A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-20 / 8. szám
JAROSLAVA PASIAKOVA A JESTVÉRÜLÉS HÍRNÖKE (Szik/ay László 75 éves) ••• Sziklay László egyetemi tanár a magyar marxista szlavisztika egyik úttörője a közelmúltban ünnepelte 75. születésnapját. 1912. január 9-én született Kassán (Košice). Gombocz Zoltán, Melich János és Horváth János tanítványa volt. A háború utáni időszakban a magyar irodalom haladó hagyományaira és az irodalomtudományra támaszkodva nemcsak a modem magyar szlavisztika alapjait rakta le, hanem az irodalmi komparatisztikáét is ..Szomszédainkról című tanulmányának előszavában a következőképpen nyilatkozott: „Irodalmunk vagy irodalomtudományunk legjobbjai már világosan látták, hogy szomszédaink ismerete nélkül a magyar irodalomnak csak önmagában való elemzése teljes izolációra vezet, önmagunkat sem ismerjük meg igazán, ha fejlődésünk egyes periódusait, jelenségeit nem vetjük össze a szomszédok fejlődésének hasonló periódusaival és jelenségeivel." (Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974). Érdeklődése elsősorban mégis a szlovák irodalomra irányult. Nagyon fiatalon kezdte pályafutását, ezzel párhuzamosan azonban egyre jobban elmélyítette a szláv és az európai összefüggéseket. („Mindössze két irodalom kapcsolatait vizsgálni éppúgy bizonyos izolációra vezet, mint az, ha csak a magunk irodalmának jelenségeit önmagunkban elemezzük" — írja Szomszédainkról című könyvének előszavában.) Sziklay professzor már a magyar irodalom tárgyköréből merített első tanulmányaiban jelét adta annak, milyen irodalomtudományi kérdésekkel fog a későbbiekben foglalkozni. Egyik, kezdeti időszakából való tanulmányában — Kazinczy az irodalom kérdéseiről (Kassa, 1934) — a magyar felvilágosodás egyik vezető egyéniségének munkásságáról irt. Különböző szemszögből értékelte Kazinczy sokoldalú tevékenységét, egy formailag és tartalmilag igényes nemzeti irodalom kialakításának igyekezetét (a szépirodalmiság felé), az irodalomhoz és a hazaszeretethez fűződő viszonyát, az esztétikai ízlésről kialakított nézetét. Kazinczy programja nagy hatással volt a magyar felvilágosodás irodalmára. Sziklay professzor is hasonló életcélt tűzött ki maga ••• Csátit Géza különös, tragikus alakját még ma sem ismeri igazán az olvasóközönség, holott századunk első évtizedének pályakezdő írói közül ö volt az egyik legnagyobb, legeredetibb tehetség. Nyugtalan élete volt és Nyugtalanító müvek sorát hagyta ránk örökségül. Szorongásos, bizarr, a lélek mélységeit feltáró novellákat írt meghökkentő színdarabokat és tudományos megalapozottságú cikkeket az egészséges életmódról fCsáth ugyanis orvos volt ideggyógyász, szakmai sikerek várományosai S mindemellett kora legjobb zenekritikusai közé tartozott, az elsők között méltatta Bartók és Kodály munkásságának a jelentőségét. Életének szomorú paradoxona, hogy az emberek sokaságát gyógyító orvos-író huszonhárom éves korától haláláig gyógyíthatatlan morfinista volt. Úgy hitte, a kábítószer egy teljesebb, színesebb élet lehetőségét jelenti, általa kitágíthatok a lét dimenziói, s a mámor szabadulást hozhat a sivár hétköznapok, a kisszerűnek érzett valóság világából. Tragikus szenvedélye végül is korai halálának okozójává vált Csáth Géza 1887. február 13-án született Szabadkán. Gyerekkorában kivételes zenei érzékével tűnt fel; hegedűművésznek készült, zeneszerzői babérokról ábrándozott, s közben, mintegy mellékesen, megírta első cikkeit, elbeszéléseit. Miután a budapesti Zeneakadémián elutasították a felvételét, az orvosi egyetem hallgatója lett, ahol 1909-ben szerzett elé: a magyar és a világirodalom szerény ismereteinek biztos hátteréből kiindulva — mivel akkor ez még nem volt népszerű — kidolgozni, ismertetni és közelebb hozni a magyar olvasóhoz a szlovák irodalmat, valamint különleges összehasonlító módszerével besorolni azt a közép-kelet-európai irodalomba. Több azonos és eltérő vonást tárt fel a két nemzet irodalmában, például Sládkovič, Hviezdoslav és Arany, Kollár és Vörösmarty, Janko Kráľ és Petőfi, Ady és Krasko műveiben. Ma is nagyon tanulságos Sziklay két különböző időszakból származó Hviezdoslavtanulmánya. Az első 1941-ben jelent meg francia nyelven, a másik — bevezető tanulmány — Testvérülés, Hviezdoslav magyar nyelvű zsengéi címmel a Visszhangok tanulmánykötetében (Bratislava, Madách, 1977) látott napvilágot. Sziklay tudományos módszere itt egységes egészet alkot. Későbbi tanulmányaiban, melyek tematikailag összevontabbak, találunk ugyan új szempontokat is (hangsúlyozta Petőfi erős hatását), mégis következetesen egy törekvés mellett foglalt állást: bebizonyítani, hogy a legnagyobb szlovák költő, a monumentális, eredeti szlovák líra és epika megteremtője „a magyar néppel sohasem szakított". (ín: Visszhangok, 45. 1.) Erről Hviezdoslavnak nemcsak számos versfordítása tanúskodik, hanem saját, magyar nyelven irt első versei is, főleg a Testvérülés című: oklevelet Ekkor már ismert kritikus és novellista volt. 1910-ben tüdőbetegséget állapítottak meg nála, ettől kezdve egyre gyakrabban menekült a morfium kínálta önkívületbe. A fiatal író elindult a semmibe vezető úton. A klinikáról, ahol dolgozott, elbocsátották; az első világháború kitörése után frontszolgálatot teljesített, ám rövidesen súlyos betegen tért vissza Budapestre. Itt egy zárt intézetben kezelték, majd vidéken lett orvos Morfinizmusa élete utolsó éveiben egyre súlyosbodott, írásművészetében a hanyatlás jelei mutatkoztak. Már orvosi teendőit sem tudta ellátni, s ismét zárt intézetbe került Baján, majd Szabadkán „Egy szebb századnak rohanunk elébe. Hol mindennek lesz igaz mérlege. És bizonyosan a szellem hatalma Lesz köteléke minden agynak s szépnek..." Sziklay László sokéves pedagógiai tevékenysége alatt (vezetője volt a szegedi egyetem szlavisztikai tanszékének) nemcsak terjesztője és értelmezője a szlovák lírának (pl. Beniak és mások), hanem kiváló szakértője is, ezért gyakran szigorú bírálója a magyar, szlovák és cseh szlavistáknak. Kritikai tanulmányait Visszhangok című könyvében foglalta össze, amely széleskörű érdeklődésének is bizonyítéka. írt a magyar szlavisztika kezdeteiről (A magyar szlavisztika gyermekkorából), a szlovák—magyar irodalmi kutatások lényeges kérdéseiről (A magyar—szlovák irodalmi kapcsolatok kutatásának elvi kérdései), de a Štúr köré csoportosult költők költészetéről (A Štúr-iskola költészete), Milan Pišútról és magyar vonatkozású tanulmányairól (Milan PiSút és a magyar irodalom) és Laco Novomeskyről (Laco Novomeský magyar vonatkozásai) is. Különös figyelmet érdemelnek František Votruba és Jaroslav Vlček műveiről írt kritikai tanulmányai, valamint Albert Pražíknak és Karel Krejčínek a magyar irodalommal kapcsolatos érdemeiről szóló ismertetései. Jellegzetesnek tartjuk, hogy Sziklay professzor a magyar irodalom olyan vonatkozásaival is foglalkozott, amelyek a cseh és a szlovák irodalom szempontjából jelentősek. Sziklay László tudományos munkáiban bikeze/ték; Csáth szökni próbált s amikor feltartóztatták, méreggel vetett véget zaklatott életének, 1919 őszén, 32 éves korában. E szomorú sorsú író egyike volt a magyar irodalom első lélekelemzőinek. Az ember lelkivilágának ismeretlen tartományait járta be; komor, nem egyszer morbid történetei arról szólnak, milyen szerepet töltenek be életünkben az ösztönök, a tudat legmélyén lappangó elfojtott vágyak és indulatok. Kíméletlen őszinteséggel mutatott rá arra, hogy milyen tragédiákat okozhat a szeretethiány, az elidegenedés és a magány. Csáth Gézát az emberek belső énjének a megismerése izgatta, arra keresett zonyítékát adta annak, hogy kitűnően ismeri a szlovák irodalmat a régitől egészen a legújabbig, az avantgarde irodalomig; gyakran irt figyelemreméltó tanulmányt a cseh irodalom ról (pl. Modernizmus és haladás a cseh Urában a két háború között). A reneszánsztól a felvilágosodáson, a romantikán és a realizmuson át egészen a modem avantgarde költészetig (Novomeský, poetizmus) a magyar, szlovák és a cseh irodalomban elsősorban azokat a vonásokat veszi észre és hangsúlyozza, amelyek bennünket ma — ahogyan a múltban is — összekötöttek. Ebből a szempontból főleg a következő tanulmányok jelentősek: A keleteurópai felvilágosodás eszmei, irodalmi és művészi irányai. A „népiesség" néhány közép- és kelet-európai nemzet romantikájában. Romantika és realizmus a századforduló történeti regényeiben (Sienkiewicz—Jirásek—Gárdonyi), amelyeket Szomszédainkról c. könyvében (1974) publikált. Sziklay összehasonlító módszere nagyszerűen megmutatkozott a jelentős közép- és kelet-európai kutatók válogatott tanulmánykötetében, melynek ő volt a kezdeményezője, szerkesztője és egyik szerzője (Aufklärung und Nationen im Osten Europas; Budapest, Corvina, 1983). A „nemzeti ébredés" koráról, valamint a közép- és kelet-európai romantikáról írt tanulmányai a maguk nemében a legjobbak közé tartoznak. Tanulmányait nagy terjedelmű, 880 oldalas A szlovák irodalom története (Bp., 1962) című könyvében foglalta össze. Ez a második ilyen jellegű munkája. Az elsőt még a két háború közötti időszakban irta. A második irodalomtörténet bevezető részében találóan jellemzi saját munkáját: „A szlovák irodalom története egy másik nemzet fiának a szemszögéből: így foglalhatnék össze mindazt, ami ebben a könyvben újszerű az eddig megjelent hasonló művekhez képest". így mi is — egyik magyar értelmezőjével együtt — a „megvalósult legendát" látjuk a jubiláló Sziklay László szép, tartalmas életében, pedagógiai és tudományos munkásságában. (Bokros Katalin fordítása) választ mely körülmények hatására kerül felszínre a tudatalattiban rejtőzködő angyali jóság vagy démoni gonoszság. Elbeszéléskötetei — A varázsló kertje. Délutáni álom, Az a/bíró és egyéb elbeszélősek. Muzsikusok — egy titkokkal és árnyékokkal teli, félelmetesen érdekes és szuggesztiven megjelenített világba kalauzolják el az olvasót Az író világképét némileg egyoldalúvá teszi vonzalma a különösség, az irracionális elemek iránt; hősei csaknem mindig kétségektől, bánatoktól, lelki bajoktól gátőrt emberek, akik gondolataikkal, érzéseikkel, sokszor abszurdnak tűnő tetteikkel a kor válsághangulatának a kifejezői. Műveiben fontos szerepe van az álomnak, a varázslatnak és a csodának. Munkásságára ösztönzően — bár nem egyértelműen pozitívan — hatott a pszichoanalízis freudi elmélete, nem egy novellája a híres bécsi idegorvos tételeinek illusztrációjaként is olvasható. Csáth Géza az útkereső, új területeket felfedező művészek közé tartozott; életműve — egyenetlenségei ellenére is — a századelő magyar irodalmának jelentős teljesítménye. Nagy érdeme, hogy figyelmeztet a veszélyekre, melyeket magunkban hordozunk, melyek nem múlnak el. Az író régen halott, ám számunkra is van mondanivalója. G. KOVÁCS LÁSZLÓ EGY UTAZÓ A LÉLEK TÁJAIN (100 éve született Csáth Géza) 11
