A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-20 / 8. szám
KINCSKERESŐK tak tenniakarással, tervekkel. Rajtam kívül volt még két magyar szakos tanító az iskolában, s mindkét kolléga igyekezett a helyi rendezvényekre minél jobb műsorokat betanítani. Fiatalok lévén, mindannyian túl akartunk lépni a szabványmüsorokon. Tulajdonképpen országos viszonylatban is ekkor kezdett fellendülni a gyermekszínjátszás, hiszen mindez a 2. Duna Menti Tavasz idején volt, mely rendezvényre én is elutaztam Dunaszerdahelyre. Ott láttam először bájos gyermekelőadásokat. Tudtam, ezekhez hasonló létrehozására én is képes lennék Megpróbáltam. A 3. Duna Menti Tavaszon már nem nézőként, hanem a csoportommal résztvevőként voltam jelen. A tapasztalat még hiányzott, de azt helyettesítette a lelkesedésünk. Műsorunkkal, a Hónapsorolóval harmadik helyezést értünk el. Az eredmény felvillanyozott bennünket. Beiratkoztam Kassán és Bratislavában is a rendezők továbbképző tanfolyamára. Kitűnő előadásokat hallhattunk. Az előadásokból természetesen magunknak kellett leszűrnünk, mi az, amit hasznosítani tudunk. Olyan volt az egész, mint mikor az ember gyöngyöt gyűjt és maga fűzi össze. És a folytatás? — Újabb műsorokat tanultunk be. Készültünk a járási fesztiválokra, versenyekre, noha nem a versengést, hanem a munka örömét tartottam és tartom ma is fontosnak. A gyerekek viszont szeretik összemérni az erejüket, tudásukat. Ilyen szempontból már nem lehet mellékes, hogyha versenyt szervezünk, biztosítjuk-e az egészséges versenyszellemet, mely a gyerekek akaratát, teljesítőképességét növeli. Nem szabad megengedni, hogy az értékelés elhagyása a mellőzöttség érzetét váltsa ki a gyerekből. Ellenkező esetben óriási erőfeszítésre van szükség, hogy a pedagógus újból felélessze érdeklődésüket a munka iránt. Tudatosan irányítom úgy, hogy a gyerekek is érezzék munkánk értelmét már a próbákon. Igyekszem olyan légkört teremteni, hogy merjék bátran szabadjára engedni a fantáziájukat, s élvezzék a játékot. A gyertúl akartunk lépni a szabványműsorokon ■ olyan ez, mint mikor az ember gyöngyöt gyűjt, és maga fűzi össze ■ ha már verseny, akkor legyen egészséges versenyszellem ■ lényegesebb a munkafolyamat mint maga a produkció ■ a csoport közösséget formál ■ kialakul az együtt dolgozás, együtt gondolkodás igénye ■ négy évvel ezelőtt 260 gyerekből válogathattam, most 360-ból ■ nem a pillanatnyi eredményért dolgo-Bodrogköz nevét hallván kinek a vidék szépsége, kiterjedt szőlőültetvényei és jó bora, másnak a bodrogközi táncok, dalok, a tájegység néprajza jut az eszébe. A történész elsősorban Rákóczi szabadságharcára, a Wesselényi-féle összeesküvés vagy az 1848-as szabadságharc bodrogközi vonatkozású részleteire gondol. Az újságíró inkább a ma történéseire figyel. A mezőgazdasági és ipari változások mellett számontartja a kulturális élet fejlődését is. Számos falu büszkélkedhet jó nevű amatőr színjátszó vagy éneklőcsoporttal, s ami még ennél is örvendetesebb: sok a gyermek irodalmi színpad és színjátszó csoport a Bodrogközben. A bélyi (Biel) magyar tannyelvű alapiskolában például három gyermekcsoport működik: a Kincskeresők színjátszó csoport, a Kincses nevű irodalmi színpad és a legkisebbek csoportja, a Csicsergő. A Kincskeresők neve a Duna Menti Tavasz országos gyermekversenyünk nézőinek, résztvevőinek nem cseng idegenül. Eredményeiket ismerem, a munka végzőit, felkészülési módszereiket nem. Róluk, ténykedésükről, vezetőjükről szeretnék minél többet megtudni. Ronkay Ágnessel, a Kincskeresők vezetőjével az iskolában volt alkalmam beszélgetni. Szinte szimbólumként is felfogható: olyannyira az élete az iskola, hogy még a lakása is az iskola épületében van. Ez persze véletlen, de az általa vezetett csoport eredményei már nem a véletlennek köszönhetők. Amikor felvetődik a gyermekszínjátszás kérdése. Ági szinte felvillanyozódik. Mintha minden szabad percében a témáról gondolkodna, annyira határozott véleménye, elképzelése van a dolgokról. Pontosan látja csoportja lehetőségeit, a követendő utat. Tisztában van azzal, mit kell csinálnia, hogy munkája ne csak ma legyen hasznos, hanem ha lehet holnap, holnapután még inkább. De ne vágjunk a dolgok elébe! — Hogyan is lett Ronkay Ágnes színjátszócsoport-vezető ? — 1975-ben kerültem a bélyi alapiskolába. Szerencsémre egy fiatal gárdába csöppentem, akik tele volzom ... ■■■ "V Ronkay Ágnes, a Kincskeresők színjátszó csoport vezetője Vízözön a Vili. A-ban — jelenet a csoport egyik előadásából 12
