A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-04-03 / 14. szám

INTtMT HAn/DTTIIK-OLmSTÜK-IArTUK Nicholas Feteris 25 éves amerikai ej­tőernyős ugyancsak hajmeresztő mu­tatványra vállalkozott: mindössze száz dollárért leugrott a New York-i Szabad­ság-szobor fáklyáján körbe futó erkély­ről. Szerencsésen földet ért. Egyre gyakrabban érkezik hír a bálnák tömeges zátonyra futásáról, de a tudo­mány egyelőre adós a magyarázattal. Egyes kutatók azt gondolják, hogy élős­ködők támadják meg a bálnák fülében levő, rendkívül érzékeny térérzékelő szervet. Mások azt feltételezik, hogy némelyik ultrahangot kibocsátó készü­lék vagy radar zavarja meg az állatok tájékozódását. Elfogadhatóbbnak tűn­nek azok az elméletek, melyek szerint a vezérállatok tévedésével, iránytéveszté­sével magyarázható a bálnák tömeges „öngyilkossága". PRÁGÁI KIADVÁNYOK Ez év február 25-én a prágai Magyar Kultu­rális Központ vezetői tájékoztató jellegű ba­ráti megbeszélést tartottak a csehszlovákiai újságok képviselőivel. Egyebek között el­mondták, hogy az intézmény a múltban többnyire kulturális rendezvényeket tartott, napjainkban azonban — a kor szükségleté­nek megfelelően — bővíti tevékenységi terü­letét. Arra törekszik, hogy a kulturális ren­dezvényekkel párhuzamosan egyre több, a tudományos műszaki fejlődés eredményeivel foglalkozó rendezvényt is tartson, és szoro­sabbra fűzze a tudományos életet képviselő magyar és csehszlovák szakemberek és in­tézmények kapcsolatát. A cél érdekében a prágai Magyar Kulturá­lis Központ a jövőben növeli a tudományos műszaki fejlődés eredményeit szemléltető rendezvényei számát, rendszeresíti a szak­emberek találkozóit, a tudományos jellegű szemináriumokat és lehetővé teszi, hogy egy-egy szakterület képviselői kicseréljék ta­pasztalataikat és kölcsönösen tájékoztassák egymást a tudományos műszaki élet sikere­iről és problémáiról. Az intézet tavaly többek között a fasizmus ellen vívott közös harcról, valamint Schön­­herz Zoltán születésének 80. és Kun Béla születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos szemináriumot. A Csehszlovák Tudományos Akadémia cseh­szlovák-szovjet intézetével, a CSKP prágai városi bizottsága politikai nevelés házával és a CSKP KB Marxista-Leninista Intézetével közösen szervezett szemináriumokon jeles magyarországi és csehszlovákiai szakembe­rek tartottak előadást. A szervezők a szemi­náriumokon elhangzott előadásokat cseh nyelven „Společné proti fašizmu (Közösen a fasizmus ellen), „Zoltán Schönherz hrdina maďarského a československého lidu" (Schönherz Zoltán a magyar és a csehszlo­vák nép hőse), és „Béla Kun a Českoslovens­ko” (Kun Béla és Csehszlovákia) címmel összegyűjtve is megjelentették. A kiadványok érzékeltetik, hogy Csehszlo­vákia és Magyarország történelmében mi­lyen sok a találkozási pont, és hogy a két nép társadalomtudományának képviselői milyen eredményesen dolgoznak azért, hogy a né­peinket összekötő történelmi-társadalmi-po­­litikai eseményeket feltárják, és a kutatások eredményét széles körberT megismertessék. Balázs Béla A ČESKO­SLOVENSKÝ VOJÁK JUBILEUMA Ünnepi számként jelent meg a Českoslo­venský voják idei első száma. Január 11 -én volt ugyanis harmincöt éve annak, hogy a kéthetente megjelenő folyóirat első számát kézbe vehették az olvasók. A Csehszlovák Néphadsereg Politikai Főcsoportfőnöksége által kiadott folyóirat már a kezdet kezdetén irodalmi, művészeti folyóiratként indult írtjá­ra, hogy egyrészt a néphadsereg tagjai köré­ben, másrészt az olvasók széles táborában hozzájáruljon a CSKP katonai, honvédelmi és kulturális politikájának megvalósításához. Akik ismerik valamennyire is a folyóiratot, igazolhatják, hogy az eltelt három és fél évtizedben a tőle elvárt színvonalon próbál meg eleget tenni eme küldetésének. Irodal­mi-művészeti profilja mind a mai napig meg­maradt, s a művészi értékű alkotások megis­mertetése, terjesztése mellett jelentős szere­pet vállal magára a pályakezdő irodalmárok űtraindításában, s mindig az irodalmi élet jeles, kiemelkedő alakjait tudhatta maga mellett. Az indulás éveiben például Marie Majerovát, Ivan Olbrachtot, majd Vilém Zá­­vadát, Ján Pílart, Josef Kainart, Vladimír Mináčot és másokat. Első szerkesztői között ott találjuk a később nemzeti művésszé lett két költőt, Vojtech Mihálikot és Miroslav Flóriánt, s a már elhunyt prózaírót és iroda­lomszervezőt, Rudolf Kalčíkot. Az irodalom mellett igen jelentős a lap szerepe a képzőművészet, a fotográfia, az előadóművészét, valamint a kultúra és mű­vészet további, sokrétű és sokszínű értéke­inek terjesztésében is. Az idei) jubileumi évfolyam “első számának néhány kiemelten is ünnepi oldalán újra találkozhatunk az előbb felsoroltak közül jó néhánnyal. Az egyik állandó irodalmi