A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-02-20 / 8. szám

KINCSKERESŐK tak tenniakarással, tervekkel. Rajtam kívül volt még két magyar szakos tanító az iskolában, s mindkét kollé­ga igyekezett a helyi rendezvényekre minél jobb műsorokat betanítani. Fi­atalok lévén, mindannyian túl akar­tunk lépni a szabványmüsorokon. Tu­lajdonképpen országos viszonylatban is ekkor kezdett fellendülni a gyer­mekszínjátszás, hiszen mindez a 2. Duna Menti Tavasz idején volt, mely rendezvényre én is elutaztam Duna­­szerdahelyre. Ott láttam először bá­jos gyermekelőadásokat. Tudtam, ezekhez hasonló létrehozására én is képes lennék Megpróbáltam. A 3. Duna Menti Tavaszon már nem néző­ként, hanem a csoportommal részt­vevőként voltam jelen. A tapasztalat még hiányzott, de azt helyettesítette a lelkesedésünk. Műsorunkkal, a Hó­napsorolóval harmadik helyezést ér­tünk el. Az eredmény felvillanyozott bennünket. Beiratkoztam Kassán és Bratisla­­vában is a rendezők továbbképző tanfolyamára. Kitűnő előadásokat hallhattunk. Az előadásokból termé­szetesen magunknak kellett leszűr­nünk, mi az, amit hasznosítani tu­dunk. Olyan volt az egész, mint mikor az ember gyöngyöt gyűjt és maga fűzi össze. És a folytatás? — Újabb műsorokat tanultunk be. Készültünk a járási fesztiválokra, ver­senyekre, noha nem a versengést, hanem a munka örömét tartottam és tartom ma is fontosnak. A gyerekek viszont szeretik összemérni az erejü­ket, tudásukat. Ilyen szempontból már nem lehet mellékes, hogyha ver­senyt szervezünk, biztosítjuk-e az egészséges versenyszellemet, mely a gyerekek akaratát, teljesítőképessé­gét növeli. Nem szabad megengedni, hogy az értékelés elhagyása a mellő­zöttség érzetét váltsa ki a gyerekből. Ellenkező esetben óriási erőfeszítés­re van szükség, hogy a pedagógus újból felélessze érdeklődésüket a munka iránt. Tudatosan irányítom úgy, hogy a gyerekek is érezzék munkánk értel­mét már a próbákon. Igyekszem olyan légkört teremteni, hogy merjék bátran szabadjára engedni a fantázi­ájukat, s élvezzék a játékot. A gyer­túl akartunk lépni a szab­ványműsorokon ■ olyan ez, mint mikor az ember gyön­­gyöt gyűjt, és maga fűzi össze ■ ha már verseny, akkor legyen egészséges versenyszellem ■ lényege­sebb a munkafolyamat mint maga a produkció ■ a cso­port közösséget formál ■ kialakul az együtt dolgozás, együtt gondolkodás igénye ■ négy évvel ezelőtt 260 gyerekből válogathattam, most 360-ból ■ nem a pilla­natnyi eredményért dolgo-Bodrogköz nevét hallván kinek a vi­dék szépsége, kiterjedt szőlőültetvé­nyei és jó bora, másnak a bodrogközi táncok, dalok, a tájegység néprajza jut az eszébe. A történész elsősorban Rákóczi szabadságharcára, a Wesse­­lényi-féle összeesküvés vagy az 1848-as szabadságharc bodrogközi vonatkozású részleteire gondol. Az újságíró inkább a ma történéseire figyel. A mezőgazdasági és ipari vál­tozások mellett számontartja a kul­turális élet fejlődését is. Számos falu büszkélkedhet jó nevű amatőr szín­játszó vagy éneklőcsoporttal, s ami még ennél is örvendetesebb: sok a gyermek irodalmi színpad és színját­szó csoport a Bodrogközben. A bélyi (Biel) magyar tannyelvű alapiskolában például három gyer­mekcsoport működik: a Kincskere­sők színjátszó csoport, a Kincses nevű irodalmi színpad és a legkiseb­bek csoportja, a Csicsergő. A Kincs­keresők neve a Duna Menti Tavasz országos gyermekversenyünk néző­inek, résztvevőinek nem cseng idege­nül. Eredményeiket ismerem, a mun­ka végzőit, felkészülési módszereiket nem. Róluk, ténykedésükről, vezető­jükről szeretnék minél többet meg­tudni. Ronkay Ágnessel, a Kincskeresők vezetőjével az iskolában volt alkal­mam beszélgetni. Szinte szimbólum­ként is felfogható: olyannyira az élete az iskola, hogy még a lakása is az iskola épületében van. Ez persze vé­letlen, de az általa vezetett csoport eredményei már nem a véletlennek köszönhetők. Amikor felvetődik a gyermekszínjátszás kérdése. Ági szinte felvillanyozódik. Mintha min­den szabad percében a témáról gon­dolkodna, annyira határozott véle­ménye, elképzelése van a dolgokról. Pontosan látja csoportja lehetősége­it, a követendő utat. Tisztában van azzal, mit kell csinálnia, hogy munká­ja ne csak ma legyen hasznos, hanem ha lehet holnap, holnapután még in­kább. De ne vágjunk a dolgok elébe! — Hogyan is lett Ronkay Ágnes színját­szócsoport-vezető ? — 1975-ben kerültem a bélyi alap­iskolába. Szerencsémre egy fiatal gárdába csöppentem, akik tele vol­zom ... ■■■ "V Ronkay Ágnes, a Kincskeresők színjátszó cso­port vezetője Vízözön a Vili. A-ban — jelenet a csoport egyik előadásából 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom