A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-02-27 / 9. szám

— Anyánk akkor 32 éves volt. Sze­rencsénkre nemcsak szép, hanem hatá­rozott és erős asszony is. A bátyám egy évvel idősebb, a húgom kettővel fiata­labb nálam. Anyám elszegődött mun­­kásnönek, később agitálni, szervezni járt, majd a kommunista pártba is belé­pett. Mindezt a többletmunkát úgy tet­te, hogy a más dolgokkal való törődés­nek a család soha nem látta kárát. Már kiskorunkban megtanított dolgozni bennünket, otthon mindegyikünknek megvolt a teendője. Legfőbb intelme az volt, hogy mindent egész szívvel csinál­junk. A munkát is, a szórakozást is, de ne feledjük, hogy a munka az ember tükörképe. Néha azt is hozzáfűzte, hogy aki becsülettel dolgozik, arra előbb­­utóbb felnéznek az emberek. — Jómagam szerszámlakatosként dolgoztam éveken át. A gyárunk fejlő­dött, és vele együtt a szerszámigény is. Iparkodtam lépést tartani a növekvő feladatokkal, ezért érettségit tettem a gépipari szakközépiskola esti tagozatán és részegységvezetöként értem el a nyugdíjkorhatárt. Ekkor magam kértem, minősítsenek vissza munkássá és hagy­janak még dolgozni az eredeti szakmá­ban. Úgy terveztem, egy-két évet ráhú­zok még. A valóságban tavalyelőtt mentem végleg nyugdíjba. — Sok tekintetben az otthoni jó han­gulat segített megbirkózni a munkahe­lyi gondokkal. Szerényen éltünk, de nem szűkösen. A feleségemmel és há­rom gyermekemmel együtt, sokáig öten éltünk egy fizetésből. Kijöttünk, de meg kellett gondolni, mire költjük a pénzt. Nyugdíjasként sem dúskálok az anyagi­akban, de van egy hobbikertem, ott sokféle gyümölcs, zöldség megterem, ami segíti a családi költségvetést. Ez valóban csak amolyan nyugdijkiegészí­­tő, mert a társadalmi és szellemi igé­nyek kielégítését ma is többre tartom az esztelen pénzhajszánál. — Amit rosszallók, hogy a kétkezi munka rangja meglehetősen alacsony mostanában. Kár, hogy a fiatalok egy­szerre szeretnének mindent megkapni; hogy a kétkezi munkát igénylő szak­mákba jobbára csak a gyengébb képes­ségű gyerekek mennek, akik máshol nemigen váltak be. Pedig becsülettel dolgozni csak ragaszkodással és jó köz­érzettel lehet. Jómagam is lépésről lé­pésre jutottam előbbre, és ez a lehető­ség várja a fiatalokat is. Szerintem a rossz munkás olyan ritka, mint a fehér holló! Legfeljebb hibás gyártásszerve­zés, avagy nehezebben kezelhető em­berek vannak. Én úgy tapasztaltam, hogy ahol a munkásság szakmai érté­keit kellőképpen megbecsülik, ott nem­igen fordul elő az ilyesmi. • Tekintete a nyugdíjasklub ablakán túlra, szemközti gyártelepekre szökik. — Mi köti ehhez az utcához? — kérdezem tőle ismét. — A múltam. Különben ... — Különben? — Semmi — feleli újra, s ismét le­hajtja a fejét. Tényleg semmi?! MIKLÓSI PÉTER Fotó; Nagy László Fontos eseményre készülünk. A Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalom április 14-e és 17-e között tartja meg Prágában XI. kongresszusát. A februári győzelem 39. évfordulója kapcsán is, de azért is, mert a szakszervezetek az 1948-as emlékezetes februári napokban különösen nagy szere­pet játszottak abban, hogy a munkásosz­tály megszerezze a győzelmet és végleg kezébe vegye saját sorsának irányítását a szakszervezetek szerepe és küldetése or­szágszerte az érdeklődés középpontjában áll. Vizsgáljuk, hogy Február harcosai az elmúlt években miként gazdálkodtak Feb­ruár örökségével, miként tesznek eleget a gyorsítás követelményeinek és miként ér­vényesítik az új gondolkodásmódot a gya­korlatban. Van mire hivatkoznunk. Milliók törek­szenek arra, hogy érvényesítsék a párt programját és megújítsák, fellendítsék alacsony teljesítménye következtében a társadalom nem elégítheti ki az emberek érdekeit, és szükségleteit olyan mérték­ben, olyan szinten, mint ahogy arra szük­ség lenne. Gazdaságunk fejlődése az utóbbi idő­szakban azt mutatja, hogy egyre nehezeb­ben érjük el kitűzött céljainkat, hogy min­den lépésünk egyre nagyobb erőfeszítése­ket, egyre több munkát, egyre nagyobb befektetést igényel. Régóta vajúdó kér­dés: a társadalmi munkatermelékenység növekedésének alacsony szintje, a nem­zeti jövedelem képzésének aránytalanul magas energia- és alapanyag-szükséglete, a munka hasznosításának nem kielégítő foka. És a problémákat még hosszan sorol­hatnánk. A nehézségeket az okozza, hogy lassan és nem megfelelő ütemben érvé­nyesül a termelésben a tudományos mű­*41 *1 ti > Anton Hudek, a szocialista munkabrigád tagja munka közben A ČSTK felvételei ra a szocializmust a lehető legrokonszen­vesebbé kell tenni. Ezért is kell ismételten tudatosítanunk: nem elegendő, hogy a szocializmusnak jobb eszméi legyenek, mint a régi világnak, jobb eredményeket is kell elérnie." Az elvégzésre váró gyorsítás és átalakí­tás érinti a társadalmi élet valamennyi területét és valamennyi terület, minden dolgozó számára új követelmények telje­sítését írja elő. Jobban mint bármikor, kölcsönös ösz-Csehszlovákia gazdasági életét. A sok-sok nehézség ellenére a legtöbb üzem teljesítette az előirányzott tervét. A nemzeti jövedelem 1986-ban például 3,4 százalékkal növekedett és ezzel — ahogy az elmúlt év gazdasági és szociális fejlő­déséről kiadott statisztikai jelentés meg­állapította — „megközelítettük a terve­zett színvonalat". Az összesített eredmények mindenkép­pen tiszteletre méltóak és tiszteletre mél­tóak azok az erőfeszítések, amelyeket a szakszervezetek tagjai, nem utolsósorban a szocialista munkabrigádok a komplex racionalizációs brigádok és mások, az elő­irányzott tervek teljesítése érdekében ki­fejtettek és kifejtenek. Ma azonban a tervek mennyiségi mutatóinak a teljesíté­se már nem elegendő. Nagyon fontos a minőség és az intenzifikálás követelmé­nyének a teljesítése is. S ha a munkát ezeknek a tényezőknek az oldaláról szem­léljük, távolról sem lehetünk elégedettek. Az intenzifikálás továbbra is lassú, és számos kifogás illeti a munka szervezett­ségét és a termékek minőségét. A belső piac ellátottsága is elmarad a kor szük­ségleteitől. Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága, a Csehszlovák Szocialis­ta Közársaság Kormánya és a Szakszerve­zetek Központi Tanácsa január 27-én or­szágos aktívaértekezletet tartott Prágá­ban. Ott hangzott el, hogy gazdaságunk szaki fejlődés eredménye. A CSKP XVII. kongresszusán megfogal­mazott igényeknek megfelelően a nemze­ti elkövetkező 15 év folyamán legalább kétharmadával kell növelni és hasonló ütemben kell javítani a munka termelé­kenységét. Közben egyharmadával csök­kenteni kell a nemzeti jövedelem képzé­sének energiaigényességét, és 40—50 százalékkal a vasfémek felhasználását. Csak e mutatók érvényesítése révén érhe­tő el. hogy legalább 50 százalékkal növe­kedjék a személyi fogyasztás, s az építő­ipar felépítsen, illetve korszerűsítsen más­fél millió lakást és alapvető fordulat kö­vetkezzék be az ökológiai problémák meg­oldásában. A CSKP XVII. kongresszusa a gazdasági mechanizmus és az egész irányítási rend­szer átalakítására, illetve tökéletesítésére vonatkozó határozatát azért hozta, hogy legyőzzük a nehézségeket, a társadalom gazdasági és szociális életében felhalmo­zódott problémákat, és a kívánt ütemben — a kor szükségletének megfelelően — biztosítsuk a társadalom szociális és gaz­dasági fejlődését. „Erre kötelez bennünket — mondotta az említett prágai tanácsko­záson elmondott beszédében Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök — for­radalmi hagyatékunk, ez a kötelességünk önmagunk és a jövő nemzedék iránt. Kö­telességeink vannak a társadalmi felsza­badulásukért küzdők iránt is, akik számá­szefüggésbe kerül egymással a gazdasági, a politikai, a kulturális, az ideológiai és az erkölcsi élet. Az átalakítás és a gyorsítás változásokat — minden tekintetben jobb munkát — igényel a kommunistáktól, az állami szervek és szervezetek dolgozóitól, nem utolsósorban a Nemzeti Front társa­dalmi és tömegszervezeteinek tagjaitól, így a szakszervezetek tagjaitól is. Február öröksége és a CSKP XVII. kong­resszusának a határozata a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjait arra ösz­tönzi, hogy az eddiginél is fokozottabban küzdjenek azért, hogy a munkahelyeken tovább szilárduljon a rend és a fegyelem, gyorsuljon az intenzifikálás, javuljon a ter­melés minősége, a munka hatékonysága, a tudomány és technika eredményeinek gyakorlati érvényesítése. A szakszervezetek tagjai kiemelt fela­datnak tekintik azt is, hogy küzdjenek a munka nélkül szerzett jövedelem meg­szüntetéséért, az egyenlőségre is irányuló törekvések ellen, és hogy egyre nagyobb mértékben érvényesüljön a gazdaságos­ság és az igazságos jövedelemelosztás. A szakszervezetek tagjai — a Szakszer­vezetek Központi Tanácsának felhívása értelmében — a XI. kongresszust munka­felajánlásokkal köszöntik. Az egyre na­gyobb méretekben meghonosodó jó mun­ka és a vallások teljesítése elősegíti, hogy az említett problémák megoldódjanak. BALÁZS BÉLA 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom