A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-06 / 10. szám
szaktudására, lévén, hogy Budapesten az egyetem konzervipari szakán végzett. Márpedig itt konzerv is készül vagy harmincféle. Alapanyaga mindegyiknek a baromfi: csirke, kacsa, liba, pulyka... mi van még? Igen, fácán; vadliba, vadkacsa. Mert hogy a vadászok puskacsöve elöl az is ide kerül, akárcsak a nagyobb vadak. Innen aztán zömmel exportra indul a vadhús — kész, félkész, vagy akár nyers állapotban, évente vagy harminc tonna. De ha már számadat, akkor legyen meghökkentő, beszéljünk tehát a tojásról. Évi százhatvanhárom-millió — ennyit vásároltak fel tavaly. És csirkét? Azt bizony közel ötmilliót. Van tehát dolga az üzem négyszáz dolgozójának, akik között húsz fős többséggel vezetnek ugyan a férfiak, az üzem mégis jellegzetesen női munkahely. Lássuk tehát az asszonyokat! Kezdjük pedig az üzem túlsó végén, ahol a besorakozó teherkocsikon ládákban lapít a számtalan csirke. Már csak utólag, írás közben tűnik fel, hogy ez a baromfi szinte néma, halálpánikja inkább a hallgatásban, mintsem a kétségbeesett, ricsajozó kárálásban nyilvánul meg. Furcsa. No de hát az nem furcsa, hogy egy kezdő, városi háziaszszonyka fogalomrendszerében a baromfinak se lába, se feje, se taréja, se tolla nincs, következésképpen még a kevéske tyúkészröl szóló közmondás természeti hátterével sem kell hogy tisztában legyen? Persze, ez így igencsak túlzás, de aligha vitás, hogy a fogyasztók legnagyobb része manapság csak mélyhűtött állapotban találkozik a baromfival. Annyi baj legyen. Fő, hogy tojásban, baromfihúsban nincs hiány, ami akkor is igen jelentős érdem, ha annak ára, minősége hagy maga után némi kívánnivalót. Ellenben az sem hallgatható el, hogy a termelővel, feldolgozóval és a forgalmazóval szemben állandóan emelkednek az igények, az elvárások — mégpedig olyan központi intézkedések szerint, amelyek a minőség állandó növelését célozzák, szabályozva ilymódon a táplálkozásnak nemcsak a struktúráját, hanem a kultúráját is. Tudvalevő, hogy hazánkban rendkívül magas, nyolcvanhat kiló az egy főre eső évi hús-Bognár Frigyes — főmérnök Felső képen: Cseh Angéla Asszonyok A tojásosztátyozóban meg az árát, — azzal, hogy a körmét lakkozza a hivatalban." No, ezek összevesznek, gondolom magamban, de aztán kiderül, hogy sosem lesz ebből veszekedés. Mindig ilyen hangon beszélik meg az ügyeiket. Emelt hangon, mert zúg a gépsor, fütyül a gőzszelep, meg hát a többi asszony is beszél — márpedig nincsenek kevesen. Fehér munkaköpenyekben, sűrűn állnak egymás mellett, mert a gépsor csak úgy ontja magából a meztelen, gépkopasztotta baromfit. Hogy a tojás már nem a régi, abban bizony én is egyetértek — tudván persze, hogy számszerűen sem régi a tojás, merthogy a mai tojás igencsak sokszorosa a régi tojásnak. A mai fehér, vékonyhéjú, mint a piros alma, a régi barnahéjú volt, masszív, és nem sápadt el a belseje, amikor fölütötték, hanem úgy ragyogott a sárgája, mint a narancshéj. Azt a régi tojást köténybe, szakajtóba szedték, bevitték a tyúk alól a kamrába, majd megették. A mai tojás a tyúk alól kikerülvén — A baromfifeldolgozó gépsor mellett emígy beszél egy termetes asszony: „Minálunk bizony a nyelvére vette a falu az olyan menyecskét, akiről kiderült, hogy már egy esztendeje fiatalasszonysorban jár, és nem tudja elnyisszantani a baromfi nyakát. Merthogy nem meri a szentem, így aztán tejbegrízt főz az urának vacsorára. Ma meg azt nézik furcsa szemmel már a faluban is, aki kimegy az ólhoz, aztán gyorsan lenyisszant egy-két csirkét, ha kell. Hiába, változnak az idők, de mi tagadás, nemhogy a baromfi, de ma már a tojás sem a régi." Aztán rákontráz egy fiatalabb asszony: „Meg aztán te sem vagy a régi, mert gondoltad-e volna húsz esztendeje, hogy egyszer majd te is dolgozni jársz és többet keresel mint a fiad, aki hiába mérnök, a fizetése még csak kezdőfizetés, ezért aztán a szülei pénzére szorul. . ." „Te csak ne beszélj! Ti is berendeztétek a lányotok lakását, nem maga kereste először is utazik egy hosszút, aztán rákerül egy gépsorra, aztán áradatban halad tovább, át egy sötétkamrán, ahol átvilágítva kiderül róla: repedte, nem repedt-e? A válaszok adat formájában egy számítógépbe kerülnek, a számítógép monitorja pedig egyéb adatokat is kijelezvén osztályozza, meg a fene tudja mi mindent csinál vele. Aztán a tojást csomagolják és a tojás utazik tovább a hazai fogyasztóhoz, no meg persze a külföldi megrendelőkhöz is. A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat dunaszerdahelyi üzemében vagyunk. Kísérőm Bognár Frigyes, az alig pár hete főmérnökké előlépett fiatal szakember, aki a nyárasdi iskola padjaiból előbb a bratislavai Duna utcai gimnázium, majd a Budapesti Kertészeti Egyetem padjait megjárva, friss diplomájával alig pár esztendeje kötött ki ismét a szülőföldjén, a Csallóközben — itt, a baromfifeldolgozóban, ahol igencsak szükség lehetett a 4
