A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-03-06 / 10. szám

• • • Az afrofrizurás leányzó szinte berobbant a kicsinyke bolthelyiség álmos csendjébe.

— Kérem, esküvői ruhát szeretnék. Jaj, csak azt ne mondja, hogy egyetlen darabot sem tud mutatni — hadarta szinte egy szuszra. — Álmaim

KORÁNTSEM MIND

m

•- Ír '-a# . V

lifts»

— A gyermekholmik a legkelendőbbek — mondja az üzletvezető

Az adminisztrációs munkát Šu/an Tiborné másodállásban végzi

lovagja — amennyiben sikerül egy takaros esküvői ruhát vásárolnom holnap feleségül vesz.

— Nos — emlékezik Tibor Šujan, a nagykürtösi (Veľký Krtíš) használt háztartási cikkek boltjának vezetőfelvásárló-eladó dolgozója —, először hinni sem akartam a fülemnek. Áprilisi tréfának tűnt az egész, holott november volt. Ám a hölgy csak kötötte az ebet a karóhoz. Szerencsére éppen három szép menyasszonyi ruha is volt raktáron, az újdonsült feleségjelölt válogathatott a készletből kedvére. Végül egy csupa fodorcsipke öltözék mellett döntött. Mindössze 800 koronába került a portéka, a nő hóna alá csapta a pakkot és boldogan elviharzott...

A kényszervágások egykori, toronyházak közé dugott üzlethelyiségében 1983. október elsején nyílt meg a bizományi bolt. Bornstein László mérnök, a városi nemzeti bizottság szolgáltató vállalatának a vezetője mondja:

— Élő állatokon és gépjárműveken kívül szinte mindent átveszünk, értékesítünk. Magánszemélyek és közületek egyaránt jelentkezhetnek kallódó, ám hasznavehető tárgyaik áruba bocsátására, s természetesen ugyanúgy készleteink megvételére is. Mihozzánk az ország bármelyik szögletéből érkezhet ügyfél, nem utasítjuk

BAZÄRÄM)

el: 1986 első félévében 71 000 korona értékű üzletkötést bonyolítottunk le, két éve egyébként 183 930 korona volt a bolti forgalmunk. Legkésőbb az esztendő végére egy több helyiségből álló új lakásegységbe költözhetünk.

A szűkös, mosókonyhányi területen bizony csak egymás hegyén-hátán tárolható a sok áruféleség.

— Naponta mintegy ötven, értékesítendő holmival érkező személyt vagyok kénytelen elutasítani — kesereg Tibor Šujan. — Egyszerűen nem tudom már hová tenni az egyre halmozódó tárgyakat, közszükségleti cikkeket.

Szemrevételezem, mi mindent kínál éppen a bizományi bolt: már 400 koronáért kapható báránybélésű, alig használt irhabunda. A női cipők ára többnyire 20—50 korona között mozog. Akad néhány agyonhasznált pár is. Az egyik falipolc tetején dobfelszerelés terpeszkedik. Gazdája, az árcédula tanúsága szerint, 4 200 koronát szeretne kapni a csillogó-villogó hangszercsaládért. Legtöbb persze a felsőruházati cikk.

— Három hónapnyi tárolás után automatikusan csökkentjük a kiegyezett árat, három ármódosítást követően pedig felszólítjuk a tulajdonost portékája elszállítására — tudom meg az üzletvezetőtől. — Nem vagyok szakképzett becsüs, de már jól beletanultam a szakmába. Nem károsítok meg senkit tudatosan. Az adminisztrációs ügyeket, a könyvelést, elszámolást másodállásban a feleségem intézi.

Tibor Šujan rokkantnyugdíjas.

— Legkevésbé a lábbeli fogy mostanság — magyarázza —, a legtöb-12