Pontosan egy évvel ezelőtt Liszt műveit ismertetve és tolmácsolva ült a zongorához, s ha azzal a teljesítményével vetjük egybe mostani Hűmmel produkcióját (mert Hummelt játszani sem valami könnyű), úgy örömmel állapíthatjuk meg, hogy játéktudása. előadásmódja sokat fejlődött. Mindenképp köszönet jár neki ezért a szép és emlékezetes délutánért. Varga József 9
