A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-03-27 / 13. szám

JOGI TANÁCSOK PERTL ETELKA KUTYAHISTÓRIA Úgy érzem, tartozom a kutyusnak annyival, hogy megemlékezzem róla. Ismeretségünk kezdete nem volt sem külön­leges, sem érdekes. Egy szép napon, a szomszéd ház előtt elha­ladva. megpillantottam a kertben egy fekete­fehér foltos, korcs kutyát Minthogy nagyon szeretem az állatokat, természetesen nagyon megörültem. Hazafu­tottam, és rögtön hoztam neki valami húsos csontfélét, amit éppen találtam a kamrában. Odadobtam a kutyusnak, abban a reményben, hogy hálája jeléül — kutyaszokás szerint — megcsóválja a farkát Nem ez történt A kutya vérbe borult szemmel alaposan megugatott, sőt még a csontot is ignorátta. Igen csalódot­tan mentem tovább a dolgomra, és úgy érez­tem, talán mégsem olyan jók, kedvesek és hűségesek a kutyák, mint ahogy eddig hittem. De nem adtam fel a reményt Másnap, nagyobb, és még húsosabb csont­tal kísérleteztem. Mintha nekem is, és a csontnak is nagyobb sikere lett volna. Még farkcsóválásnál nem tartottunk, de már bizo­nyos érdeklődést ébresztettünk — én és a csont — a kutyában. Persze most már re­ménykedve tovább kísérleteztem, és fáradozá­somat siker koronázta. Egy szép napon a kutyuli farkcsóválva üdvözölj, és barátságosan vakkantott így hát feloldódott a feszültség és — akkor úgy éreztem — örök időkre szóló barátságot kötöttünk. Múltak a napok, sőt hetek, kutyuli megkap­ta a csontját és én az annyira áhított farkcsó­válást Én ennyivel be is értem volna, de a kutyuli nem. És itt kezdődik tulajdonképpen történetem. Egy napfényes reggel, bevásárlókosaram­mal a karomon, elindultam a piacra. Ahogy a szomszéd ház előkertjéhez értem, egy huppa­­nást hallottam, és kutyuli ott termett a lábam előtt Olyan hűséges kutyaszemekkel nézett fel rám, hogy minden neheztelésem elmúlt Felnéztem a kétméteres kérdésre, és azt gon­doltam, ha ez a kutyus, halált megvető bátor­sággal leugrott a kerítés tetejéről csak azért, hogy engem elbájoljon, akkor ez a kutya valóban szeret. Az elkövetkezendő hónapok igazolták felte­vésemet. A kutyus egyszerűen fittyet hányt a gazdájának, aki nevelés címén időnként jól elverte, és átköltözött a mi kertünkbe. Persze ennek a fordulatnak már nem örültem, mert állandóan szívfájdüóan vinnyogott, szeretett volna végleg hozzánk társulni. Bérházban ez nem lehetséges, és különben is (gondoltam akkor — van gazdija, mit akar még! Jó, rendben van, a csontokat szállítom ha kell, mindennap, de aludni menjen szépen haza. De nem fnent Egész éjszaka ott feküdt a kertünkben a hideg kövön, hóban, esőben, sárban. Hajnalban, kapunyitás után aztán be­osont a házba, és lefeküdt a küszöbre. Várt Pontosan tíz órakor kaparászni kezdett az ajtónkon, mert már rájött, hogy olyankor indu­lok bevásádó vagy egyéb körutamra. Mikor végre megpillantott határtalan örömében ke­zemet nyaldosta, és artikulátlan vakkantások­­kal adta jelét szeretetének, majd méteres ugrásokkal mellém szegődött Mondanom sem kell, milyen derűt kettő látványt nyújtot­tunk mi ketten, én, bevásárlókosarammal a karomon, lépteimet szaporázva a boltba igye­keztem és a kutyus, a mocskos kis korcs kutyus pedig farkcsóválva követett, mint az árnyék. Bejött velem a boltba is, és csendesen üldögélve várt. Időnként könyörgő tekintetet vetett hol rám, hol az eladóra, nehogy kiker­gessük. És ez így ment A csontot már teljes ellátás követte. A kutyuli hűségesen kísért mindenho­va. Egy alkalommal, férjemmel ebédelni men­tünk a Slovan étterembe. A kutyus oda is elkísért. Leült az ajtó elé, és várt. Egy kis idő múlva, nyilván elunta a várakozást, berontott az ajtón, a ruhatárosnő és a pincérek utána, és az egész társaság fenyegetően felénk tartott, abban a biztos tudatban, hogy a kutya hoz­zánk tartozik. Képtelen voltam megtagadni kapcsolatunkat de nem is lehetett, hiszen minden jel arra mutatott hogy a kutya igenis a miénk. Ahogy az utcára