A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-20 / 8. szám
meg. de őszintén: mi történt? Mert valaminek történnie kellett! Erzsébet hosszabb mérlegelés után a levélről nem szólt, de a telefonhívásról beszámolt: — Az ismeretlen telefonáló azt mondta: ha nyugodtan akarok élni és meg akarlak tartani magamnak téged, mielőbb rúgjam ki a lakásunkból Borbálát, mert számomra végzetes lehet élni egy fedél alatt olyan szép és kívánatos nőszeméllyel, annál is inkább, mivel hogy te egy belevaló, erőteljes fiatal ember vagy, aki megkívánhatod, akkor aztán elindul a pokol, s ki tudja, mi lehet a kaland vége... Kiss Ferencet meglepte a logikus okfejtés, s talán nem is tartotta teljesen alaptalannak és lehetetlennek, mégis úgy érezte, kötelessége megnyugtatni a feleségét. — Hülyeség! — jelentette ki határozottan. — Semmi komoly alapja nincs az egésznek ... Erzsikére, tizennégy évi házasság után csak ennyire bízol bennem, ilyen szemét alaknak ismertél meg? — Borbálában nem bízom meg ... — Adott rá okot? — Igenis adott: irigyli a házunkat, a pincénket, az autónkat, mindenünket, s nem is egyszer a szemembe mondta. Irigyli a ruháimat, bundámat, a kiegyensúlyozott családi életemet, irigyli a tehetséges lányomat és anyagi jólétünket. Aki ilyen irigy természetű, Ferikém, előbb-utóbb gyűlölni is tud, már pedig akit elvakít a gyűlölet, mindenre képes. — Erzsikém, Erzsikém, azt valóban mondhatta, hogy irigykedik, de az akkor volt, amikor hozzánk került, s nem hiszem, hogy komolyan gondolta — próbálta a férfi megnyugtatni a feleségét. — Ha az ember mindent komolyan gondolna, amit kimond, már régen fejtetőre állt volna a világ. ’ — Beszélhetsz, amit akarsz! Látom én a szeméből, hogy mit gondol és mit érez, a tekintetét nem tudja meghazudtolni, az mindent elárul. — Erzsébet annyira belelovalta magát az elképzelt helyzetbe, hogy a könnye is kicsordult. — Azzal a szerencsétlen Bódival is úgy játszik az iskolában, mint macska az egérrel. Olyasmire csak a gonosz ember képes. — Lehet, hogy tetszik neki a Bódi kartárs. — Pontosan egy Bódi az ő esete! — Miért? A legrosszabb emberben is van valami szeretetre méltó — mondta a férfi. — Hát akkor mi legyen ? — Te vagy az észkombájn a háznál, találj ki valamit, nem bánom akármit, csak oldd meg! — Hát persze — vágott a férfi keserves arcot. — Rúgjam ki én, haragudjon énrám, gyűlöljön engem!... Látod, Erzsikém, most nyugodt lelkiismerettel a szemedbe vághatnám, hogy amit főztetek, egyétek is meg!... No, mindegy, majd kitalálok valamit és megoldom, hogy megnyugodjon a szived. — Kitalálsz, de mit? — Az már az én dolgom ... Két nap múlva aztán előállt a tervével: — Holnap tanítás után beültetem a kocsiba és elviszem a halászcsárdába. Ott aztán senkitől sem zavartatva elbeszélgetek vele, cigányzene mellett — mondta a férfi mosolyogva. — Talán nem veszi annyira a szívére, ha zenei aláfestéssel teszem ki a szűrét. Mit szólsz hozzá, Erzsiké? Az asszony kissé megütödve és gyanakodva nézett a férjére. Nem nagyon tetszett neki az ötlet. — Miért kell a halászcsárdába menni, itthon talán nem beszélgethetsz el vele zavartalanul!? — Ha nem tetszik, tessék, intézd el tel — felelte a férfi kissé nyersen. — Nem elég, hogy elvállalom, az intézés módját is te akarod meghatározni? (Folytatjuk) Varga Erzsébet HETEROGÉN VERSEK (A lopakodó-bombázók korából) tudományos-műszaki környezet nukleáris töltetű kazlak lánctalpakon robog a nyár csapágyak csikorognak lövészárkaink be sem hegedtek s már lánctalpakon robog a nyár acélkékég-ajtókon dörömböl az interkontinentális halál végülis minden valóra vált már minden rémálmunk — hirtelen: atomszörnyek ölelik a földet és cápa fogú a szerelem radarok sem látják: fölöttünk az oválisra kerekített végzet cápa fogú szerelem áll lesben hátunk mögött szögesdrót-kéz szövi a sötétet szerelemcsönd-egyezmény — mondod — avagy csókmoratórium hát ide jutottunk végülis megtagadván fogadkozásaink távlatos-szép irányvonalát — bennünket többé nem terrorizál vágyaink vad rohamosztaga álmainkat sem vigyázza mint régen a felfegyverzett éjszaka felmondták a szolgálatot egyszerűen kimerültek szerelmünk hordozórakétái a jövőt célzó vágyak haderőcsökkehtési tárgyalásaink most már meglásd sikerrel járnak csatáinkért hiszen megfizettünk s csók ejtette sebeink még fájnak támad az idő s nincs ami védjen — fegyverszünetet hiába kértem: fehér ^zászlómat leköpték mind az egymást kivégző évtizedek — homlokomon a lövészárkok jóllehet mélyek rég üresek s a bordáim közé rejtett pokolgép is inkább kalimpál mint ketyeg 15
