A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-03 / 14. szám
Duna jobb partján sétálva a ligetfalui (Petržalka) parkok árnyas fáinak simogatását érzi, ha az ódon várban bolyongva romantika és régmúlt századok emléke után kutat, kilépve a várkapun pedig a folyam fölött ívelő híd karcsú testén pihen meg a szeme; ha az elesett szovjet katonáknak a város fölött magasodó emlékművéről: a Slavinról lepillantva szinte tenyerén látja az egész város látképét... Igen, a Slavín! Állok a hatalmas emlékmű talpazatánál és nézelődöm. Alig néhány lépésnyivel arrébb a kisiskolások egy csoportja, s a gyerkőcök kezében a tavasz első virágaiból kötött csokor, amit percekkel később, a békében és jólétben élő csemeték derűjével, a hatalmas tömegsírok egyikének szélére helyeznek. Pillantásom találkozik az ő mindenre kíváncsi szemükkel, s nekem — aki a Slavín tőszomszédságában megbúvó kertes házak között nevelkedtem —, akaratlanul is eszembe jutnak azok a több mint három évtizeddel ezelőtti hetek és hónapok, amikor mai arculatát kapta az elesett szovjet katonák bratislavai emlékműve... Jól emlékszem például a széles lépcsőföljáró átalakítási munkálataira és a karcsú, toronyszerű szobortalpazat építésére, vagy a zászlót tartó bronz-katona magasba emelésének lélegzetvisszafojtón izgalmas perceire. De nemcsak izgalmas, hanem megható pillanatok egész sorának szintén tanúja voltam már a Slavinon. Az itt domboruló sírok előtt láttam könnyeket szökni az egyébként kemény tekintetű férfiszemekbe; láttam messzi földről jött, szomorú arcú anyákat, akik néhány maroknyi orosz földet hintettek hősi halált halt fiaik sírjaira ... Ma már inkább történelmi emlék, semmint élő valóság, hogy 1945. április 2-án a Sumilov tábornok vezette 7-es számú gárdahadsereg keleti irányból megkezdte a város felszabadításának nehéz hadműveletét. A gyalogságot a Holosztyjakov ellentengernagy vezette Dunai Flottilla hajói is támogatták, s negyedikére virradólag Bratislava fölszabadult. Ez a nap nyitánya lett annak a korszaknak, amely egy új társadalom megvalósításához vezetett. Vajon mit adott az időközben eltelt 42 esztendő? Új életet, új üzemóriásokat. Meggyorsult közlekedést, sok-sok építkezést. Iskolákat, óvodákat, fényes kirakatokat. Mindenekelőtt azonban jól öltözött, magabiztos emberek százezreit. Mindazt, ami az én nemzedékem: a mai negyvenévesek szüleinek, nagyszüleinek még szinte elképzelhetetlennek tűnt. S mégis, ma, amikor visszatekintünk és számvetést készítünk, a feladatokról is szólnunk kell. Arról, hogy Bratislava most is a vitathatatlan és mindenki előtt nyilvánvaló eredmények ellenére gondokkal, igaz, egy rohamos tempóban fejlődő nagyváros gondjaival küzd. Azzal, hogyan lehetne még több gyerek számára óvodát, napközi otthont teremteni, hogyan lehetne meggyorsítani a kórházak korszerűsítését és újak építését, azzal, hogyan válhatna zökkenőmentessé a nagyarányú lakásépítés, hogyan lehetne a mainál egyenletesebb a közlekedés, hogyan lehetne kielégítőbb az áruellátás és a szolgáltatóipar színvonala, hogyan élhetnének még jobban, örömtelibben a szocialista társadalmat építő Szlovákia fővárosának lakói. E célok megvalósítása érdekében a mostani ötéves tervben is lelkesítő céljaink vannak, bár nemkevésbé nyilvánvaló, hogy az életkörülmények további javítása a fegyelmezettebb, gazdaságosabb munkán, lakóhelyünk környékének, közvetlen környezetünknek csinosításán s megóvásán is múlik. Terveink — Bratislavában is, országos viszonylatban is — csak tenni akarásunkból, mindannyiunk szorgalmas és okos munkájából válnak valóra. E városért (is) a munkás hétköznapok sodrában tehetjük a legtöbbet, átérezve közben, hogy elemi részecskéi vagyunk a nagy körforgásnak s aprócska sejtjei a már említett életfa lombkoronájáról letépett, gyönyörű hajtású falevélnek. Süss ránk nap, tavaszi nap ... (miklósi) Fotó: F. Rakovský (3) és M. Halóin fi) A karikási fácánosban A Zvolení Erdészeti Kutatóintézet vadászati osztálya vezetőjének, Pavel Hell docens közbenjárására a Kékkői (Modrý Kameň) Erdészeti Üzem igazgatója Krammer Ján mérnök szíves engedelmével és személyes kíséretében, Milan Meliška fotóriporter társaságában meglátogattuk a karikási fácán és másféle számyasvad tenyésztésének gazdaságát és annak titkait. A kékkői erdők jótékony hatását, klímájuknak kedvező feltételeit az apróvad, de főként a szárnyasvad tenyésztésének alkalmasságát a Banská Bystricai Erdőgazdaság, a Zvolení Erdészeti Főiskola már régen felismerték erdeinek megejtő varázsát és hasznavehetőségét. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen eredményeket értek el a nemes apróvad tenyésztésében. Hudec Pavel, a fácános vezetője örömmel mutatta be a fácánost és készségesen tájékoztatott bennünket a költés, nevelés munkájáról, az apróvadtenyésztés fejlesztésének helyzetéről és a távlati tervekről. A fácános Kékkőtől mintegy 20 km távolságra van. Ez a dombvidéki erdőterület kiválóan alkalmas az apróvad tenyésztésére. A sikeres tenyésztés jelentős lendületet adott a környező erdő-mező vadállománya gazdagításának is. A fácános 3 217 hektár területen fekszik. 1963-ban létesült és 3 hosszú év kellett ahhoz, hogy 1966-ban megkezdhesse működését. A keltést három „Olasz Viktória” gép végzi. A tenyésztéshez modern etetők és kifutók állnak rendelkezésre. A tenyészetet Pavel Hudec és 15 tagú kollektívája végzi. Maga a szárnyasvad-állomány 1 100 darab fácántyúk, 120 fácánkakas, 560 gyöngytyúk és 860 vadpulyka. A tenyészet dísze 50 darab királyfácán. A tyúkok tojáshozama tavaly 53 000 db volt, ebből 24 500 csibe kelt ki. A királyfácán tyúkok 854 tojást tojtak, ebből 600 csibe kelt ki. A kollektíva a szárnyasvad-tenyésztésben kiváló sikereket ér el és arra törekszenek, hogy következetes vadvédelemmel előmozdítsák e nemesvad még intenzívebb szaporítását és minőségi fejlesztését. JÁN MEDVEĎ-HABROVSKÝ 5