értünk, szépen faképnél hagyott, és mire hazaérkeztünk, már boldog vigyorgással a kertünkben fogadott. Nem tudtam mitévő legyek. Sajnos, a gazdi ragaszkodott a kutyájához, és annak hűtlen viselkedését azzal magyarázta, hogy elcsaltuk őt. Szóval volt kutyám és mégsem. A helyzet kezdett tarthatatlanná válni. A szívem fájt a kutyáért mert minden este megszökött hazulról, akrobatát is megszégye­nítő ügyességgel leugrott a kerítésről, és ott aludt a házunk előtt. Később már titokban beengedtem a lépcsőházba, hogy meg ne fagyjon. Történetem a vége félé közeledik, mert kutyulit leláncolta a gazdája. Nyilván abban a téves hitben élt hogy ezzel magához is láncol­hatja. Másnap reggel, mikor a piacra mentem, benéztem a szomszéd kertbe, — bár ne tettem volna — még most is összeszorul a szivem, ha felidézem a képet. Ott ült kutyuli a házikójá­hoz láncoNa, láncait csörgetve olyan bánato­san nézett rám, hogy úgy éreztem, tatán ez egy elvarázsolt kutya, és valójában emberi Szív lakozik benne. A napok teltek, múltak, és feltűnt nekem, hogy kutyuli nem ugat. nem szűköl. elnémult a szomszéd ház Nem bírtam ki, és megkér­deztem a gazdáját, mi tett a kutyával. Úgy mondom el, ahogy nekem mondták. Kutyuli nem bírta elviselni se a láncot se azt, hogy elzárták tőlünk. Felmászott a kerítésünk­re. nyilván azzal a szándékkal, hogy hozzánk átugorjon, de rövid volt a lánc. Mire a gazdája a fájdalmas vonításra előkerült már csak a láncon fennakadt élettelen kutyust találta. Tudom hol nyugszik, de még most is nagy ívben elkerülöm azt a helyet mert bár évek teltek el azóta, még mindig fáj a kutyulira való emlékezés. B. B. trsticei (nádszegi) olvasónk azt írja, hogy nehéz műtéten esett át ezért sokat hiányzott a munkából. Egészségi állapota miatt a kezelő orvosa könnyebb munkahe­lyet ajánlott neki, de az efsz vezetősége ennek a kérelemnek eddig nem tett eleget. Azt kérdezi, mikor és mennyi fizetett szabad­ságra van igénye az efsz tagjának, és kihez forduljon, hogy könnyebb munkabeosztást kapjon ? Az egységes földműves-szövetkezet tagjá­nak fizetett szabadságra van igénye akkor, ha a szövetkezeti tagsága már legalább öt hónapig tart és a folyó naptári évben lega­lább 75 napot ledolgozott. Az alapszabad­ság három hét, tizenöt évi tagság után pedig négy hét. Ha a szövetkezeti tag betegség miatt nem dolgozott, akkor a folyó naptári évben a szabadsága az első 100 elmulasztott mun­kanap után 1/12-del. s minden további el­mulasztott 25 munkanap után további 1/12-del rövidül. A szabadságot elvben a naptári év végéig, de ha ez pl. betegség miatt nem volt lehetséges, akkor a következő naptári év április 30-ig kell kivenni. Ha a szövetkezeti tag a szabadságát a következő év április 30-ig sem menthette ki azért mert beteg volt, vagy mert a szövetke­zet üzemeltetési viszonyai ezt nem tették lehetővé (pl. süigős, halaszthatatlan munkák miatt), akkor a ki nem vett szabadságért pénzbeli kártalanítás jár. — Egy heti szabad­ságot azonban mindig természetben kell kivenni. Abban az esetben, ha a szövetkezeti tag az orvosi véleményező bizottság vagy az állami egészségügyi szerv határozata értel­mében egészségi állapotára való tekintettel egyáltalán képtelenné vált az eddigi munká­ját végezni, a szövetkezet vezetősége köteles őt más munkára beosztani. Ha azonban az orvosi véleményező bizottság határozata ér­telmében számára az eddigi munkája csak alkalmatlan (meg nem felelő) lett akkor a szövetkezet vezetősége az ilyen irányú kérel­mének eleget tesz akkor, mihelyt az üzemel­tetési lehetőségei ezt megengedik. Olvasónk kérésével forduljon a szövetke­zeti szociális bizottsághoz, vagy a munkabiz­tonsági és egészségvédelmi bizottsághoz. B. K. jeligével olvasónk ezt írja: „Takarító­nő vagyok egy vállalatnál, rajtam kívül még három takarítónő dolgozik. Ha valamelyikünk szabadságra ment vagy betegállományban v»lt. akkor a másik 'elvégezte az ő munkáját is, és ezért neki kifizették a munkabérét egy ötödik személy nevére, akinek szerződése volt a vállalattal. Most ezt megszüntették azzal, hogy a hiányzó takarítónő munkáját is kötelesek vagyunk elvégezni, mert ez belefér a munkaidőnkbe." Azt kérdezi, hogy he­lyes-e a munkaadója eljárása és igazságos-e. hogy ugyanannyi fizetésért kétszer annyit, tehát még egy másik személy helyett is kell dolgoznia ? • A dolgozó a munkaszerződés keretében köteles az előírt munkaidőben a neki kiosz­tott munkát elvégezni és a munkaidő alatt a munkaadója rendelkezésére állni. Így köteles a munkaadója utasítása szerint a szabadsá­gon tévő beteg munkatársát is helyettesíteni s ezért neki külön munkabér nem jár. A munkaadója legfeljebb magasabb prémium­mal. vagy pénzjutalommal jutalmazhatja a több teljesítményét, ha erre a béralap lehe­tőséget nyújt. A szabadságon lévő hasonló beosztású dolgozó helyettesítése a szabadságuk vagy betegségük alatt kölcsönös s nyilván a taka­rítónők munkabére az érvényes fizetési elő­írások alapján bizonyos munkaidőre (8 órás vagy félnapos beosztásra) van megszabva, amibe az alkalmi helyettesítéssel járó idő is belefér. Más volna a helyzet akkor, ha olvasónk munkaszerződésében kifejezetten csak bizo­nyos helyiségek (pl. az I. emeleti irodahelyi­ségek) takarítása szerepelne, ebben az eset­ben csak ezeket volna köteles takarítani. De ha a munkaszerződésben a beosztása csak általánosan van mint „takarítónő" megjelöl­ve, akkor a munkaadó joga, hogy ezt a munkát neki kijelölje, a munkákat a takarító­nők között felossza, illetve erre a munkára őket szükség szerint felhasználja. Azonban mindenképpen tilos és törvény­­ellenes más személy nevére, vagy olyan sze­mély munkabérét felvenni, aki maga nem dolgozik! , „Egy nagyon szomorú nagymama" jeli­gével olvasónk ezt írja: „Fiam elvált, a gyer­mektartási dijat rendesen fizeti, de a volt felesége nem hajlandó a gyermeket megha­tározott időben az apjuknak kiadni, sőt azzal fenyegetödzik, hogy leveszi őket az apjuk nevéről!" Azt kérdezi, hogy lehetséges-e ez? És mitévő legyen ? A bíróság a válóperi ítéletben mindig dönt arról is. hogy a felek kiskorú gyermekeit melyik szülő gondjaira bízza s egyúttal a másik szülőt tartásdíj fizetésére kötelezi. Az elvált házastársak továbbra is szülei maradnak a gyermekeiknek, s az apának nemcsak tartásdijfizetési kötelezettsége van, hanem joga is a gyermekeivel a szülői kap­csolatokat fenntartani, róluk, nevelésükről, jövőjükről továbbra is gondoskodni, fejlődé­sük és tanulmányaik iránt érdeklődni. A szülői jogokat korlátozni, vagy felfüg­geszteni csak kivételes esetekben lehet. Ak­kor, ha a szülő a kötelességeit elhanyagolja, vagy súlyosan megszegi, gyermekeivel nem törődik, de ilyen döntésre csak a bíróság újabb eljárásában hivatott. „A gyermekeket az apjuk nevéről levenni" nem lehet. Ez a gyermekek anyja részéről felelőtlen kijelentés. A kiskorú gyermekek névváltoztatásához a törvényes képviselők (Így az apa) beleegyezése is szükséges. Ugyancsak a beleegyezése nélkül nem fo­gadhatja más a gyermeket örökbe sem. Ami az apának a gyermekeivel való érinke­­zését. ezek látogatását illeti, elsősorban a válóperi ítélet az irányadó, ha ebben megha­tározták az érintkezés, a látogatások helyét és idejét. Ha ezeket a feltételeket az anya nem tartaná be, akkor az apa az ifjúságvédelmi szervhez (OSDM), vagy közvetlenül a bíró­sághoz fordulhat. Ha a válóperi ítéletben nem határozták meg az érintkezés, a találkozások idejét, helyét és módját, és ezt a szülők megegye­zésére bízták, akkor — ha az anya nehézsé­geket támaszt — az apa újabb bírósági eljárásban kérheti a gyámhatóságon, hogy ez határozza meg azokat. Mindenesetre mindkét szülő állásfoglalá­sától és tapintatától függ, hogy a gyermekek minél kevésbé érezzék a válás következmé­nyeit és mindkét szülő iránt gyermeki szere­­tetet és tiszteletet tanúsítsanak. Dr. B. G 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom