A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-20 / 8. szám
enhant HAILOTTIľK-OLVASTm-LATTUK Rövid idő alatt koncertteremmé lehet alakítani egy vásári pavilont, színházteremmé egy sportcsarnokot, de felállítható szabadtéren is: popfesztiválon, szabadtéri játékokhoz. A könnyűszerkezetű nézőtér hatalmas előnye, hogy felállítása semmiféle szakértelmet nem igényel, a széksorok ugyanis egyszerűen egymásra csúsznak. Könnyű a szétszerelés és a tárolás is. Nem mindig árva az árva címmel kerül bemutatásra az A. Sekyrová forgatókönyve alapján, S. Strnad rendezésében készült cseh film. Sok-sok bonyodalom, kaland és izgalom — amelyről a filmben szereplő tíz gyermek gondoskodik — kedvező véget ér. December második hetében avatták föl fényes ünnepség keretében, a Szajna partján magasodó egykori pályaudvar, a Gare d'Orsay múzeummá átalakított épületét. Falai között helyezik el a XIX. századi művészek alkotásait: 2 300 festményt, 250 pasztellt, 1 500 szobrot és 1 100 egyéb műtárgyat. , MÓZES „Most már volt egy ember meg egy kutya is. Két állat, ha állatszámba vesszük Ben apót, a medvét, meg két ember, ha emberszámba vesszük Boon Hogganbecket, aki egy vérből eredt Atyánkfia Sámuellel, csak parlagibb ágból, és csupán Sámuel meg Ben apó meg Oroszlán, a korcs kutya volt fajtiszta és megronthatatlan." Több mint húsz év távolából ma is kristálytisztán visszhangzik bennem e feledhetetlen faulkneri dikció, akár egy klasszikus vers, William Faulkner talán leghíresebb, magyarul mindenesetre legelsőként olvasható művének, A medvének az első bekezdése. Az akkoriban indult, azóta kedveltté vált Modern könyvtár első köteteinek egyike tartalmazta e számunkra akkor még kurta-furcsa, de mindenképpen izgató, mert szokatlan kisregényt. Nos az elmúlt negyedszázad alatt megismerkedhettünk gyakorlatilag az egész faulkneri életművel, s most, szinte a folyamat betetőzéseként, az Európa kiadó megjelentette az író először 1942-ben napvilágot látott elbeszélés-gyűjteményét, az „Eredj, Mózes"-t, amely többek között tartalmazza „A medvét" is. Ma már nem nagy fölfedezés megállapítani, hogy Faulkner remekíró, mégsem tetszik közhelynek, ha újra elmondjuk a szokatlan mű kapcsán (melyik Faulkner-mű nem szokatlan?), hogy remekművet olvastunk. Talán valóban a legjobb Faulkner-opuszt. Alighanem igaza van Malcolm Cowleynek, amikor ezt írja: „Úgy érzem, hogy Faulkner a legjobbat a hosszú novellákban nyújtja — az „Eredj, Mózes" írásaiban ... és a Yoknapatawphasaga egészében. Amikor Faulkner önmaga legjavát adja, energikus, élettől duzzadó és erőteljes; e tekintetben korának egyetlen amerikai írója sem ér a nyomába." A gyűjtemény egyébként hét hosszabb-rövidebb elbeszélés-füzért tartalmaz, amelyből az amerikai dél egy egész századának a története kiolvasható. (Cselényi) Zalatnay Sarolta: NEM VAGYOK ÉN APÁCA „Álom és valóság között párhuzamot lehet vonni" — írja Zalatnay Sarolta életrajzi „regényének" 32. oldalán. Egy híres, a hatvanas évek végétől a hetvenes évek közepéig majdnem világhíressé vált táncdal, pop- és rock-énekesnő nyilvánosságra hozza magánéletét. Kitárja titkait, kanyargós és kalandos pályfutásának zökkenőktől éppen nem mentes állomásait. Őszinte vallomás, nem tagadható. Ugyanakkor az az érzés támad bennem, hogy Cininek maradtak azért bőven magán-titkai is, amelyeket a még oly nagy őszinteségi „rohamtól" átfűtött könyv lapjain sem kíván a népes rajongó- és olvasótábor orrára kötni. Ez így helyes. Aki esetleg még nem olvasta volna a divatos „besztszellert", annak elárulhatom, hogy Zalatnay nem írt irodalmi mércével mérendő önéletrajzi regényt. Saját bevallása szerint nem is akart. A népszerű emberek magánéletét legtöbbször hajmeresztő mende-mondák, csámcsogásra alkalmas pletykák özöne kíséri. Zalatnay Sarolta önvallomásával maga kívánta eloszlatni ezeket a pletykákat. S mivel élete éppen elég „regényes" ahhoz, hogy kiteregetésével még érdekesebbé váljék a rajongók számára, okosan cselekedett. És jó időpontban. Éppen akkor, amikor nap nap után tűnnek fel (és el!) az újabbnál újabb „tehetségek", nem egyszerű dolog pályán maradnia az embernek. A pop divatműfaj, még akkor is, ha már nyilvánvaló, hogy megvannak a klasszikusai is. Cinit szinte diáklányként „szippantotta fel” a szakma. 