A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-28 / 48. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA Szent-Györgyi Albert 1893—1986 Szent-Györgyi Albert, a világhírű biokémikus, a C-vitamin kémiai és biokémiai tulajdonságainak kutatója az egyetlen olyan magyar tudós volt, aki Magyarországon élt és dolgozott, amikor a Nobel-díjjal kitüntették. 1893. szeptember 16-án született Budapesten. Édesanyja Lenhossék lány volt, egy híres magyar orvosi dinasztia sarja, nagybátyja pedig az a Lenhossék Mihály, aki a neurológia és a hisztológia területén elért eredményeivel örökre beírta a nevét a magyar orvostudomány történetébe. Talán természetesnek tűnhet, hogy Szent-Györgyi Albert is az orvosi pályát választotta, pedig eleinte minden látszat ellene szólt: „Nagyon ostoba gyerek lehettem — írja ezekre az évekre visszatekintve. — Velem semmi sem történt. Könyveket nem olvastam, és hogy a vizsgákon átmenjek, magánórákra volt szükségem. Kamaszkoromban valami megváltozott. Farkasétvággyal kezdtem olvasni, és elhatároztam, hogy természettudós leszek. A nagybátyám, Lenhossék Mihály, a neves hisztológus — akinek szelleme uralkodott családunkban, és aki maga is koraérett gyermek volt — hevesen tiltakozott, hiszen egy ilyen buta siheder számára a tudomány területén nem látott jövőt." Később persze, az egyre szebb tanulmányi eredmények láttán, Lenhossék Mihály véleménye is fokozatosan megváltozott, s beleegyezett abba, hogy unokaöccse szövettannal foglalkozzék. Szent-Györgyit harmadéves medikusként bevonultatták és a frontra küldték. Ha kezdetben talán úgy is gondolta volna, hogy a hazájáért harcol, ez a véleménye hamarosan gyökeresen megváltozott, s minden igyekezetével azon volt, hogy megszabaduljon a szörnyű pokolból és visszatérjen a tudományhoz. Erre csak a sebesülés adott módot, ezért Szent-Györgyi saját fegyverével meglőtte magát, sikeresen elhitetve feletteseivel, hogy a harctéren kapta a golyót. Felépülésééig haza küldték, s mire újra kivezényelhették volna, már véget ért a világháború. 1918 végén Pozsonyba, az akkoriban alapított egyetemre került tanársegédnek, de néhány hónap múlva távoznia kellett. Ezután több mint egy évtizedes vándorlás következett. Európa számos városában — Így Prágában, Berlinben, Hamburgban, Leidenben, Groningenben, Cambridge-ben stb. — töltött rövidebb-hosszabb időt; mindenütt tanult, de közben maga is kutatott. 1928-ban Cambridge-ben fedezte fel azt az anyagot, amelyet később C-vitaminként ismert meg a világ. 1930-ban tért vissza Magyarországra, a szegedi egyetemre nevezték ki professzornak. Itt egy nemzetközi hírű biokémiai iskolát alapított, amely különösen a biológiai oxidáció és az izomműködés vizsgálatának területén ért el világra szóló eredményeket. Szent-Györgyit a Cambridgeben felfedezett anyag Szegeden sem hagyta nyugodni. Amikor egy évet töltött az amerikai Mayo Klinikán, a közeli vágóhíd jóvoltából sikerült viszonylag nagyobb mennyiségű hexuronsavat izolálnia a szarvasmarhák mellékveséjéből. Ez a hexuronsav azonos a C-vitaminnal, csakhogy ezt akkor — 1929-ben — még nem tudták. A 25 gramm hexuronsav jóformán még a pontos kémiai szerkezet felderítéséhez sem volt elegendő, biológiai szerepének tisztázására pedig ilyen kis mennyiség birtokában gondolni sem lehetett. A véletlen és a szerencse azonban Szent-Györgyi Albert segítségére jött. Miután mindenféle növényt és állati szervet megvizsgált, hogy nem tartalmaznak-e nagyobb mennyiségben C-vitamint, egy este az az ötlete támadt, hogy a Szeged környékén nagyban termesztett paprikát is szemügyre vegye. Nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy a paprikában rengeteg aszkorbinsav (ez a C-vitamin kémiai neve) található, s viszonylag egyszerű eljárással ki is nyerhető. Hamarosan több kilogrammnyi kristályos aszkorbinsav állt a rendelkezésére. Emberi nagyságát mutatja, hogy ebből az addig oly becses anyagból minden jelentős biokémiai intézetbe küldött néhány dekát, hogy minél több kutató dolgozhasson vele. Az aszkorbinsav biológiai szerepét teljes mértékben még mind a mai napig nem sikerült tisztázni. Hiánya a skorbut nevű betegséget okozza. Azt már Szent-Györgyi kiderítette, hogy az élő szervezetben lejátszódó oxido-redukciós folyamatoknál mindig jelen van. A kiváló tudóst tulajdonképpen ezeknek a folyamatoknak a vizsgálatáért tüntették ki 1937-ben az orvosi és fiziológiai Nobel-díjjal. Egy másik vitamin, az ún. P-vitamin felfedezése is az ő nevéhez fűződik. Erről így irt: „Amikor még csak nyers, de igen tömény aszkorbinsav-oldataim voltak, a kivonatokat kipróbáltuk Henoch purpurás betegeken. Skorbutban nagy a hajszálerek törékenysége, ami bőr alatti vérzést okoz, Így logikusnak látszott, hogy a kivonatokat purpura (bőr alatti vérzés) esetén kipróbáljuk. Hatottak. Amikor lett kristályos aszkorbinsavam, ismét kipróbáltuk, és még erősebb hatást vártunk. Semmit sem csinált. A nyers kivonat kétségkívül valamilyen egyéb anyagot is tartalmazott, az volt a felelős a hatásért. Azt gondoltam, »fiavonok« vicceltek meg. Elgondolásom helyesnek bizonyult. Paprikából izoláltam a flavonokat, és azok gyógyították a purpurát. Ezt az anyagcsoportot P-vitaminnak neveztem el." Szent-Györgyi Albert a harmincas évek végétöl kezdődően — néhány kiváló munkatársával együtt — az izom-összehúzódás során lejátszódó biokémiai és biofizikai folyamatok tanulmányozásával foglalkozott. Az ígéretesen alakuló kutatásokat azonban megzavarta, majd később félbeszakította a második világháború. Szent-Györgyi Albert nemcsak hazájában, hanem külföldön is nagy tekintélynek örvendett, ezért a magyarországi németellenes polgári értelmiségiek őt tartották a legalkalmasabb személynek arra, hogy titkos tárgyalásokat kezdjen az angolokkal egy esetleges kiugrás lehetőségéről. Erre Isztambulban került sor, de a kissé naiv módon megszervezett akcióról a német titkosszolgálat is tudomást szerzett, s ez nagy veszélybe sodorta nemcsak a tudóst, hanem az egész családját. Szent-Györgyiék a háború végéig bujkáltak, s szinte csoda, hogy a Gestaponak nem sikerült a nyomukra bukkannia, jóllehet Hitler szinte őrjöngve követelte Horthy kormányzótól Szent-Györgyi Albert fejét. A háború végeztével Szent-Györgyi újult erővel fogott a tudományos élet megszervezésébe és egy korszerű biokémiai intézet kialakításába. 1947-ben családi okok miatt az Amerikai Egyesült Államokba ment és ott letelepedett. A kezdeti nehézségek után sikerült egy önálló kutatólaboratóriumra szerttennie és folytathatta kutatásait. Érdeklődésének előterébe egyre inkább az elektron került. Természetesen nem a részecskefizika által tanulmányozott elektron, hanem az, amely a kémiai kötésnél és a kémiai folyamatokban játszik szerepet. Szent-Györgyi Albert meggyőződése volt, hogy az elektron sokkal jelentősebb alkotóeleme a biológiai rendszereknek, mint ahogy azt addig képzelték. Ezek az elképzelései még ma is vita tárgyát képezik, akárcsak a rákról kialakított nézetei, de azt senki sem cáfolhatja, hogy újszerű elgondolásai termékenyítőleg hatottak a biokémiai kutatásokra. Élete utolsó évtizedeiben a rákbetegség okainak feltárásával és gyógyításának lehetőségeivel foglalkozott, s az ő érdeme, hogy közadakozásból pénzt teremtettek elő a kutatások folytatásához. Sok politikusnak lett az ellensége akkor, amikor élesen elítélte az amerikaiak vietnami agresszióját; ez a fellépése és számos kitűnő tollal megírt politikai pamfletje alkalmat adott ellenfeleinek arra, hogy kampányt szervezzenek ellene és lejárassák az amerikai közvélemény előtt. Az idős tudóst azonban nem lehetett sem megingatni, sem megtörni. Szinte az utolsó percéig aktivan dolgozott, s jóllehet ez £yben már a 93. születésnapját ünnepelte, senki sem gondolta volna, hogy ilyen közel leselkedik rá a halál. 1986. október 22-én halt meg, s végakaratához híven szűk családi körben, szinte titokban helyezték örök nyugalomra. Magyar tudós volt és élete végéig magyar tudós maradt, de amit létrehozott, az az egész emberiségé. LACZA TIHAMÉR Korszerűbb UAZ Immár sorozatban gyártják a Szovjetunió Lenin autógyárában az UAZ-469-es terepjáró korszerűsített változatát. Az UAZ—3151 jelzésű modell kettős fékrendszert, jobb lengéscsillapítókat, erősebb motort kapott. A biztonság növelésére különleges borítást, kormányszerkezetet alkalmaztak a tervezők, s az utastér is kényelmesebb lett Mesterséges porckorong A berlini Humboldt egyetem ortopédiai klinikáján kifejlesztett, modulokból álló ixjrckorong-protézis új módot kínál a betegek kezelésére. A mesterséges porckorong két acél véglapból áll — ezeket erősítik a gerinchez —, továbbá a közéjük helyezett polietilén korongból. Ez utóbbit gyűrű veszi körül, lehetetlenné téve a műanyag korong kicsúszását. A mesterséges porckorongot a beteg egyéni igényeinek megfelelően alakítják ki. Kifejlesztését az ágyéki gerincszakasz kopásának növekvő száma indokolta. Az alkalmazott anyagok nem testidegenek, nem okoznak védekező reakciót a szervezetbe beépítve. 16
