A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-01 / 31. szám

Az in fa retus card i s a szívizomban létrejövő lokális elhalás, a koszorúér elzáródása következtében. Ezt vérrög idézi elő, bár előfordul, hogy az ér ürege annyira eltömődött, hogy vérrög nélkül is megszűnik a szív vérellátása. Hazánkban ötven évvel ezelőtt százezer lakosra számítva 23-an, 1955-ben 70-en, 1965-ben 190-en, 1975-ben

305-en, 1985-ben 430-an haltak meg szívkoszorúér megbetegedésben.

Az Egészségnevelő Intézet nemzetközi összehasonlító adatai szerint jó néhány európai és tengeren túli ország előttünk jár ebben a szomorú statisztikában; ugyanakkor vannak olyan államok (például Japán vagy Mexikó) ahol mindmáig százezer ember közül félszáznál alig többen halnak meg infarktusban, szív- és érrendszeri betegségekben.

térnek csak vissza, meglehetősen letörtem

— Már nem tudtunk segíteni — mondja Dufek doktor. — J. K. öt napja jött be hozzánk szívtáji panaszokkal. Előzetesen volt már rosszulléte, jelentkezett is az orvosnál, aki EKG-ra küldte. Lelete alapján azonnal kórházba kellett volna kerülnie, de a beteg — sürgős teendőire hivatkozva — saját felelősségére távozott. Öt nap múlva igazgatóhelyettesi íróasztala mellett érte az infarktus. Nálunk azonnal az intenzív osztályra került. Sikerült a fájdalmait enyhítenünk, a második napon már szinte egészségesnek érezte magát. Most pedig ... Mindössze 52 éves volt.

Miközben beszélgetünk, egy ápolónővér az egészségügyi szakma legnyomasztóbb kötelességének tesz eleget: táviratban értesíti J. K. feleségét, hogy férje meghalt. Utána a központi betegfelvevő számát tárcsázza, ahol azt kéri, hogy készítsék elő az elhunyt értéktár1. Az Ön szíve

— az Ön egészsége!

A WHO, az Egészségügyi Világszervezetnek ez a kardiológiai megbetegedések veszélyeire figyelmeztető jelmondata.

Részlet az Egészségnevelő Intézet kiadványából : „... A XX. században az orvostudomány leküzdötte a fertőző betegségek nagy részét. A járványok megfékezhetők, a tbc-t visszaszorítottuk. Csökkent a csecsemőhalandóság, emelkedett az átlagos életkor. De emelkedett a szív- és a keringési betegségek száma is. A statisztika azt mutatja, hogy a betegség egyre növekvő mértékben a fiatalabb középkorúakat sújtja, s mind nagyobb arányban a férfiakat. Szinte napirenden vannak a tragédiák. Az utcán összeesik egy ember, és a járókelők többsége tehetetlennek érzi magát."

A szív- és érrendszeri megbetegedések dolgában valóban tehetetlenségre lennénk kárhoztatva?

2. Szorító érzés a mellkasban

Szombat délutáni ügyelet a kórházban. Csend van, nyugodt körülmények között beszélgetünk dr. Vladimír Dufek belgyógyász-szivspecialistával és dr. Václav Červenka adjunktussal, aki éppen azt magyarázza, hogy a kórházakban miért fontos az úgynevezett „fektetők" létrehozása. Ezek olyan szobák, ahol az infarktusgyanús beteget néhány órán át megfigyelhetik.

— Azért baj, ha valahol nincs ilyen — mondja —, mert tapasztalataink szerint az .infarktusos betegek jelentős része már jóval a roham bekövetkezése előtt panaszkodik a szívére. Ha enyhébb formában is, de vannak panaszai: szorító érzés a mellkasban, légszomj, gyengeség. Ebben a stádiumban még megelőzhető lenne az infarktus, de a betegek többsége tájékozatlan, ezért nem veszi elég komolyan ezeket a panaszokat. Persze, akad azért kifogásolnivaló a járóbeteg-ellátás színvonalán is, hiszen akit a körzeti orvos fáradtsággal, szorongással, szédüléssel EKG-ra küld, az

általában a saját lábán megy a rendelőintézetbe, ahol néha órákat kell várakozni. A körzeti orvoshoz is a saját lábán megy az illető, ahol ismét várakoznia kell. Ez késedelem, és ha valóban kezdődő infarktusról van szó, akár életveszélyes is lehet. Ha valamire, akkor erre a megbetegedésre okvetlenül érvényes az „aki időt nyer, életet nyer" közmondás. A fektető szobák valóban életeket menthetnek.