rovat­ban Konstantin Biebl irodalmi munkásságá­val és Nezvalhoz írott terjedelmes költői „Kiáltványával" ismerkedhetünk meg. A kor­­társ képzőművészetnek szánt oldalakon pe­dig a Hadsereg Képzőművészeti Stúdiója egyik fiatal tagjának, Pavel Vavrysnak festői munkássága kerül bemutatásra. A folyóirat sokrétűségét jól példázza, hogy a további oldalain egyebek között helyet kapott a vár­­gedei bronzkori leleteket bemutató háromol­dalnyi színes anyag is. Németh Gyula w : MOSZKVAI VENDÉGJÁTÉK Híresen érdekes színházi műhely Moszkvá­ban a Mark Zaharov vezette Lenini Komszo­­mol Színház, amely február derekán Bratisla­­vában vendégszerepeit. Méghozzá azokkal a repertoárdarabokkal, amelyeket az utóbbi esztendőkben például a francia, holland, portugál, kubai, magyarországi, vagy éppen­séggel görögországi közönségnek is bemu­tatott. A Hviezdoslav Színházban tartott előadá­sok első estéjén Vszevolod Visnyevszkij: Opti­mista tragédia című színmüve volt műsoron. Lényegében ismert dráma ez. hiszen az 1933-as kijevi ősbemutató óta csupán a Szovjetunióban száznál több színház játszot­ta el; s nálunk is jópárszor színpadra vitték ezt a hősi eposzra emlékeztető müvet, amely a polgárháború idején játszódik és a balti flotta tengerészeinek állít emléket. Mark Zaharov megpróbált új módon közelí­teni ehhez a forradalmi mítoszhoz. Ennek érdekében a szereplők közötti erőviszonyo­kat is átrendezte. Zaharov elképzelésében például Jevgenyij Leonov úgy játssza az anarchisták főnökét, hogy az elaggott vezér lényegében súlytalan, már-már szánalmas szereplője a hatalmi harcnak. Az előadás másik nagy élménye a komisszárnőt alakító Inna Csurikova játéka, aki férfias bőrkabát helyett elegáns kiskosztümben alakítja sze­repét, és a hangulatos jelszavak bizonytala­nul, szinte „házi feladatként" csengenek aj­kán. Mark Zaharov rendezése, a zárókép patetikusságától eltekintve, több tekintetben is izgalmas, újszerű s lendületesen hatásos. A moszkvaiak vendégjátékának két továb­bi estjén Ribnyikov és Voznyeszenszkij Juno és Avosz című rockoperáját tekinthettük meg. A darab története az orosz történelem­ből meríti poémára emlékeztető témáját, amit az orosz nemzeti elemekre építkező, mégis modemre hangszerelt zene tesz sajá­tosan vonzóvá, (a pravoszláv egyházi zenére épülő, klasszikus operákat idéző kórusbeté­tek a szintetizátor, az elektromos gitár és a modern hangrögzítő eszközök felhasználá­sával a hagyományosnál keményebben, rockkosabban hangzanak). Mindez színpadi mozgalmassággal és átélt színészi játékkkal párosul, Így aligha véletlen, hogy a Juno és Avosz a moszkvai Lenini Komszomol Színház külföldi vendégjátékainak biztos sikerdarab­ja. Miklósi Péter & EGY HUMMEL­­KONCERT MARGÓJÁRA A Csemadok helyi szervezetének keretében működő bratislavai Liszt Ferenc Klub (LFK) már tújutott fennállásának ötéves jubile­umán. A klub 52. rendezvényeként 1987. február 22-én délután egy olyan eseményre került sor, amely helyszínénél és tartalmánál fogva rendhagyó volt, s így külön megemlé­kezésre kívánkozik. Az LFK működési körének hatósugara ugyanis a Liszt-kultusz ébrentartása mellett városunk gazdag zenei múltjának ápolására is kiterjed. Ez a tény sugallta az LFK tisztelet­beli tagjának Dr. Vladimír Číziknek a gondo­latot, hogy az idei Hummel évforduló tiszte­letére egy csokorra valót eljátsszon az ünne­pelt zongorára írt szerzeményei közül. Az ünnepi, családias hangulatú kis koncert szín­helye a várpalota hajdani kápolnájából kiala­kított intim atmoszférájú kis hangversenyte­rem volt. Dr. Čízik, mielőtt a zongorához ült volna, röviden felvázolta Johann Nepomuk Hum­mel életútját, mely Pozsonyban, a Kalapos utca hatalmas háztömbjének udvarán lévő kis házikóból — ma ez a példásan restaurált és karbantartott Hummel múzeum — indult el 1778-ban és 150 éve 1837-ben Weimar­­ban ért véget. Hummel, aki Mozart növendé­ke is volt, korának jeles zongoristája, de mindig egy kissé a nagy kortárs, Beethoven árnyékában állt. Sajnos ennek folytán művei is egy kissé a háttérbe szorultak, alig-alig kerülnek előadásra. Annál értékesebb volt hát ez a kis koncert, mely Ízelítőt adott zongoramuzsikájából, melyet a klasszikus műgond, a tetszetős virtuozitás és elegancia egyaránt jellemez. Dr. Čízik nem aktív zongoraművész, saját meghatározásával élve: „zongorázó zenetör­ténész". Pontosan egy évvel ezelőtt Liszt műveit ismertetve és tolmácsolva ült a zon­gorához, s ha azzal a teljesítményével vetjük egybe mostani Hűmmel produkcióját (mert Hummelt játszani sem valami könnyű), úgy örömmel állapíthatjuk meg, hogy játéktudá­sa. előadásmódja sokat fejlődött. Minden­képp köszönet jár neki ezért a szép és emlékezetes délutánért. Varga József 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom