A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-02-13 / 7. szám

VIVALDIVAL ÉBREDEK Javíts ki, ha tévedek: egy jól megkompo­nált dal ugyanakkora öröm számodra, mintegy jól megírt szerep. — így igaz. De csak azóta, amióta egyedül énekelek. Tavaly, valamikor nyár elején vettem a fejembe, hogy ezentúl nemcsak játszani — énekelni is fogok. Színészként mindig más valaki kell, hogy legyek, de ha énekelek, akkor önmagamat adhatom. És ez izgatott olyan nagyon: magamból adni valamit. Az én gondolataimból, az én érzelme­imből. De nem ezzel kellett volna kez­denem, hanem a zenével. Azzal, hogy gyerekkorom óta a zene bűvöletében élek. A zongoraleckéket is szeretted? — Ne hidd, hogy sokat gyakoroltam. Egyszerűen nem volt rá szükségem. 8 Kérlelt is a tanárnőm eleget: ne menj te gimnáziumba, neked konzervatóriumban a helyed! Versenyeket nyertem, büszke volt rám, még ma is a legjobb tanítvá­nyai közt emleget. De mert untam az alapiskolát, nyolcadikban azt mond­tam: inkább a gimnázium, mint a kilen­cedik osztály. írni és olvasni már négy és fél éves koromban tudtam. Van egy nővérem, két évvel idősebb nálam — amit ő tanult, én is mindig azt tanultam, így ami az osztálytársaimnak leckét jelentett, az nekem már csak annyi volt, mint az egyszeregy. A zeneiskolában viszont sosem unatkoztam. Ott igazán jól éreztem magam. S a gimnáziumban ? — Ott is. Elsőben, másodikban csak a sulinak éltem, fogva tartott az orosz, a biológia, a történelem, harmadikban aztán a gitár lett a mindenem. Volt egy együttesünk; hol itt, hol ott játszottunk, mindig oda mentünk, ahol a legtovább tartott a buli. Másodéves voltam a szín­­művészetin, amikor rájöttem: jobb ha nem csinálom tovább, nem tesz jót a INNEN­Viktor Dmitrijev akár az ágya alá is eldughatja a saját alkotású össze­csukható repülőgépét. A mindössze 45 kilónyi konstrukció a levegőben Párizs utcáin az elegáns, zöld-fehér motorkerékpárok nem az úttesten közlekednek, hanem a járdán, mivel az utcaseprést végzik. A jegesmedve is fél a fogorvostól. A beavatkozás előtt elaltatták, ke­­zét-lábát megkötötték így a száját is szépen kinyitotta. A Chalenger-űrhajó. Itt még bizton­ságban: egy Boing-típusú repülőgép hátán. (Fotó: Varga Ervin) hangszálaimnak a sok éjszakázás. Ott is hagytam azonnal a zenekart, egyedül a zenéhez maradtam hü. Reggelenként, amint felnyitom a szemem, az az első, hogy bekapcsolom a magnót. És most fogsz meglepődni: klasszikusokkal éb­redek. Hát nem Tina Tűménél? Hisz örökké róla regélsz... — Könnyűzenét a fürdőszobában és a kocsiban, vezetés közben szoktam hallgatni, ja, és akkor, ha vendégem van. Egyébként nem nagyon. A mai napot milyen muzsikával kezd­­ted? — Vivaldi hegedűversenyeivel. Felébredtél és azonnal tudtad, hogy ez kell? — Persze, hogy tudtam, hisz máso­dik hete minden reggel ezzel „doppin­golom" magamat. Napközben ki van rád a legnagyobb hatással? — Bach, Chopin, Csajkovszkij, Brahms, Debussy — mindig a hangula­tom, a pillanatnyi közérzetem alapján választok zenét. Emlékszem, gyerekko­romban kimondottan szenvedtem, ha Rahmanyinov-müvet játszottak a köze­lemben. Ma őt is nagyon szeretem. Schumannal ugyanígy voltam — idege­sített. Most nem hogy elviselem — egyenesen élvezem! Éjjel ha rossz álomból riadsz fel, milyen zene nyugtat meg igazán ? — Látod, ez érdekes. Olyankor nem a magnót, hanem a rádiót kapcsolom be, mert emberi szóra vágyom, nem pedig zenére. Hogy miről beszélnek, az teljesen mindegy. Csak halljam, hogy valaki szövegei. A könnyűzene sztárjai közül kik a kedvenceid ? — Tina Turner, Whitney Houston és Ramazotti. Az ő dalaikat általában olyankor veszem elő, amikor majd ösz­­szeesek a fáradtságtól. Tőlük azonnal erőre kapok. Volt már olyan napod, amelyik zene nélkül telt el? — Nem hiszem. Nekem a zene „min­dennapi kenyerem". Akárhol vagyok is, mindenütt szükségem van rá. Erről jut eszembe: a múlt héten Prágában for­gattam. Az első, a második, a harmadik napon minden terv szerint ment, a ne­gyediken azonban alaposan elhúzódott a munka. Hajnali fél négy volt, amikor befejeztük a forgatást. Most, amikor saját dalaiddal szere­pelsz a tévében, milyennek látod a hely­zeted? Nem tartasz attól, hogy „kegy­­vesztett" leszel a filmrendezők körében ? — Nagy fába vágtam a fejszémet, tudom. De nézz csak körül a világban; énekelnek a színészek. A Házibuli Pierre Cossója egy évvel fiatalabb nálam Most jelent meg az első kislemeze. És egyébként is: ölbe tett kézzel várjam életem legnagyobb főszerepét? SZABÓ G. LÁSZLÓ (GYÖKERES GYÖRGY felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom