A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-19 / 51. szám
tott Olga Bleyová, az egyik legjelentősebb szlovák fotóművész. Ö a fiatal Košúthovával annyira megszerettette a fényképezést, hogy Elena ezt választotta hivatásául. A lévai szolgáltató vállalat fotóművésztermében vállalt munkát, ahol elsajátította a tulajdonképpeni fényképkészítés csinját-bínját, megtanult kémiai anyagokkal, emberrel, fénnyel, árnyékfényérzékeny papírra rögzítve kai bánni. Később a Barsi Múzeum fotográfusa lett, és ma is ott dolgozik. Múzeumi kötelességei korábban is gyakran szólították őt vidékre, ahol nemcsak a néprajzi érdekességeket formálta képpé, hanem felfigyelt a falu emberének életére, gondjaira, örömeire is. Košúthová művésszé érésének jelentős korszaka ez, olyan időszak, amikor az a bizonyos pici kis kamera — elkezd dolgozni. Legyen szó festményről, szoborról vagy fényképről: embert megörökíteni művészi szinten emberismeret nélkül — elképzelhetetlen. Košúthová művészetében óriási szerepet játszik a mély emberismeret, az a jellemfelismerés, amely dokumentum-képeit. portréit, riport fotóit jellemzik. A fotóművész jól bánik a fény-árnyék effektusokkal, ám a sötét háttér csak ritka esetben jelenik meg a pesszimizmus fekete lepleként. Az árnyak, ráncok, arckifejezések a humánum, az emberszeretet, a bizakodás, a biztatás „termékei". Számos önálló tárlat után Košúthovának szülőhelyén. Nyíregyházán volt egy olyan jelentős kiállítása, amely sok-sok alkotó év munkáját tömörítette. Košúthová elmondta, hogy a válogatás folyamán Nezval; A békeéneke című — szinte kordokumentumnak nevezhető — költeménye ihlette. A művész az általános értékű költői mondanivalót nemcsak a jelennel hozta összefüggésbe, de eszmeileg kibontotta, gazdagította, s egy más művészeti ág eszközeivel megjelenítette. Az elmúlt hetekben a CSSZBSZ Lévai Járási Bizottságának kiállítótermében rendezték meg Elena Košúthová 11 -ik önálló kiállítását, mely témájában eltér a korábbi tárlatoktól. Ő maga ezt igy fogalmazta meg: „Mindig is szerettem a költészetet, mely tulajdonképpen kézen fogva vezetett alkotó munkám folyamán. A vers életszeretetre, a szép meglátására késztet, a szomorú átélésén segít át. Úgy érzem, most kiállított képeimmel tudtam igazán kifejezni a legméltóbban a lira, a szép iránti vonzalmamat..." Valóban. Košúthová ezúttal a természet csodáit — a fákat, a fűszálon megbúvó vízcseppet, a leveleket — választotta lírai énjének kifejezési formájául. Ez a tökéletes harmónia — a víz, a levegő, a növényzet összhangjának ábrázolása — a nyugalom, a békesség, a béke utáni vágy megfogalmazása. Elena Košúthová legújabb önálló fotókiállítása mind a szakma, mind a nagyközönség körében nagy sikert aratott. Jó lenne, ha ezt a tényt Léva város vezetői és a helyi kulturális élet szervezői is elismernék, hiszen a készülő — a járás életét, fejlődését ábrázoló — képeskönyv borítóján nem Košúthová neve szerepel majd, aki pedig közel 20 éve fényképezi az itt zajló életet, s már-már unikumnak számító színes felvételekkel, s dokumentumértékü fekete-fehér fotókkal rendelkezik. Mindezek ellenére bízzunk abban, hogy Elena Košúthovát szűkebb környezete is hasonlóan értékeli majd, mint a Szlovák Fotóművészek Szövetsége és a művészetpártoló közönség. Egy világhírű magyar származású fotóművész, Brassai mondta egy alkalommal jóbarátjának, Pícassonak: „én mindig akkor fényképezlek le, amikor — nincs nálam fényképezőgép ..." Picasso, aki az említett fotográfust „Párizs szemének" nevezte — ekkor elővett egy fényképezőgépet, s lefotózta Brassait. A művészbarát nagyot nevetett a humoráról híres Picasso „válaszán", majd ezt mondta: „Látod Pablo, most is én fényképeztelek le téged . . . Egy padlón heverő ecseten álltái mezítláb, amikor fotóztál.. Az epizód — úgy érzem — a fotóművész valódi énjét célozta meg, akinek szemében mindig is ott dolgozik egy apró kamera, amely a legizgatóbb. a legemberibb és a legmüvészibb részletre, élettörténésre, mozdulatra figyel fel. A fotós — gépet tartva kezében — már csak „begyűjti" ennek az állandó alkotó figyelésnek az eredményeit. Én úgy érzem, hogy Elena Košúthová szemében is állandóan ott dolgozik az a bizonyos pici kis kamera, amely objektivjét rendszerint afelé irányítja, ahová az emberi érzések, a művészi meglátás vezeti. Košúthová művészi fotói a női lélek rezdüléseinek, az igaz érzelmeknek a tükörképei. Még mielőtt bővebben foglalkoznánk a fotóművész mostani kiállításával, dióhéjba foglalva hadd ismertessem az alkotó eddigi pályáját, mely korántsem volt szabályos, tanítómesterek és menedzserek által kijelölt. Elena Košúthová 1938-ban született Nyíregyházán. Szüleivel együtt 1947-ben költözött Lévára (Levice). Később a Bratislavai Iparművészeti Középiskolára jelentkezett. Grafikusnak készült, de az élet, konkrétan a „helyszűke" a fotószakra irányította őt. Abban az időben — szerencséjére — ott taní-KALITA GABOR Fotó: Elena Košúthová Készül a legeslegújabb Johann Straussfilm. Főbb szerepeit angol és amerikai színészek játsszák. A keringökirályt Oliver Tobias alakítja, egyik felesége Audrey Landers, a másik Mary Crosby, aki nem más, mint Bing Crosby leánya (a képen). A képen Tony Curtis látható, amint californiai otthonának medencéjében fürdik. Az ismert amerikai filmszínész, ahogy a Paris Match munkatársának elmondta, ma is örül, ha meghódíthat egy szép nőt. Az évszázad építkezésének nevezik Leningrádban a 25 kilométer hosszú tengeri zárógátat, amely a Finn-öböi bejáratánál védi a Néva torkolatát. Tengeri ciklon következtében a Balti-tenger vize a Néván keresztül a városig hatolt, gyak-8
