A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-27 / 13. szám
JOGI TANÁCSOK PERTL ETELKA KUTYAHISTÓRIA Úgy érzem, tartozom a kutyusnak annyival, hogy megemlékezzem róla. Ismeretségünk kezdete nem volt sem különleges, sem érdekes. Egy szép napon, a szomszéd ház előtt elhaladva. megpillantottam a kertben egy feketefehér foltos, korcs kutyát Minthogy nagyon szeretem az állatokat, természetesen nagyon megörültem. Hazafutottam, és rögtön hoztam neki valami húsos csontfélét, amit éppen találtam a kamrában. Odadobtam a kutyusnak, abban a reményben, hogy hálája jeléül — kutyaszokás szerint — megcsóválja a farkát Nem ez történt A kutya vérbe borult szemmel alaposan megugatott, sőt még a csontot is ignorátta. Igen csalódottan mentem tovább a dolgomra, és úgy éreztem, talán mégsem olyan jók, kedvesek és hűségesek a kutyák, mint ahogy eddig hittem. De nem adtam fel a reményt Másnap, nagyobb, és még húsosabb csonttal kísérleteztem. Mintha nekem is, és a csontnak is nagyobb sikere lett volna. Még farkcsóválásnál nem tartottunk, de már bizonyos érdeklődést ébresztettünk — én és a csont — a kutyában. Persze most már reménykedve tovább kísérleteztem, és fáradozásomat siker koronázta. Egy szép napon a kutyuli farkcsóválva üdvözölj, és barátságosan vakkantott így hát feloldódott a feszültség és — akkor úgy éreztem — örök időkre szóló barátságot kötöttünk. Múltak a napok, sőt hetek, kutyuli megkapta a csontját és én az annyira áhított farkcsóválást Én ennyivel be is értem volna, de a kutyuli nem. És itt kezdődik tulajdonképpen történetem. Egy napfényes reggel, bevásárlókosarammal a karomon, elindultam a piacra. Ahogy a szomszéd ház előkertjéhez értem, egy huppanást hallottam, és kutyuli ott termett a lábam előtt Olyan hűséges kutyaszemekkel nézett fel rám, hogy minden neheztelésem elmúlt Felnéztem a kétméteres kérdésre, és azt gondoltam, ha ez a kutyus, halált megvető bátorsággal leugrott a kerítés tetejéről csak azért, hogy engem elbájoljon, akkor ez a kutya valóban szeret. Az elkövetkezendő hónapok igazolták feltevésemet. A kutyus egyszerűen fittyet hányt a gazdájának, aki nevelés címén időnként jól elverte, és átköltözött a mi kertünkbe. Persze ennek a fordulatnak már nem örültem, mert állandóan szívfájdüóan vinnyogott, szeretett volna végleg hozzánk társulni. Bérházban ez nem lehetséges, és különben is (gondoltam akkor — van gazdija, mit akar még! Jó, rendben van, a csontokat szállítom ha kell, mindennap, de aludni menjen szépen haza. De nem fnent Egész éjszaka ott feküdt a kertünkben a hideg kövön, hóban, esőben, sárban. Hajnalban, kapunyitás után aztán beosont a házba, és lefeküdt a küszöbre. Várt Pontosan tíz órakor kaparászni kezdett az ajtónkon, mert már rájött, hogy olyankor indulok bevásádó vagy egyéb körutamra. Mikor végre megpillantott határtalan örömében kezemet nyaldosta, és artikulátlan vakkantásokkal adta jelét szeretetének, majd méteres ugrásokkal mellém szegődött Mondanom sem kell, milyen derűt kettő látványt nyújtottunk mi ketten, én, bevásárlókosarammal a karomon, lépteimet szaporázva a boltba igyekeztem és a kutyus, a mocskos kis korcs kutyus pedig farkcsóválva követett, mint az árnyék. Bejött velem a boltba is, és csendesen üldögélve várt. Időnként könyörgő tekintetet vetett hol rám, hol az eladóra, nehogy kikergessük. És ez így ment A csontot már teljes ellátás követte. A kutyuli hűségesen kísért mindenhova. Egy alkalommal, férjemmel ebédelni mentünk a Slovan étterembe. A kutyus oda is elkísért. Leült az ajtó elé, és várt. Egy kis idő múlva, nyilván elunta a várakozást, berontott az ajtón, a ruhatárosnő és a pincérek utána, és az egész társaság fenyegetően felénk tartott, abban a biztos tudatban, hogy a kutya hozzánk tartozik. Képtelen voltam megtagadni kapcsolatunkat de nem is lehetett, hiszen minden jel arra mutatott hogy a kutya igenis a miénk. Ahogy