1967-ben, a televízió óriási népszerűségű Táncdalfesztiválján ő nyerte az első díjat (Nem várok holnapig). Később kijutott a beat zene „őshazájába", Angliába, ahol személyesen is megismerkedett a szakma „nagymenőivel". Nagy tapasztalatokkal hazatérve évekig volt a magyar popzene egyik csillaga. Zalatnay pályája során sokszor „próbálkozott"; konvencionális és szegényesen banális táncdalok eléneklésétől kezdve, Jenis Joplin sodró erejű dalainak dicséretes tolmácsolásáig majdnem mindent énekelt, ami a szó legtágabb értelmében belefér a műfajba. S pályája során elénekelt egy csodálatos dalt is, amely igazi élmény maradt, a címe: Miért mentél el ? Zalatnay „megnyilatkozása" egy sokat tapasztalt, okos nő nyílt „elbeszélése" arról, hogyan lehet álom és valóság között párhuzamot vonni. Kiss Péntek József M T M CEHEK ES MESTERSÉGEK Érdekes kiállításnak adott otthont a rimaszombati (Rimavská Sobota) Gömöri Múzeum. A városban egykor alakult és közhasznú munkát végzett céhek évszázados történetéből adott ízelítőt. A település 1335-ben kapott városi rangot Károly Róbert királytól. A városban Losonczi István és László földesurak engedélyezték először céhek alapítását. Az első céhben aranyművesek, szerkovácsok, lakatosok valamint szíj- és nyereggyártók dolgoztak. Minden céhnek volt működési szabályzata, amely a céhek működését, a céhtagok jogait és a kötelességeit, az illetékek, büntetések fizetését, az inasok ellátását stb. tartalmazta. Ezek közül az „artikulusok” közül néhány látható volt a kiállításon. Azt is megtudhattuk, hogyan válhatott valaki egy-egy céh tagjává. Az ún. céhremek elkészítése után az inas befizette az előre megállapított illetéket, letette az esküt és kiállították számára a mesterlevelet. A 19. század közepéről két mesterlevelet is láthattunk a cipőmüvesek, illetve a mészárosok céheitől. Hajdanában ezek is olyan céhládákban heverhettek, mint a kovácsok ládája 1823-ból. Persze itt még sok minden más is elhelyezést nyert, így a jegyzőkönyvek, számadáskönyvek, pecsételők, céhjelvények, patrónusok szobrai stb. A céhládának viszont más szerepe is volt. Felnyitásával kezdetét vette a mesterek gyűlése, mely a céhmester házánál zajlott. A gyűlés végét a céhláda lezárása jelképezte. A ládára a céhmester ügyelt. Szólásainkban mai napig emlegetjük a cégéreket, melyeket szintén itt találtunk, de voltak itt pecsételők, palackok, kalamárisok, porozok és egyéb céhtartozékok. A konkurrenciaharc rejtett formában már a céhek idején is létezett, erre az ötvösök és fazekasok munkájánál találtunk írásos bizonyítékot. A céhek sírásója végül is az iparosítás, a felfedezések, a műszaki haladás, a gyári termelés elterjedése lett. Utal a kiállítás a rimaszombati kézművesek soraiból kikerült jeles egyéniségekre is, pl. Szentpéteri Józsefre (1781—1862), aki korának legismertebb ötvösművésze volt, vagy Ferenczy Istvánra (1792—1856), a magyar nemzeti szobrászat megteremtőjére. A rendezők nem törekedtek a teljességre, szándékuk a figyelemfelkeltés volt. Aki megtekintette, nemcsak a régi mesterekről és a mesterségekről szerzett érdekes ismereteket, de jobban megérti ezután a múlt és a jelen összefüggéseit is. Polgári László W« ZEN GIDON KREMER ZENEKARI ESTJE Rendkívüli élményben volt része a közönségnek a Szlovák Filharmónia januári Beethoven-estjén, melynek szólistája korunk egyik legnagyobb hegedűművésze, Gidon Kremer volt. Beethoven hegedűversenye nem briliáns bravúrdarab a szó virtuóz értelmében, ám a legmagasabb zenei, mesterségbeli és intellektuális felkészültséget kívánja az előadótól. Már az első belépéstől kezdve Kremer teljesen feloldódott a mondanivaló mélységeiben, a beethoveni muzsika fennkölt, derűt sugárzó harmóniájában. A kadenciában, melyet Beethoven maga komponált a versenymű zongoraátirata számára, s amelyet Kremer visszatranszponált az eredeti hangszerre — imponáló biztonsággal törekedett többre az előadó, mint bravúrhatásokra, felfedve a csillogó köntös mögött a zenei mondanivaló lényegét. A második tétel összefogottsága, megejtő varázsa, a Rondo üde, pajkos vidámsága nagyszerűen érvényesült Kremer játékában. Minden idegszálával, gondolatával, érzésével benne élt a muzsikában. A Bystrík Režucha vezetésével játszó Szlovák Filharmónia Zenekarára átsugárzott Kremer kivételes művészetének deleje és kifogástalanul oldotta meg feladatát. Az embert nehéz elválasztani a művészetétől. Ezért rövid tájékoztatásul: Gidon Kremer 1947-ben Rigában született és otthoni konzervatóriami tanulmányai után Moszkvában David Ojsztrah tanítványa, majd asszisztense lett. Számos nemzetközi díjat nyert, így első volt 1970-ben a 4. Csajkovszkij-versenyen. Ettől fogva ívelt pályája a világhír felé. A 80-as évektől az NSZK-ban él, de nem szakadt el hazájától. Egyaránt otthonos valamennyi stíluskorszak zenéjében és hogy szívesen és magas színvonalon tolmácsolja a modern szerzők müveit is — azt a hangverseny két ráadása is igazolta. A világjáró, dédelgetett hegedűművész koncertjén egy igaz és őszinte, művészetében megtisztult nagy egyéniség varázsával lehettünk gazdagabbak. A hangverseny szünetéig Beethoven: Coriolan nyitánya és a 4., B-dúr szimfónia hangzott el. Az előbbi jobban tetszett, a karmester és a zenekar érzékletesen formálta meg különösen a melléktéma gyengéd fájdalmasságát. A szimfóniában némileg elsiklottak a hangulatváltások, szokatlan volt a tempóvétel és a témák széles felépítése. Delmár Gábor 9
