A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-27 / 13. szám
Ez a vár-mire vár? dombról első dijat hoztak lakodalmi szokásaik és dalaik révén a fővárosból. Bár túlnyomórészt magyar nemzetiség lakja, de Céke (Cejkov) közelsége a folklórban is jelentkezik. Erre utal a viselet és a dallamkincs, de építészetében és fejfáiban eltér azokétól. A Nagyhegy északi lejtője ma kőbánya, ahonnan a Terebes—Nagykaposi főúttól északabbra az Avas hegyben folytatódik. Ennek nyugati oldalán messziről látható az Almássyak egykori vadászkastélya, melyben századunk negyvenes éveiben koncentrációs tábor volt, ahol többek között Rajk László is sínylődött. Mindkét község a természetes nyelvhatár peremén, de az Ondava ellenére is élénk kapcsolatban állva Abarával (Oborin) szokásaikban és hagyományaikban is nagyon közel állnak egymással. Nem volt ritka a két part közti házasodás sem, mert legelőik az abarai oldalon voltak. Ennek nem adásvételi oka van, hanem inkább az, hogy az Ondava az Avas felé mosta a partot, de a kataszteri határ a folyó régi medre mentén maradt meg. Régen a Labore is Szümyeg alatt ömlött az Ondavába, ahonnan a Latorca beágazásáig Bodrogocskának hívták a folyót. Ezen a tájon lehetett egykor a rév. ahol most már híd vezet Abara felé és út az Ó-Laborc medrével párhuzamosan. BOGOLY JÁNOS - MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ BOGOLY JÁNOS FELVÉTELEI Szerda van, dél felé jár az idő. Kékkő (Modrý Kameň) is köznapi arcát mutatja: az élelmiszerbolt előtt tarka rokolyás, jókora pakkokat markolászó asszonyok tereferélnek, a Várszállóba épp külföldi vendégek érkeztek, a könyvesbolt vezetője az ajtófélfát támasztva az utca forgalmát kémleli, a pionirház előtt iskolás gyerekek ácsorognak... — Alig egy ugrásnyira lakom a vártól — mondja-panaszolja egyikük —, tízesztendős múltam, mégsem léphettem át ez idáig a régmúlt emlékét őrző építmény küszöbét. Pedig csak a város felőli bástyák romosak, az egykoron híres erődítmény egy része ma is lakható. — A hét lakattal őrzött várkapun azonban — ágál társa is — halandó ember nem juthat túl egykönnyen. Hát nem érdekes? Helybeliek vagyunk, mégsem barangolhattunk még soha a történelmi kövek között. Holott ezek a kövek rengeteg érdekes dolgot tudnának mesélni. A történetörzö írások szerint Kékkő várát ugyanis még a rejtelmes-titokzatos XIII. században kezdte a Balassák egyik őse, Mikó fia Péter építtetni. Kékkő erős várának, a vármegye egyik bástyájának örökös földesura volt ez a Balassa nemzetség. A híres-neves, törzsökös familia nem akármilyen családfával büszkélkedhet: egyenesági ősük a honfoglaló magyarok hét első kapitányának egyike. Bunger volt. Fiát Borsnak hívták. Az ő „maradékai" építtették többek között Zólyom (Zvolen) várát is, akiket ezért Zólyomi grófoknak is neveztek. Detrik nevű utóduk ötödik unokája volt Balás, Balassagyarmat városának névadó gazdája. A nemzetség számos jeles személyiséget: toliforgatót, bátor hadfiakat, egyházi méltóságokat, sőt fejedelmeket és országirányításban jeleskedő politikusokat is adott. Lombos fákkal sűrűn hintett hegykaréj alján, a Pap hegye, a Júdás hegye és a Bástyahegy találkozásánál kicsinyke, községnyi település fekszik: ez Kékkő városa. A Paphegy közepe táján, mohos, egykoron kék színben játszó kősziklán pedig vár áll. Kékkő félig romokban heverő, hajdan ékes vára, palotája. A vár alapköve még IV. Béla uralkodása idején, az 1237-es esztendőben került a földbe. A kapu fölötti, kőbe faragott Balassa-címeren egy bölény feje látszott. Szarvai között csillag volt található, szájában gyikfarkat tartott, mellette pedig a hold rajzolatát lehetett megfigyelni. A kékkői végvár főleg a török hódoltság idején szenvedett mérhetetlenül sokat. Oltalmazol kemény csatákat vívtak az errefelé portyázó oszmán csapatokkal. Több évig lakta, majd egy ízben a török fel is robbantotta falait. Később, 1750-ben, a hadak elvonultával a romok fölé-mellé a Balassa család egy barokk kastélyt húzatott. Ez tulajdonképpen ma is áll. Az épület legutolsó magántulajdonosai az Almássy grófok voltak. A várba 1955 óta a kíváncsi látogatóknak, turistáknak tilos a bemenet. — Régebben — magyarázza Jozef Sliacký, a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járási Nemzeti Bizottság kulturális osztálya természet- és műemlékvédő hivatalának fiatal szakelőadója, még a volt Kékkői járás idején, szabadon járhattak-kelhettek az érdeklődők a helyiségekben. A második világháború után egy ideig a jnb hivatala működött a rendben tartott kastélytermekben, később viszont az Állami Levéltár rendezkedett be a volt főúri rezidenciában. Harminckét esztendeje azonban a Medika 02. számú zvolení üzeme birtokolja az egész objektumot. Tudomásom szerint a Medika gyógyszerraktárként használja az épületegyüttest. Jozef Sliacký immáron harmadik éve a járás műemlék jellegű épületeinek a felügyelője. Szakember: restaurátor-konzervátori szakképesitéssel rendelkezik. A míves csésze a kastély ivókészletének egyik darabja volt Mohos, kék színű sziklára épült hajdan a vár „Egy állandó kiállítás javára örömmel lemondanánk féltve őrzött várbeli tárgyainkról" — Az alsóvár — sorolja a gondokat-bajokat — a közelmúltig feltáratlan volt. A hajdanvolt épületek részletes alaprajza sem állt rendelkezésünkre. No meg aztán, az igazat megvallva, jó ideig nem is igen törődött senki mifelénk komolyabban a műemlékek alapos, körültekintő feltárásával, feltérképezésével. Az új járásban más egyébre kellett a pénz, az állami támogatás. Szerencsére a közelmúltban gyökeresen megváltozott a helyzet: 1980 óta behatóan foglalkozunk a kékkői vár helyreállításának a gondolatával is. Neves szakemberek, hosszadalmas, fáradságos munkával elkészítették a régi vár pontos tervrajzát, minek alapján majd hozzáláthatunk a felújítási, átépítési munkálatokhoz. Előbb természetesen új raktárhelyiségeket kell találni, biztosítani a Medika számára. Igyekszünk minél előbb közös nevezőre jutni, hisz veszendő közkincsről van szó. — Nem tagadom, nagy fába vágtuk a fejszénket, de nem hagyhatjuk veszendőbe menni értékeinket. Elképzeléseink szerint többek között honismereti múzeumot, kiállítási termeket, képcsarnokot rendeznénk be a felújított épületben, az udvartérben pedig szabadtéri színpadot alakítanánk ki, ahol nyaranta felléphetnének tájoló színházaink is. Mindez persze pénzt, rengeteg pénzt igényelne. A szakelőadó szerint a teljes várrekonstrukció mintegy 20 millió koronát emésztene fel. — Remélem — bizakodik Jozef Sliacký —, ha elkezdődnek a munkálatok, sok kulturális és egyéb társadalmi szervezet, állami intézmény, hivatal is a segítségünkre siet, s társadalmi munkával meggyorsítjuk az építkezést. Elvégre a miénk lesz, magunknak építenénk. No, és gyermekeink meg unokáink számára természetesen. Azért az utolsó simításokig még sok víz lefolyik majd a Kürtös patakon ... A Medika egyébként, s ezt is el kell mondanom, a birtoklás^zerződés értelmében jelenleg is köteles törődni az épülettel. Sajnos, előreláthatólag csak a X. ötéves tervben indulhat be, a teljes tervdokumentáció elkészültével és jóváhagyásával, a felújítás, újkori várépités. A vár utolsó magántulajdonosaira, az Almássy grófokra egyébként még többen emlékeznek a városkában. Néhányan bútorokat, apróbb-nagyobb használati tárgyakat is őriznek a történelmi fordulat után hirtelen elgazdátlanodott várkúriáról. Való igaz. magam is láttam ilyen „ereklyéket". Több kékkői házba bekopogtattam. Mindenütt szíves-örömest megmutatták a várból „kimenekített", már-már családi hagyatéknak számító „kincseket", nevét azonban senki nem adta a riporthoz. Gyönyörű porcelántányérokat, csészéket, korsókat, étkészletek egyéb tartozékait csodálhattam meg. Az egyik hatvan év körüli néni, akinek nagyanyja a grófoknál szolgált, búcsúzáskor szerényen megjegyezte: — Féltjük, őrizzük mi ezeket a tárgyakat, de a várban nyílandó állandó kiállítás javára azt hiszem, mindannyian azonnal lemondanánk róluk. „ Most már a szavak után, a tetteken legyen a sor. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei 5