Miközben az ügyeleti szobában csöndesen csordogál közöttünk a szó, megcsörren a telefon. A két orvos sietősen távozik. Kis híján fél óra múlva

gyait és iratait. Előkerül J. K. személyi igazolványa is. Nézem a fényképet: komoly, szikár, szigorú arc, a tekintet gondterhelt. Következetes és keménykezű vezető lehetett, az a fajta, aki a hivatását mindennél többre tartja, aki mindent „mellre szív" és minden mulasztásért felelősnek érzi magát.

Eggyel kevesebb maradt az ilyenekből.

3. A szív türelmes

Igen, a szív türelmes, de ha türelmetlenül gyötrik, fölmond(hat)ja a szolgálatot. A legtöbb esetben kisebb-nagyobb rosszulléttel már előre „tiltakozik"; ám kevés ember képes megítélni, hogy infarktus előtt áll-e, vagy csak múló roszszullét gyötri. Ráadásul gyakran előfordul, hogy a valóban betegek lekicsinylik az egyre inkább leselkedő veszélyt, s ezzel szinte vállalják az emberi élet megrövidülésének kockázatát; a hipochonderek viszont épp fordítva: képesek „megőrjíteni" képzelt panaszaikkal az orvosokat.

Kérdezem dr. Vladimír Dufeket, vajon kereken negyed évszázados orvosi praxisában megfigyelte-e, hogy a szorongásnak, idegfeszültségnek, izgalomnak szerepe van-e az infarktus előzményeiben.

— Tagadhatatlan, hogy van, bár ezt az összefüggést a tudományos vizsgálatok egyelőre még közvetlenül nem igazolták — válaszolja. — Volt már olyan esetünk is, hogy súlyos infarktussal behoztak hozzánk egy férfit, akit elkísért a felesége. Az asszonyt leültettük a váróban, míg férjén elvégeztük a szükséges vizsgálatokat és elhelyeztük őt az intenzív osztályon. Mire visszamentünk, az asszonyt halva találtuk. A szó szoros értelmében megszakadt a szíve, vagyis a szívizmainak feltehetően régóta beteg, elvékonyodott része szabályosan kilyukadt. Az előzményeket nem ismertük, tehát csupán feltételezhetjük, hogy a váratlan és hirtelen halált az izgalom váltotta ki... Tény és való, hogy az infarktusos betegek között sok az idegfeszültségben élő felfokozott felelősségtudaté ember, de hogy ez a „sok" mit jelent, azt nehéz orvosilag értékelni. Annál is inkább, mert ellenpéldákkal még bőven lehetne szolgálni.

— Eszerint a foglalkozásnak nincs szerepe az infarktus kialakulásában?

— Legföljebb annyiban, hogy a munkaidejüket nagyrészt íróasztal mellett töltő emberek, a mozgás hiánya miatt, hajlamosabbak lehetnek az infarktust előidéző betegségekre. Sokkal valószínűbb, hogy a foglalkozásnak a gyógyult betegek további életében van szerepe. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a lelki alkatnak, vérmérsékletnek és az ezekhez igazodó életmódnak annál inkább szerepe lehet az infarktus kialakulásában. A vérmesebb, izgágább, ingerlékenyebb emberek ugyanis hajlamosak a kevésbé egészséges és kiegyensúlyozott életvezetésre. Például a mértéktelen dohányzásra, a feladatok megerőltetettebb teljesítésére, alkalomadtán a nagy evészetekre és ivászatokra, az izgalmak keresésére.