A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-15 / 33. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — CSERGE KÁROLY, a Padányi Efsz elnöke, a CSKP KB tagja F. Rakovský: OTT AHOL A DUNAJEC CSOBOG Miklósi Péter: MIÉRT SZERETEK A PIACRA JÁRNI Gál Sándor: BÓDVA-MENTI VÁLTOZÁSOK Lacza Tihamér: KÉMIA A KONYHÁBAN Zolczer László: A NÉNI HAZALÁTOGAT Vajkai Miklós: MESE A JUHÁSZRÓL Címlapunkon BISTIKA VALTER felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Flirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Ön 1977-ben megkapta a Szocialista Munka Hőse címet, de korábbi és későbbi kitüntetéseinek sorában ott szerepel az Építésben Szerzett Érdemekért valamint a Kiváló Munkáért járó legfelsőbb elismerés is. Milyen érzés ezek birtokában élni. dolgozni 7 — Jó érzés, hogy az ember munkáját szinte egy teljes élet során megbecsülték, hogy felismerték és méltányolták az embert igazán emberré avató tisztességes munkát. Nem kevésbé jó érzés az, hogy az ember úgy élte le az életét, ahogy az méltó is hozzá. Fia mindennap a becsülettel elvégzett munka tudatában hajthatod le a fejedet, akkor a hatvanadik életéveden túl is derűsek lehetnek a reggelek. A legfontosabb az, hogy az ember önmagával és embertársaival, a társadalommal megnyugtató egyenlegben éljen. Ezt pedig csakis a rendes munka garantálja. — Hogyan indult az élete ? — Mind aféle majori gyereké. Az édesapám kovács volt, itt cselédkedett ezen a birtokon s élete java részét a nagyapám is itt cselédkedte végig. Ha kinézek az iroda ablakán, baloldalt karnyújtásnyira látom a cselédházat, ahol megszülettem, jobboldalt meg karnyújtásnyira látom a házat, ahol most lakom.. Az egyik egy tipikus cselédlakás, a másik egy tipikus sátortetős családi ház a hatvanas évek ízlése szerint. A cselédlakásból negyvenkét év után költöztem ki — életem nagyobbik felét tehát abban éltem le. Proletárok, kommunisták voltunk, ami érthetően sok nyomot hagyott bennem s ennek köszönhetem a szemléletemet. A szegénységnek tehát, annak a gyerekkornak, amikor a javakat nem azok élvezték, akik létrehozták. És kinek tetszett volna ez a magunkfajta nehezen boldogulok közül? Ennek ellenére sikerült végigjárnom az öt elemit, aztán hét esztendei gimnáziumot — Komáromban. Jó iskola volt, és én szerettem tanulni, pedig hát könyveim se voltak. Üres kézzel vonatoztam be naponta Komáromba s a vonatjegy árára ráment az apám jövedelmének csaknem a fele. Aztán az is hozzátartozik, hogy zajlott mindez a háborúval egyidöben, szinte párhuzamosan ... — 1946-ban pedig itt kezdett dolgozni ... — Igen. ezen az állami birtokon kezdtem el, mint könyvelő. Aztán pénztáros, diszpécser, pénzügyi előadó, majd igazgatóhelyettes lettem, 1955-től pedig igazgató vagyok, 53-tól tagja a pártnak. Évtizedeken át állami gazdaság voltunk 2 800 alkalmazottal, most a 7 300 hektáros mezőgazdasági területünkkel és az 1 400 alkalmazottunkkal ipari jellegű mezőgazdasági nagyüzemnek számítunk — immár sok esztendeje. — És persze hozzá kell tenni, hogy a legkiválóbbak közül való mezőgazdasági nagyüzem... — Ezek az elismerések itt a falon nemcsak az én személyemnek szólnak, hanem a becsületesen dolgozó kollektívának is. Évi tízmillió liter tej, hétszáz vagon sertés- és marhahús, csaknem három és fél ezer vagon gabona, két és fél ezer vagon cukorrépa — és folytathatnám még tovább. Beszélhetnék rekordokról, névszerint sorolhatnám az embereket, akik naponta kiveszik a részüket ebből a munkából. Dolgozóink átlagjövedelme havi 3 400,— korona, az évi termelési értékünk pedig egynegyed milliárd. Nem élünk tehát mások rovására, a kenyerünk FEKETE JÓZSEF, a nagymegyeri (Čalovo) Agrokomplex igazgatója nem könyöradomány, a társadalom iránti kötelességeinket jól teljesítjük. — Úgy tudom. Ön a negyven ledolgozott esztendő során még nem vette ki soha a szabadságát. — így igaz. — Ennyi? Nincs is mit hozzátenni? — Nem nagyon. Legfeljebb az, hogy akkor vettem ki a szabadságomat ha mentő vitt el. Nekem így volt jobb. Én itt szeretek lenni a legjobban. — Időnként azért el kell utaznia, ha másért nem. hát Prágába, hiszen 1964 óta képviselői tisztséget tölt be. — Az más, az a munkámhoz tartozik. Tagja vagyok a Szövetségi Gyűlés elnökségének, és a mezőgazdásági bizottságnak. Népemet, Csallóköz becsületes, dolgos népét, így a csehszlovákiai magyarokat is képviselem, amire büszke vagyok, akikre büszke vagyok. — Külföldi utazások? — Nem sokat utaztam életemben, talán kevesebbet, mint egy mai kamaszgyerek. Mindig vonakodva mentem el és mindig nagyon szívesen jöttem haza és ahogy közeledtem hazafelé, úgy lett mindig egyre melegebb a szívem körül. Tudja, én nagyon szeretem a családomat is, a népemet is, az embereket, akikkel együtt teremtettük meg ennek a vállalatnak a rangját, eredményeit, így hát nem mondhatok többét, csak azt, hogy nekem itthon a legjobb. Lehet, hogy ez lokálpatriotizmus, lehet, hogy röghöz kötöttség, de én úgy gondolom, hogy ez inkább szeretet. Ám mindegy, hogy minek nevezzük. Az érzés a fontos és a tartalom, ami mögötte van. Engem ez a közösség nevelt emberré, ez nevelt vezetővé, én szinte mindent ennek a közösségnek köszönhetek. A döntéseimben kötött le, hogy idevaló vagyok és én az emberek szemében Fekete Józsi akarok maradni funkció nélkül is, akinek a köszönését jó szívvel viszonozzák az emberek, s ha azt mondják, jó napot, akkor a szívükben is azt kívánják, hogy a Fekete Józsinak jó napja legyen. — Ha Csallóközben rákérdezek, milyen ember a Fekete József — mit gondol, mit mondanak az emberek? — Nem tudom, nem is tudhatom biztosan, de igyekeztem mindig úgy élni, hogy ha valamit mondanak, azt a szemembe is elmondhassák. — Azt mondják: rendes ember. Kicsit szókimondó, de ez is az erényeihez tartozik. — Ha ezt mondják, az megnyugtató. — Ön a közelmúltban volt hatvanéves. Azt kérdezném, mi volt e hatvan esztendő legkellemesebb emléke ? — Nem tudom, ezen még soha nem gondolkoztam... — Most miért komorult el az arca ? — Mert azt tudom, hogy mi volt a legkellemetlenebb emlékem. — ? — Amikor meghalt a feleségem. Nagyon szerettem őt, jó társa volt az életemnek. A gyerekek akkor még kicsik voltak. És nagyon rossz emlékem a hatvanötös árvíz. Ftettenetes volt. — Most már felnőttek a gyerekek, unokái vannak. — Igen, három unokám van, akik nagyon kedvesek nekem. Szeretem őket, nemkülönben a gyerekeimet. Két lányom van, az egyik jogot végzett, most a vnb titkára, a másik lányom itt könyvelő nálunk. Szeretek velük lenni. Családcentrikus ember vagyok. — Szórakozás, kedvtelés? — Nincsenek különösebb kedvteléseim, talán azért, mert engem kielégít a munkám, az, amit a legszívesebben csinálok. Régebben szerettem a labdarúgást és a labdajátékokat egyáltalán, de manapság már nem nagyon megyek ki a mérkőzésekre, inkább a televízióban nézem meg. Szerettem olvasni, de operálták a szememet... — Mióta nem dohányzik? — Az első szívrohamom óta. A vonatban kapott el. Éppen Prágába mentem ... Addig minden zsebemben cigaretta volt. Akkor még csak harminchét esztendős voltam. — Esténként, elalvás előtt mire szokott gondolni ? — Lehet, hogy fakírság, de én mindennap gondolok arra, hogy vajon megszolgáltam-e a mai munkámmal a mai keresetemet? Megnyugtató válasz nélkül nem tudnék elaludni és megnyugtatóan végzett munka nélkül nem tudnék magamnak megnyugtató választ adni. — Életelvei? — Semmi hangzatos. Tudom azt, hogy a jó szó sokkal többet ér, mint a terített asztal s úgy gondolom, ezt egy vezetőnek alapvetően tudnia kell, mert az embereket a közös célok érdekében megközelíteni, az már maga termelőerő. Életformáló tehát. De a szó ne csak jó. igaz is legyen. RESZELI FERENC 2
