A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-20 / 12. szám
KESZELI FERENC (részlet) Kezdetét veszi a század. Ki gondol arra, hogy tele lesz Lajosokkal ez a huszadik is. De a Mutter szívében csak egyetlen Lajos van, az az olajoskezű inas kamasz, aki odaáll a kalapács alá, és nem züllik el az anyai gyöngédségtől. Pedig már néhányszor megimádkoztatték őt térdepelve — aztán az árnyékszékre ment felejteni. Lázadni pedig a temetőbe indult parittyával, hogy ott reszkető kézzel a Krisztust célozza meg. És lábainál ott hevert az Isten, a félelem, a bűntudat — üvegszilánkokban öltve testet a szabadság. Fél évszázad múltán fekete kalapban áll a fényképész elé. Titokzatos, mint a messziről idehajózott idegen, aki talán a Pantheont jött kifosztani, hogy szétossza majd a csontokat a szegények között. De nézheted bostoni mesterlövésznek is. Beül az Abbáziába, a portálüveg hűvös árnyékába — és ott ül naphosszat, mereven. Kívül az üvegen zsibong az Oktogon, illatok lebegnek libbennek szoknyák, de Angyalföld felől még csak zsírszag se jő. Lentebb akkor már jár a földalatti, mely ott a mélyben, a szék alatt megáll — ligetezőkkel telve belseje. Kassák Lajos, kit mond az utókor zordnak és hidegnek, pozőrnek, szobornak merev betonnak, — tudom, a század egyik legszomorúbbja volt. Túl volt már minden gyalogláson és nyári IlfflEN-alkonyon, de a kibontott zászló igazát nem félt kimondani. Szomorúbb volt a fölnyitott tömegsírnál, — nézte, hogy éneklő csontvázak indulnak szerteszét csak hogy ne kelljen énekelniök. Sosem volt benne béke, csak áh itat Vallásos forradalmiság, éjfél' előtti csend, harangnyelv két kondulása közti lazítás. És számvetés és magvetés, és örök január — virágzó mandula a jég alatt. De nem csak mandula, leánder is. Haszontalanul virrasztó rózsáknak orgiája, cimborálás a halott katonákkal, és esküszegés az örök reggel oldalán. Én láttam Önt abban a kertben. és láttam akváriumban is. Mint kalapos hajóroncs, mint tetovált apostol — úgy úszkált, nem hallgatva senkire. Bennem még akkor lebombázva állt a város — kéményének erdeje... de a templomtorony kerek ablaka fölé azóta is az Ön szemöldökét képzelem. Kassák Lajos! Ki győzni megtanult, mert szemérmes mértani idomokat pároztatott, mert a fáklyát is, mint lobogót, úgy vitte. Aki a krétakörből szerkesztett trombitaszót, zsákutcákat nyitott a terekre irgalomból, éneket mondott a koldus ravatala fölött, és megvetette a korhadéklakó virágok fölött köröző, dögevő verssorokat. Hiszen minden ornámenst megvetett és szórta szitkát minden utánzásra, minden ostromról beszélt szép szavakkal... A később világhírűvé vált Singer varrógépekre a szabadalmat 136 évvel ezelőtt az amerikai Isaac Merrit Singer adta be. Az addigi megoldásoktól eltérően a vízszintesen mozgó tű helyett függőleges irányban mozgót szerelt fel. Ezzel nemcsak egyenes, hanem hajlított vonalban is lehetett a szövetet vezetni. A bal oldali képen a szabadalomra benyújtott első Singer varrógép, a jobb oldalin a gyártásra kerülő — amely már teljesen a mait formázza — látható. A legújabb film-szörnyek a Critters című filmben borzolják a nézők idegeit. Egy más bolygóról érkeznek a földünkre a tüskés kis rémségek, rengeteg apró foguk van, harapásuk garantáltan életveszélyes. Étvágyuk csillapíthatatlan, ha hús nincs, még a kábelekkel is beérik. A képen a Critters című film jobb sorsra érdemes szereplői: Dee Wallace Stone és Scott Grimes, vállukon kissé vérfagyasztóan mosolyog a critters-díszpéldány. Jti m .