az utcára értünk, szépen faképnél hagyott, és mire hazaérkeztünk, már boldog vigyorgással a kertünkben fogadott. Nem tudtam mitévő legyek. Sajnos, a gazdi ragaszkodott a kutyájához, és annak hűtlen viselkedését azzal magyarázta, hogy elcsaltuk őt. Szóval volt kutyám és mégsem. A helyzet kezdett tarthatatlanná válni. A szívem fájt a kutyáért mert minden este megszökött hazulról, akrobatát is megszégyenítő ügyességgel leugrott a kerítésről, és ott aludt a házunk előtt. Később már titokban beengedtem a lépcsőházba, hogy meg ne fagyjon. Történetem a vége félé közeledik, mert kutyulit leláncolta a gazdája. Nyilván abban a téves hitben élt hogy ezzel magához is láncolhatja. Másnap reggel, mikor a piacra mentem, benéztem a szomszéd kertbe, — bár ne tettem volna — még most is összeszorul a szivem, ha felidézem a képet. Ott ült kutyuli a házikójához láncoNa, láncait csörgetve olyan bánatosan nézett rám, hogy úgy éreztem, tatán ez egy elvarázsolt kutya, és valójában emberi Szív lakozik benne. A napok teltek, múltak, és feltűnt nekem, hogy kutyuli nem ugat. nem szűköl. elnémult a szomszéd ház Nem bírtam ki, és megkérdeztem a gazdáját, mi tett a kutyával. Úgy mondom el, ahogy nekem mondták. Kutyuli nem bírta elviselni se a láncot se azt, hogy elzárták tőlünk. Felmászott a kerítésünkre. nyilván azzal a szándékkal, hogy hozzánk átugorjon, de rövid volt a lánc. Mire a gazdája a fájdalmas vonításra előkerült már csak a láncon fennakadt élettelen kutyust találta. Tudom hol nyugszik, de még most is nagy ívben elkerülöm azt a helyet mert bár évek teltek el azóta, még mindig fáj a kutyulira való emlékezés. B. B. trsticei (nádszegi) olvasónk azt írja, hogy nehéz műtéten esett át ezért sokat hiányzott a munkából. Egészségi állapota miatt a kezelő orvosa könnyebb munkahelyet ajánlott neki, de az efsz vezetősége ennek a kérelemnek eddig nem tett eleget. Azt kérdezi, mikor és mennyi fizetett szabadságra van igénye az efsz tagjának, és kihez forduljon, hogy könnyebb munkabeosztást kapjon ? Az egységes földműves-szövetkezet tagjának fizetett szabadságra van igénye akkor, ha a szövetkezeti tagsága már legalább öt hónapig tart és a folyó naptári évben legalább 75 napot ledolgozott. Az alapszabadság három hét, tizenöt évi tagság után pedig négy hét. Ha a szövetkezeti tag betegség miatt nem dolgozott, akkor a folyó naptári évben a szabadsága az első 100 elmulasztott munkanap után 1/12-del. s minden további elmulasztott 25 munkanap után további 1/12-del rövidül. A szabadságot elvben a naptári év végéig, de ha ez pl. betegség miatt nem volt lehetséges, akkor a következő naptári év április 30-ig kell kivenni. Ha a szövetkezeti tag a szabadságát a következő év április 30-ig sem menthette ki azért mert beteg volt, vagy mert a szövetkezet üzemeltetési viszonyai ezt nem tették lehetővé (pl. süigős, halaszthatatlan munkák miatt), akkor a ki nem vett szabadságért pénzbeli kártalanítás jár. — Egy heti szabadságot azonban mindig természetben kell kivenni. Abban az esetben, ha a szövetkezeti tag az orvosi véleményező bizottság vagy az állami egészségügyi szerv határozata értelmében egészségi állapotára való tekintettel egyáltalán képtelenné vált az eddigi munkáját végezni, a szövetkezet vezetősége köteles őt más munkára beosztani. Ha azonban az orvosi véleményező bizottság határozata értelmében számára az eddigi munkája csak alkalmatlan (meg nem felelő) lett akkor a szövetkezet vezetősége az ilyen irányú kérelmének eleget tesz akkor, mihelyt az üzemeltetési lehetőségei ezt megengedik. Olvasónk kérésével forduljon a szövetkezeti szociális bizottsághoz, vagy a munkabiztonsági és egészségvédelmi bizottsághoz. B. K. jeligével olvasónk ezt írja: „Takarítónő vagyok egy vállalatnál, rajtam kívül még három takarítónő dolgozik. Ha valamelyikünk szabadságra ment vagy betegállományban v»lt. akkor a másik 'elvégezte az ő munkáját is, és ezért neki kifizették a munkabérét egy ötödik személy nevére, akinek szerződése volt a vállalattal. Most ezt megszüntették azzal, hogy a hiányzó takarítónő munkáját is kötelesek vagyunk elvégezni, mert ez belefér a munkaidőnkbe." Azt kérdezi, hogy helyes-e a munkaadója eljárása és igazságos-e. hogy ugyanannyi fizetésért kétszer annyit, tehát még egy másik személy helyett is kell dolgoznia ? • A dolgozó a munkaszerződés keretében köteles az előírt munkaidőben a neki kiosztott munkát elvégezni és a munkaidő alatt a munkaadója rendelkezésére állni. Így köteles a munkaadója utasítása szerint a szabadságon tévő beteg munkatársát is helyettesíteni s ezért neki külön munkabér nem jár. A munkaadója legfeljebb magasabb prémiummal. vagy pénzjutalommal jutalmazhatja a több teljesítményét, ha erre a béralap lehetőséget nyújt. A szabadságon lévő hasonló beosztású dolgozó helyettesítése a szabadságuk vagy betegségük alatt kölcsönös s nyilván a takarítónők munkabére az érvényes fizetési előírások alapján bizonyos munkaidőre (8 órás vagy félnapos beosztásra) van megszabva, amibe az alkalmi helyettesítéssel járó idő is belefér. Más volna a helyzet akkor, ha olvasónk munkaszerződésében kifejezetten csak bizonyos helyiségek (pl. az I. emeleti irodahelyiségek) takarítása szerepelne, ebben az esetben csak ezeket volna köteles takarítani. De ha a munkaszerződésben a beosztása csak általánosan van mint „takarítónő" megjelölve, akkor a munkaadó joga, hogy ezt a munkát neki kijelölje, a munkákat a takarítónők között felossza, illetve erre a munkára őket szükség szerint felhasználja. Azonban mindenképpen tilos és törvényellenes más személy nevére, vagy olyan személy munkabérét felvenni, aki maga nem dolgozik! , „Egy nagyon szomorú nagymama" jeligével olvasónk ezt írja: „Fiam elvált, a gyermektartási dijat rendesen fizeti, de a volt felesége nem hajlandó a gyermeket meghatározott időben az apjuknak kiadni, sőt azzal fenyegetödzik, hogy leveszi őket az apjuk nevéről!" Azt kérdezi, hogy lehetséges-e ez? És mitévő legyen ? A bíróság a válóperi ítéletben mindig dönt arról is. hogy a felek kiskorú gyermekeit melyik szülő gondjaira bízza s egyúttal a másik szülőt tartásdíj fizetésére kötelezi. Az elvált házastársak továbbra is szülei maradnak a gyermekeiknek, s az apának nemcsak tartásdijfizetési kötelezettsége van, hanem joga is a gyermekeivel a szülői kapcsolatokat fenntartani, róluk, nevelésükről, jövőjükről továbbra is gondoskodni, fejlődésük és tanulmányaik iránt érdeklődni. A szülői jogokat korlátozni, vagy felfüggeszteni csak kivételes esetekben lehet. Akkor, ha a szülő a kötelességeit elhanyagolja, vagy súlyosan megszegi, gyermekeivel nem törődik, de ilyen döntésre csak a bíróság újabb eljárásában hivatott. „A gyermekeket az apjuk nevéről levenni" nem lehet. Ez a gyermekek anyja részéről felelőtlen kijelentés. A kiskorú gyermekek névváltoztatásához a törvényes képviselők (Így az apa) beleegyezése is szükséges. Ugyancsak a beleegyezése nélkül nem fogadhatja más a gyermeket örökbe sem. Ami az apának a gyermekeivel való érinkezését. ezek látogatását illeti, elsősorban a válóperi ítélet az irányadó, ha ebben meghatározták az érintkezés, a látogatások helyét és idejét. Ha ezeket a feltételeket az anya nem tartaná be, akkor az apa az ifjúságvédelmi szervhez (OSDM), vagy közvetlenül a bírósághoz fordulhat. Ha a válóperi ítéletben nem határozták meg az érintkezés, a találkozások idejét, helyét és módját, és ezt a szülők megegyezésére bízták, akkor — ha az anya nehézségeket támaszt — az apa újabb bírósági eljárásban kérheti a gyámhatóságon, hogy ez határozza meg azokat. Mindenesetre mindkét szülő állásfoglalásától és tapintatától függ, hogy a gyermekek minél kevésbé érezzék a válás következményeit és mindkét szülő iránt gyermeki szeretetet és tiszteletet tanúsítsanak. Dr. B. G 19
