A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-03-06 / 10. szám

ma is érvényes, napjainkban felfokozottan érvényes alapigazságot: szocialista irodalmunkban nem létezik, nem létezhet külön eszmei és külön művészi értékszemlélet, mert ez a szemlélet szükségszerűen a szellemi javak elértéktelenedésének a veszélyét rejti magában. A művészet, az igazi művészet célja az, hogy neveljen és hogy átneveljen. De az „át" és a „félre" igekötök, noha mind a kettő irányt jelez, nem azonos fogalmak: irodalmunkban, a szlovákiai magyar irodalomban is változatlanul érvényes a művészi alkotás két alapvető feltétele, az elkötelezettség és a felelősségtudat.

Úgy, ahogyan Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára emelte ki „Szocialista kultúránk és művészetünk feladatai a gyorsítás programjának megvalósításában" cimü tanulmányában (Új Szó, 1987. 1.30.): „A már említett társadalmi feladatokat szem előtt tartva, még fokozottabban elvárjuk minden művésztől és kritikustól, hogy az eddiginél is jobban tudatosítsa felelősségét társadalmunkkal és pártunkkal szemben".

„A hazánkban élő magyar, ukrán és lengyel nemzetiségek kultúrájának fejlődése a csehszlovák kulturális kontextus szerves része és egyúttal fontos tényezője a kölcsönös közeledésnek, az együvé tartozás elmélyítésének. Kritikusaink egyik időszerű feladata nagyobb figyelemmel kísérni azoknak az alkotásait, akik nemzetiségeink nyelvén imák. s akiket jobban be kell kapcsolnunk kulturális és művészeti életünk vérkeringésébe."

Meggyőződésem, hogy a művészeti szövetségek kongresszusai gazdag lehetőségeket teremtenek a termő, alkotó viták, véleménykifejtések számára; arra, hogy kijelöljék a művészetek további útját, hogy folytassák a rendszeres párbeszédet a társadalommal, minden művészeti alkotás címzettjével. Szándékosan használtam a „lehetőségeket teremtenek" kifejezést: a kongresszusok önmagukban sohasem szövegezhetik meg a művészi alkotás megdönthetetlen törvényeit, szabályait, használati utasításait; a kongresszusok nem hoznak létre tanácskozásaik órái alatt új, nagyszabású, befejezett művészi alkotásokat. De kijelölhetik azok megteremtésének útját, irányát. A művészi alkotásoknak szocialista társadalmunkban a társadalom erkölcsi, etikai és esztétikai tulajdonságaira, adottságaira kell hatnia, rendszeresen és megalkuvás nélkül. Az irodalomnak az alkotó, építő szellem és lendület fokozását kell elősegítenie, úgy, ahogyan Gorbacsov elvtárs szövegezte meg: „A társadalom az íróktól felfedező erejű müveket, az életigazságok ábrázolását várja, hiszen mindig is ez volt az igaz művészet alapvető feladata!"

A lehetőségek korlátlanok. Szocialista irodalmunk — a szlovákiai szocialista magyar irodalom is — gazdag hagyományokra tekinthet vissza. S minden olyan emberi tevékenység, amely megbízható, szilárd alapokra épül, korlátlan lehetőségek távlataival rendelkezik.

RÁCZ OLIVÉR

Lakodalmi népszokások

Századunk elején az a furcsa divat volt Köhídgyarmaton (Kamenný Most), hogy a vőlegény még nyáron is báránybőr téli sapkában és meleg „botos" csizmában ment gyalogosan a násznépével együtt az esküvőre. És aki nem így ment, azt kicsúfolták. Menet közben a násznép, amely a vőlegénnyel ment az esküvőre, négyes, vagy hatos sorban, „kúcsos-kalács" darabokat dobált a házak előtt várakozó és bámuló közönségnek. A menyecskék az alábbi (és ezekhez hasonló) rigmusokat rikkantgattak:

Arany bárány, arany kos. Esküvőre megyünk most!...

Menyasszonyunk gyönyörű. Vőlegényünk de örül!... Ujjujjúúú!... Mandulafa ágasodik.

Piros Pali házasodik!

De sok kislány házasodna.

Ha Piros Pali lenne párja!...

Esküvőről hazafelé, amikor a menyasszony házához értek, ott a két násznép szétvált. A menyasszony násznépét beengedték az udvarba, de a vőlegény násznépét nem. A vőlegény násznépe a ház előtt megállt, és a vőlegénynek a kapun kellett beugrania. Ezután kinyitotta a kaput és beengedte a násznépet az udvarba. Ott a menyasszony násznagya állta útját, és ezt mondta a vőlegény násznagyának:

— Csak úgy kapja meg a vőlegény a menyasszonyt, ha három fogas kérdésemre pontosan megfelel. Az első kérdésem ez: Mikor volt Jézus Krisztus se földön, se égen?

(Felelet: Amikor szamárháton belovagolt Jeruzsálembe.)

A másik kérdésem pedig: Mikor hagyta ott a kakas a tojását?

(Kikelése után, amikor is otthagyta a tojáshéját)

A harmadik kérdésem pedig: Mikor tart el sokáig egy faggyú-gyertya?

(A felelet: Ha nem gyújtják meg.)

Azután a menyasszonynak egy seprűt kellett átugrania az udvaron, s ha utána felkapta a seprűt, akkor ügyesnek, ha pedig csak átlépte, akkor „trehány"nak minősítették.

A ház ajtajában pedig egy 4—5 éves kisfiút fektettek le az ajtó küszöbére, és ezt a fiút a menyasszonynak át kellett lépnie, hogy bőséges gyermekáldásban részesüljön. A kisfiú ezért némi pénzjutalmat kapott a menyasszonytól. Aztán mindnyájan bementek a szobába vacsorázni, majd táncoltak, mulattak.

Éjfélkor bekötötték a menyasszony fejét, aki ezután öt hasonló korú leánynyal bement egy külön szobába, ahol csak egy szál gyertya égett a sarokban, és ott pontosan egyforma ruhát és főkötőt öltöttek magukra és háttal az

ajtó felé felsorakoztak. Ekkor beengedték a vőlegényt, a kissé félhomályos szobába, akinek reá kellett egyre mutatni, hogy az az ő menyasszonya. Ha eltalálta, akkor mindnyájan szembefordultak a vőlegénnyel, a fátylakat lekapták az arcukról, és a vőlegény megcsókolta a menyasszonyát. A többi leány pedig mosolyogva kezet fogott a vőlegénnyel. Ha nem találta el, akkor mindnyájan hangosan felkacagtak. A menyasszony-csók és a kézfogás persze ekkor is megvolt. Utána mindnyájan kimentek a szobából, és elvegyültek a táncosok között.

Reggel, hajnalhasadáskor kivittek egy köteg szalmát az utcára, valamint néhány köteg száraz rozsét is, amit a szalma tetejére raktak, majd meggyújtották a szalmát. Ezt nevezték „hajnal tüzé"-nek. Ezt a tűzrakást aztán minden lakodalmas vendégpámak legalább egyszer körül kellett táncolnia. Az elsőség az új páré volt. S ha már mindenki eltáncolta a hajnal tüzét, akkor visszamentek a szobába, ahol már a terített asztal várta őket. Először a „menyaszszony pálinkáját" kóstolta meg minden vendég (ez mézzel édesített pálinka volt), utána ettek, ittak, mulattak, táncoltak, majd lassacskán páronként hazaballagtak.

PÁRÁK ENDRE

A biztosításról

Értékes vagyontárgyainkat, ingatlanunkat biztosítani szoktuk. Erre a célra szolgál a biztosító, amely kétségtelenül fölöttébb fontos intézmény. Ám nem neki akarok most reklámot biztosítani némi anyagi juttatás biztosításának reményében, ellenkezőleg: a bevezetőben szándékosan halmozott biztosít igének és származékainak használatát vizsgálnám meg. Ezt az indokolja, hogy manapság már túl sok mindent biztosítunk — félreértés ne essék — nem a biztosítónál, mert az még rendjén volna. Biztosítjuk például a tüzelőt télre, az előadásra a jegyet, karácsonyra az ajándékot, az ellátás zavartalanságát és még annyi mást, hogy a felsorolást a végtelenig lehetne folytatni.

„Siker kíséri-e a feladatok biztosítását?' — teszi fel a kérdést az egyik újság riportere. A kérdésre azonban nem azt a választ várja, hogy biztosan lesznek feladatok. A szót egészen más értelemben használja. Arra kíváncsi, elvégzik-e a feladatokat. Vagyis a kérdést így kellett volna föltennie: „Siker kiséri-e a feladatok végzését?"

A vitatott ige és származékai — mint példánkból is kitűnik — más, sokszor az adott kapcsolatban megfelelőbb szavak rovására terjeszkedik. Másrészt színtelenné teszi státusunkat, ha túl sok fogalmat jelölünk ugyanazzal a szóval.

A szóban forgó ige, illetve származékai gyakran szerepelnek pongyola, terjengős szókapcsolatok alaptagjaként is.

KINCSÜNK A NYELV

Az egyik járási lap számtalan példája közül ezt idézném: „A mezőkön kifogástalan vetést kell biztosítani..

Meglehet, hogy az idézet fogalmazója túl lakonikusnak, a hivatalos megnyi- Jatkozáshoz méltatlannak tartja, de akkor is így helyesebb: „A mezőkön kifogástalanul kell vetni..."

A biztosít ige és származékainak használata olykor értelmezési bizonytalanságot idéz elő. Például ebben a mondatban is:.......az általános iskolákban kielégítően folyik a jogi nevelés biztosítása."

Ezt olvasva épp az tűnik kétségesnek, hogy az iskolában vajon a jogi nevelés folyik-e vagy csak annak biztosítása. Feltételezhetően a vitatott szót elhagyva kapjuk a mondat pontos értelmét: .......az általános iskolákban kielégítően folyik a jogi nevelés."

Ugyanennek a cikknek egy másik mondatában is ez válik a kétféle értelmezhetőség forrásává: „ ... felvázolta a jogi nevelés és propaganda biztosításának általános helyzetét járásunk relációjában."

Nem kétséges, hogy ezt is így kell értenünk: „ ... felvázolta a járásban folytatott jogi nevelés és propaganda általános helyzetét."

A biztosít igével és származékával alkotott, gyakran terjengős kifejezések a magyar közéleti és publicisztikai nyelvhasználatban általában sem ritkák, csehszlovákiai magyar nyelvhasználatunkban meg különösen gyakoriak. Ez egyrészt a fordítások, másrészt a hatásukra sajátos irányba fejlődő nyelvi köztudat számlájára írható. A szlovák illetve a cseh nyelvben ugyancsak divatszónak minősíthető zaistiť és zabezpečiť igék különbségtétel nélkül biztosít illetve bebiztosít-kévX kerülnek át nyelvünkbe. Az eredmény pedig az ilyen mondatok áradata: „Be kell biztosítani az őszi betakarítási munkák meggyorsítását.";

,.Biztosítani kell a dolgozók munkaaktivitásának kibontakozását."

Ilyen esetekben is az egyszerűbb, a hivataloskodás sallangjaitól mentes fogalmazás a magyarosabb: „Gyorsítani kell az őszi betakarítást.”; „Ki kell bontakoztatni a dolgozók munkaaktivitását."

Nincs szó arról, hogy a biztosít, bebiztosít és a belőlük alkotott származékok minden kapcsolatban helytelenek volnának. Lehetőség szerint azonban a velük alkotott terjengős szókapcsolatok helyett inkább egyszerűbb alakokat használjunk.

Ami pedig a jegyet, fettételt biztosítóé kapcsolatokat illeti törekedjünk változatosságra. Használjuk a jegyet szerez, rendel; feltételt teremt stb. formákat is.

MORVAY GÁBOR

11