A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-26 / 39. szám
Minden út Rómába vezet, de Nitrán keresztül, mondják azok, akik hajlamosak rohamosan fejlődő városukat a világ közepének tekinteni. Fontos útvonalon fekszik, kétségtelen, a gépjárművek nem is tudják, vagy nem is akarják megkerülni, így aztán gyakran előfordul, hogy a belvárosi legnagyobb útkereszteződés forgalmi rendőre rosszul lesz a kipufogó gáz belélegzésétől, mentővel viszik a rendelőintézetbe. Nem jártam utána, mennyi gépjármű halad át Nyitrán naponta, de amíg a legfontosabb útkereszteződés közelében álltam, a gépjármüvek folyamának csupán addig volt szünete, míg a villanyrendőr lámpája zöldről pirosra váltott. S ez csak az átmenő forgalom képe, magának a városnak, illetve helyi járatainak is megvan a forgalma. Ahogy Morvay Imrichtől, a városi nemzeti bizottság szervezési és belügyi osztályának vezetőjétől megtudtam, harminchat vonalon közlekednek helyi autóbuszjáratok s ezek évente körülbelül négymillió kilométer utat tesznek meg és megközelítőleg harmincmillió embert szállítanak. Morvay magyarázatképpen mindjárt hozzá is teszi, hogy naponta tizenhétezer ember jár munkába Nyitrára. A foglalkoztatottság 1980-tól 4,7 százalékkal növekedett. A harminchárom éves osztályvezető rendkívül készséges, minden lehetséges anyagot a rendelkezésemre bocsájt, sajnos, kiürült már a tarsolya, minden újságíró nála áll meg, aki megfordul a városban. Szereden született, a szülei ide Bódva menti változások HATBÓL — EGY A hetvenes évek elején szinte hetente hallhattunk-olvashattunk híreket szövetkezetek egyesüléséről vagy egyesítéséről. Általában az volt a törekvés, hogy egy jól, s egy kevésbé jól gazdálkodó szövetkezetét „öszszeházasítsanak", azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az egyesítés után a jobb gazdaság a gyengébbet is magához emelje. Volt, amikor ez így is történt, de arra is akadt elég példa, hogy fordítva sült el a dolog. Persze a szövetkezetek egyesítésének a folyamatát így szemlélni leegyszerűsítés volna, hiszen nemcsak arról volt szó, hogy egy két falut egy gazdasággá minősítsenek át. Ennél lényegesen fontosabb társadalmi és főleg közgazdasági tényezők kényszerítő hatása tette ezt szükségessé, főleg ott, ahol öt-hatszáz hektáros vagy még ennél is kisebb mezőgazdasági területtel rendelkező szövetkezetek voltak. Ugyanis a hetvenes évek elejére az ipar olyan új, nagy teljesítményű univerzális gépeket, gépsorokat gyártott már, amelyek gazdaságos kihasználása egy-egy ilyen kis területtel rendelkező szövetkezetben szinte lehetetlen volt. Más kérdés, hogy a géprendszereket — olykor félmilliós beruházási értékkel — egyáltalán képesek voltak-e megvásárolni ? A nagy teljesítményű gépek mellett az egyre kívánatosabb szakosítás-szakosodás is sürgető erővel jelentkezett, döntésre kényszerítette e kis gazdaságok vezetőit és tagságát. Tény az, hogy a felsőbb szervek is szorgalmazták, hogy a szövetkezetek egyesítése — egyesülése — minél gyorsabban végbemenjen. A Bódva menti szövetkezetek körében is időszerűvé vált ez a kérdés, ha mindenhol konkrétan nem is fogalmazódott meg. A péderi szövetkezet évzáró taggyűlésén 1972-ben az elnöki beszámolóban azonban már történik utalás arra, hogy „a továbbhaladás új lehetőségek felkutatásával történhet csak". „Ha figyelembe vesszük az utóbbi tíz év eredményeit — olvashatjuk az említett beszámolóban —, megállapíthatjuk, hogy e gazdálkodási módszer mellett nincs nagy lehetőségünk, hogy eredményeinket továbbra is fokozzuk." A debrődi (Debradj krónikában 1971-ben szintén szó esik a szövetkezetek egyesítéséről. „Ismét szó van egy nagyobb mezőgazdasági egység létrehozásáról Debrőd-Jánok-Somodi-Bodoló-Péder területén." Vagyis a felsőbb szervek irányításával ez a folyamat már valószínűleg 1970-ben megindult a térség szövetkezeteiben. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy amikor az egyesítés kérdése Debrödön felvetődött, Bodolón (Budulov) már építették a majdani egyesített szövetkezet központját. Soltész László szóbeli közlése szerint — aki ebben az időben a péderi szövetkezet elnöke volt — „ebben az öt (később hat) faluban két szövetkezetei szerettek volna létrehozni, s nem ilyen nagy gazdaságot, mint a mostani. A felsőbb szervek azonban a helyiek ilyen irányú igyekezetét nem vették figyelembe. Akkor az volt a tendencia, hogy minél nagyobb gazdasági egységet alakítsanak ki." A különböző elképzelések és lehetőségek számbavétele után — úgy tűnik — közös megegyezés alapján úgy döntöttek, hogy az öt falu gazdaságát egyesítik. Egy 1973-ban készült értékelés szerint e szövetkezetek egyesítése a „helyi pártszervezetek javaslatára és a felsőbb párt- és gazdasági szervek jóváhagyásával valósult meg". Ugyanez az értékelés megjegyzi, hogy ennek az egyesülésnek az a különlegessége, hogy olyan szövetkezetek társulása jött létre, amelyek már korábban is eredményesen gazdálkodtak. Az egyesítést meggyorsította az a tény is, hogy a debrődi és a jánoki (Janik) szövetkezet „vezető dolgozói kiöregedtek", így az egyesítéssel a káderkérdések is fokozatosan megoldódtak. Az öt szövetkezeti gazdaság egyesítése hivatalosan Jánokon történt meg, ahol 1972. június 9-én az öt szövetkezet küldöttei találkoztak. Ezen a tanácskozáson úgy határoztak, hogy 1972. július 1-től közösen kezdenek gazdálkodni, s a szövetkezet központját Bodolóra tették. Az egyesített szövetkezet elnökévé Soltész Lászlót választották meg, aki korábban — miként azt már előbb is megjegyeztem — a péderi szövetkezet élén állott. Az egyesített szövetkezet felvette az „Efsz-ek Vili. Kongresszusa" nevet. Az öt szövetkezet — Bodoló, Debröd, Somodi, Jánok és Péder — egyesülésével létrejött Kelet-Szlovákia legnagyobb szövetkezeti gazdasága, amelynek mezőgazdasági összterülete 4 894 hektár volt, amiből a szántóterület meghaladta a 3 400 hektárt. Az egyesítés idején az egyes szövetkezetek állóeszközeinek az értéke gazdaságonként a következő volt: Bodolóé 9 millió 425 ezer korona, Debrödé 10 millió 312 ezer korona, Janóké 13 millió 175 ezer korona, Péderé 7 millió 393 ezer korona és végül Somodíé 18 millió 201 ezer korona. (Ezek az összegek nem foglalják magukban az élő leltárt tehát az állatok értékét). Vagyis 1972 fordulóján az egyesített szövetkezet állóeszközeinek az összértéke meghaladta az 58,5 millió koronás értéket. Az egyesített szövetkezet taglétszáma pedig 595 dolgozóból állott, akik a termelésben ágazatonként a kővetkezőképpen tagolódtak: a növénytermesztésben 198-an, az állattenyésztésben 181 -en, traktorosok, kombájnosok és gépjavítók 86-an, gazdasági vezetők és az adminisztráció 55 fö, a melléküzemágakban (kőbánya, építészeti csoport és a fuvaroztatás) 81-en dolgoztak. Az újonnan létrehozott gazdaság irányításának szervezeti felépítését is meg kellett oldania a szövetkezet vezetőségének. Gya-12 í
