A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-01 / 31. szám
TUDÓSOK A BÉKÉÉRT Egy nagyon szomorú, egyben figyelmeztető évforduló küszöbén állunk. Augusztus 6-án lesz 41 éve, hogy az Amerikai Egyesült Államok légiereje Hirosimára ledobta az első atombombát és elpusztította a városnak mintegy hetvenöt százalékát. Akkor is, ma is sokan mondták és mondják, hogy e bombázás stratégiailag céltalan, a háború kimenetele szempontjából értelmetlen volt. Az amerikai vezetés azonban, ahogy ma, úgy akkor sem törődött az emberek véleményével, nem hallgatott a józan észre. Hirosima közelgő szomorú évfordulója azért érdemel különös figyelmet, mert az atommal történő visszaélés, az atomenergia felelőtlen kezelése, az atomrobbantások minden eddiginél nagyobb veszélyt jelentenek, most már nemcsak egy-egy városra vagy tájegységre, hanem az egész földgolyóra. A világ tudósai, akik a minap Moszkvában tanácskoztak, bizonyára nem véletlenül választották a hirosimai atomrobbantás évfordulójának előestéjét tanácskozásuk időpontjául. Az időpont puszta tényével is figyelmeztettek. A július 11 —12—13-án megtartott tanácskozáson 35 országból mintegy 200 tudós vett részt. Arról tanácskoztak, hogy az atomrobbantásokat miért kellene mindenütt betiltani, a lázas fegyvekezést pedig leállítani. Ezenkívül természetesen még sok — a nukleáris kísérletekkel kapcsolatos — más kérdésről is szó volt, nem utolsósorban az ellenőrző intézkedések technikai vonatkozásairól. A tudósok bármilyen országot képviseltek is és bármilyen témához szóltak hozzá, abban, hogy az atomhatalmak kössenek megállapodást minden nukleáris kísérlet betiltásáról és vessenek véget a lázas fegyverkezésnek, mindannyian egyetértettek. Kifejezték azt a meggyőződésüket is, hogy az atomenergia széleskörű lehetőségeket teremt a világ globális problémáinak megoldására, egyben azonban létrehozta az atomkatasztrófa veszélyét is. Az indiai Bhopalban bekövetkezett szerencsétlenség, a Challanger űrrepülőgép katasztrófája és a csernobili atomerőmű balesete tragikus módon megmutatta, hogy az emberi ész és az emberi kéz által létrehozott, kiválónak hitt mechanizmusokat is állandóan vigyázni, ellenőrizni, állandóan tökéletesíteni kell. Az említett esetek arra is figyelmeztetnek, hogy az emberi szükségletek kielégítésére szolgáló energia milyen káros hatású lehet, ha ezt az energiát az ember nem tartja kordában. A mai világban a tudósoknak a tudomány fejlesztésével párhuzamosan az is a feladatuk, hogy megakadályozzák: a tudományt senki ne használhassa az emberi civilizáció elpusztítására. A tudósok tanácskozása megnyugtatóan zárult. A természeti források védelmével foglalkozó amerikai tanács (NRDC) és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Föld-fizikai Intézete megállapodott, hogy az amerikai Nevada államban a nukleáris lőtér közelében és Kazahsztán északkeleti részén megfigyelőközpontokat hoznak létre. E központok célja, hogy kipróbálják a nukleáris robbantások megbízható ellenőrzésének a lehetőségét. A háromnapos nemzetközi tudósfórum nyilatkozatot is elfogadott. A nyilatkozat egyebek között üdvözli az említett szerződést, egyben felszólítja a nukleáris hatalmak képviselőit, kössenek megállapodást minden nukleáris kísérlet betiltásáról. A tudósok szerepükhöz méltóan újra nagy lépést tettek a béke megvédésének útján. BALÁZS BÉLA A nemzetközi biztonságról vallott új gondolkodásmódról beszélgetett július 14-én hétfőn Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a kísérleti atomrobbantásokról rendezett moszkvai tudósfórum résztvevőivel. Giovanni Marini-Bettolo professzor átnyújtotta Gorbacsov elvtársnak (baloldalt) azt a fórum résztvevői által egyhangúlag jóváhagyott nyilatkozatot, melyet az atomnagyhatalmak vezetőinek címeztek, elsősorban a Szovjetuniónak és az Amerikai Egyesült Államoknak. VTSSZAPIIIANTÓ JÚLIUS '86 Gustáv Husák, a CSKP KB főtitká- CSÜTÖRTÖK Párt Központi Bizottsága főtitkára, köztársasági elnök és Ľubomír rának, a Nagy Népi Hurál Elnöksé-Štrougal szövetségi miniszterei- át ge elnökének és Oumagijn Szodnök táviratban fejezte ki jókí- I II nomnak, a Mongol Népköztársavánságait Dzsambin Batmönhság Minisztertanácsa elnökének nek, a Mongol Népi Forradalmi a mongol népi forradalom győzel-Párt Központi Bizottsága főtitkámének 65. évfordulója alkalmáénak, a Nagy Népi Forradalmi ból. Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára Bécsben találkozott Heinz Fischerrel, az Osztrák Szocialista PENTEK Párt alelnökével, a tudományos és kutatási ügyek miniszterével, 14 akinek a meghívására látogatott Ausztriába. Philip Habib amerikai elnöki megbízott befejezte a négy középamerikai országot érintő körútját. Costa Ricában, Salvadorban, Hon-SZOMBAT durasban és Guatemalában igyekezett elfogadtatni Washington közép-amerikai politikáját. Vlastimil Ehrenberger csehszlovák fűtőanyag- és energetikai miniszter befejezte lengyelországi munkalátogatását, melynek so-VASÁRNAP rán a két ország közti energetikai együttműködésről tárgyalt Czeslaw Piotrowski lengyel bányaipa^ ri és energetikai miniszterrel. A Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának rendkívüli ülésén Troung Chinh elvtársat, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnökét választották meg a párt központi bizottságának új főtitkárává. Le Duant követi ebben a tisztségben, aki július 10-én hunyt el. Gustáv Husák köztársasági elnök Lányban fogadta Simon Alberto Consalvit, a Venezuelai Köztársaság külügyminiszterét, aki hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban. A tárgyalásokon megál-SZERDA 9 lapították, hogy mindkét fél érdeke az együttműködés bővítése minden területen. Kiemelték, hogy azonos vagy nagyon közeli az álláspontjuk számos politikai kulcskérdésben. Eduard Sevardnadze és Geoffrey Howe, a Szovjetunió és Nagy-Britannia külügyminisztere Londonban aláírta a két ország közti gazdasági és ipari együttműködés fejlesztéséről 1990-ig szóló programot, valamint két KEDD 15 kormánymegállapodást. A zárótárgyalásokon a miniszterek folytatták a mindkét fél érdeklődésére számot tartó kérdések megvitatását. elsősorban azonban az európai biztonság kérdéseit érintették. HÉTVÉGI LEVÉL Vonaton utazom. Nyár van. napsütéses szombat délután. A városokat elhagyva egy-két kilométeren át kiskertek százai tapadnak egymás mellé. Oázisok a képzeletbeli sivatagban vagy a mocsárban, mert az újabb kertek alapját éppen most töltik fel jóféle barnafölddel. A vonatból szinte pillanatok alatt látni lehet a kerti munka különböző formáit csodálni az emberek szorgoskodását ahogy kutat fúrnak, drótkerítést húznak, alapot ásnak, betonoznak, tetőt ácsolnak, stb. Még azok sem pihennek, akiknek már szépen zöldéit „tenyérnyi" kertjükben a növényzet, a gyümölcsfák. Öntözőkannával járnak az ágyások között, gyomlálnak, kapálnak, szőlőt kötöznek, rövidnadrágban, a nők fürdőruhában hajladoznak a ribizli- és málnabokrok között. A gyerekek is ott csetlenek-botlanak a felnőttek sarkában. Ez hát az igazi hétvégi „pihenés ", gondolom magamban mosolyogva, ahogy a vonatablakból végignézek az elsuhanó tájon, mintha a televízió képernyője előtt ütnék. Nem látni egyetlen pokrócon heverészö, napozó nőt sem, nyugágyon szunnyadó őszhajú nagyapót vagy nagyanyót, mindenki szorgoskodik, akár a mesében. Mert nem kényszerből, hanem kedvtelésből csinálják. Elgondolom, hogy pár négyzetméternyi területen mennyi mindent tudnak teremteni, termelni az emberek, csupán szórakozásból. A régebbi kertek gyümölcsfái szinte a láthatárig érő egybefolyó zöld szigetet alkotnak. Az állomásokon egymás után szállnak fel a hétvégéről hazatérők, teli kosarakkal, szatyrokkal, barnán és csillogó szemmel. Barackot, ribizlit, újkrumplit, zöldbabot, hagymát visznek haza a konyhára. Egy-egy fiatalasszony kezében virágcsokor, egyszerű madzaggal átkötve. A fehér margaréták, törökszegfűk és a többi „nevenincs" virág illata a friss gyümölcs szagával együtt betölti a poros vonatfülkét, s valami nagy-nagy megelégedettséget, nyugodtságot áraszt. A szomszédos kertek tulajdonosai itt is egymás mellé ülnek, a gyerekek kíváncsian az ablak mellé furakodnak. A beszéd is a kertről folyik. Az időjárásról, arról, hogy már elkelne egy kis eső, a vegyszerekről, a burgonyabogárról meg a lisztharmatról. Egymásnak adják a tanácsokat Érdeklődnek a többiekről is. Mi van Lajossal? Kérdi az egyik őszhajú fehérsapkás férfi a másiktól. Már két hete nem volt a kertben, csak nem beteg ? És aggódás ül a szemükben. Összetartó emberek ezek a kiskerttulajdonosok, állapítom meg a szavaikból. Eszembe jut, hogy a minap Borsos Miklós szobrászművészt láttam a televízióban, tihanyi kertjében faggatták ifjúságáról, a kultúráról, a kertről, a művészetről stb. — A kultúra műveltséget jelent — mondta a művész. — A kertet is állandóan művelni kell, mert lehet, hogy szép volt 35 évvel ezelőtt, de ha elhanyagolják, elgazosodik. Az embernek is állandóan művelni kell magát, mert szellemi tunyaság vesz rajta erőt, berozsdásodik. Azóta ha a vonatból a kerteket nézem e szavak jutnak eszembe. És még az is, hogy mi volna akkor, ha nemcsak a magunk kiskertjét gondoznánk ilyen lelkiismeretesen hanem a közbeeső hétköznapokon az ország jelképes kertjében, a munkahelyünkön is ilyen szorgalmasan dolgoznánk. 3
