A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-05 / 49. szám

TUDOMÁNY- TECHNIKA MIT KELL TUDNI AIDS-ről? mmmmmmmmmmmmmtmsmaaKKaa nanamnMM Az emberiség egyik legújabb réme az AIDS. Ha az embert veszélyeztető tényezőket meg­ismerjük, félelmünk megfogyatkozik és haté­konyabban tudunk ellenük védekezni. Való­színűleg ennek tudatában jelent meg három docens: dr. Ľubomír Syruček, dr. Jan Šejda és dr. Bohumil Ticháček 120 ezer példány­ban a világ egyik legrövidebb könyvét, 24 oldal terjedelemben, „AIDS — Syndrom zís­kaného selhání imunity" címmel az Avice­­num Könyvkiadó gondozásában. A szerzők azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a nagyközönséggel megismertessék a betegségről eddig szerzett szakismereteket és kivédjék a külföldi sajtó és tömegkommu­nikációs eszközök által terjesztett hamis — szenzációhajhászó — információk hatását. Az AIDS (ejtsd: ejdsz) angol rövidítés, magyarul „szerzett immunhiányos tünet­együttest" jelent. Amint az említett könyvből megtudjuk, a betegséget először az USA- ban írták le 1981 -ben. 1979—80-ban tüdő­­gyulladás megbetegedés tömeges előfordu­lását észlelték és — ettől függetlenül — nagyszámú rákos börmegbetegedést is ész­leltek, amely Kaposi-szarkóma néven ismert. A két betegség előfordulására az volt jellem­ző, hogy homoszexuális férfiak és a kábító­szerek élvezői körében terjedt. Hamarosan megállapították, hogy az említett betegsé­gek csak kísérőjelenségei egy ismeretlen kórnak, amely a szervezet védekezőképessé­gének (immunitásának) részleges vagy teljes hiányában nyilvánul meg. Már 1983—84-ben megállapították, hogy fertőző betegségről van szó, amelynek kóro­kozója vírus. Az AIDS betegségnek két fázisa különíthető el. Az első fázisban hosszú (6 hónaptól 6 évig terjedő) inkubációs időszak után általános megbetegedési tünetek ész­lelhetők: fáradtság, láz, nyirokcsomó-gyulla­dás, étvágytalanság, néha hasmenés vagy légutak gyulladása. A betegek egy része feledékenyebb; keze, lába vagy más testré­sze fáj. A betegség második szakaszában az AIDS-vírus fokozatosan rombolja a T-nyirok­­sejteket, amelyek a szervezet ellenállóképes­ségének hordozói, majd elpusztítja őket. A beteg ezáltal védtelenné válik azokkal a mikrobákkal szemben, amelyek leküzdése nem okoz gondot az egészséges szervezet­nek. Amennyiben a mikrobák által előidézett betegséget nem gyógyítják hatékonyan, a beteg az életével fizet. A beteg ritkábban az említett Kaposi-szindróma vagy más rákos betegség áldozata lesz. A fertőzött személyek 5—10 százalékánál a betegség lefolyása megegyezik a fentebb leírttal. A fertőzöttek 20 százalékánál a be­tegség lefolyása enyhébb és vontatott. A betegségnek ezt a formáját ARC-nek neve­zik. A fertőzöttek többségénél a fertőzés kül­sőleg nem nyilvánul meg. Amint látjuk, a fertőzöttek sorsa nagyon eltérő. A tipikus AIDS-megbetegedések 60—90 százaléka 5 év leforgása alatt halállal végződik. A betegséget retrovirus okozza, amelyet egyidejűleg izoláltak a párizsi Pasteur Inté­zetben LAV néven és az Egyesült Államok­beli bethesdai Országos Rákkutató Intézet­ben HTLV III. megjelöléssel. A vírus leggyak­rabban a vérben, ondóban, anyatejben és nyálban fordul elő. A szervezetbe jutás utáni 7.—10. héttől már fertőzőképes, azaz átvi­hető más egyénekre és a fertőzőképesség fennáll a betegség egész ideje alatt. Tehát az az egyén is terjesztheti a betegséget, akin még a betegség jelei nem nyilvánultak meg. A fertőzés a vírus vérbe vagy szövetekbe való jutásával jön létre, leggyakrabban nemi aktus útján. A homoszexuális férfiak nemi kapcsolata esetén a fertőzés veszélye még nagyobb. Óvszer használata ugyanakkor csökkenti a megbetegedés veszélyét. A be­tegek 73 százaléka a homo- és biszexuális férfiaknál fordul elő. Ütánuk a veszélyezte­tettség szempontjából a kábítószer-élvezők következnek. A kábítószer-élvezők körében a betegség a közösen használt injekciós fecs­kendő révén terjed. A betegség átvitele vér­átömlesztés útján is lehetséges. Kézfogással, tárgyak érintésével a betegség nem terjeszt­hető. A beteggel való együttélés nem kifogá­solható. A közös étkészlet, ruha, fürdő, szauna, illemhely használata nem veszélyes. de az általános higiéniai elveket be kell tartani. A beteget nem szabad korlátozni munkájában és magánéletében. A betegség Közép-Afrikában, Észak-, Kö­zép- és Dél-Amerikában valamint Nyugat- Európában terjedt el. Az 1985. év végén az USA-ban 16 ezer, Kanadában 248, a Karib­­tenger vidékén 340, Dél-Amerikában 459, Brazíliában 415 beteget tartottak nyilván. Európában jelenleg 100 ezerre becsülik a megfertőzöttek számát. Az AIDS-betegség megállapítása igényes és drága és csak virológiái laboratóriumban végezhető el. A betegséggel szembeni védekezés legha­tásosabb módja a véradók kivizsgálása, és a felelőtlen kapcsolatok, azaz a promiszkuitás kerülése. Mivel a vírus leggyakrabban kicsi sérüléseken, szinte észrevehetetlen sebeken keresztül kerül a szervezetbe, a nem saját borotva, fogkefe használata is veszélyes. A véradók kivizsgálása hazánkban már megkezdődött. A szerzők a közreadott ada­taikat az Egészségügyi Világszervezettől vet­ték át. A könyv szerint a betegség gyógyíthatat­lan, de a legfrissebb adatok alapján tudjuk, hogy az AZT-hez, azaz azidothymidine gyógyszerhez nagy reményeket fűznek az USA-ban, mivel 145 beteg közül, akik AZT-t kaptak, csupán egy halt meg, mig 137 ember közül, akik csak placebot kaptak 16-an haltak meg. Amerikában a több ezer AIDS-beteg felénél rövid időn belül kipróbál­ják az AZT-kezelést. CSUKA GYULA, mérnök a mezőgazdasági tudomány kandidátusa ZENGŐ HALAK Nehéz napod volt az irodában. Mire a zsúfolt buszon hazarázkódsz, az idegeid teljesen tönkremennek. Hazaérkezel, le­rúgod a cipőd, és már rohansz is a sztereó készülék­hez. Hatalmas sóhajjal rogysz le a hevemre, és igyekszel teljesen fellazulni... ha­laid zengő muzsi­kájára. \ s "ec h , ■ Egy régi és tapasztalt akvarista azt állítja, hogy eljön majd a nap, amikor a sztereó készülékben felcsendül a halzenekar elektro­mos zenéje. Mark Ferguson a zenélő halak­kal kapcsolatos ötletét egy rendkívül egysze­rű, de annál érdekesebb felfedezésből merí­tette. Körülbelül hét évvel ezelőtt, amikor még a Scripps Oceanográfiai Intézetben dolgozott a kaliforniai San Diegóban, kíváncsiságból felkeresett egy közeli kísérleti laboratóriu­mot. Az egyik etológus éppen egy kismére­tű édesvízi elektromos hal viselkedését ta­nulmányozta úgy, hogy figyelte, hogyan vál­toznak az állat kisfeszültségű kisülései. Min­den egyes kis hal farkában van ugyanis egy olyan terület, amely elektromos mezőt tud létrehozni. Ennek működését a fejükben levő apró szerv érzékeli. Ez az elektromos tér úgy működik, mint valami kis hatásfokú radar. Ezzel kutatja föl a hal a táplálékot és ismeri föl az útjába kerülő akadályokat a zavaros vízben. A kutató egy egyszerű szerkezettel az elek­tromos impulzusokat hangokká változtatta. Amikor az elektródot a tartályba eresztette, Ferguson azonnal felkapta a fejét a különle­ges hangjelenségre. — Már első hallásra zenének tűnt — mondja. Ferguson egyébként is hosszabb ideje ér­deklődött a halak élete, a zene és az elektro­nika iránt; most e három terület váratlan, ám annál tökéletesebb összekapcsolódását ta­pasztalhatta. Első dolga az volt, hogy egy tökéletesebb elektródot és erősítő rendszert szerkesszen. Akváriumába pedig több külön­böző fajú elektromos halat szerzett. Külön­böző „halkombinációkkal" kísérletezett, hogy a lehető legtökéletesebb zenekart lét­rehozza. Nemsokára a nyilvánosság elé lép­hetett halaival a San Diegó-i Kísérleti Zenei Központ koncerttermében. Ferguson ma to­vább kutat a különböző elektromos halfajok után, hogy rátaláljon a minél tökéletesebb zenei élményre. A jó néhány ismert fajon kívül valószínűleg tucatjával élnek még elektromos halfajok a világ trópusi övezetei­nek vizeiben, olyanok, amelyekről mindmáig még fogalmunk sincs. Mivel mindegyik elektromos hal fajspecifikus rezgésszámon dolgozik, a halzenekar harmónialehetőségei gyakorlatilag kimerithetetlenek. A halak ze­néje nemcsak kellemes az ember fülének, hanem hasznos felvilágosításokkal is szolgál a kutatóknak az akváriumokban zajló életről. Érdekes, hogy az egyes halak, ha egymás közelébe érnek, legyengítik elektromos me­zejüket, hogy ne zavarják egymást. Ha meg ismét eltávolodnak egymástól, felerősítik „az adást". Ezeknek a változásoknak van egy meghatározott üteme, így az eredmény egy szinte hipnotikus erejű zene. Egy nemrégiben végrehajtott kísérlet igen váratlan eredménnyel jár. Kísérletezgetéseik közepette Ferguson és kollégája, Walter Hei­ligenberg elérték azt, hogy egy rendkívül ritka trópusi hal, a késhal akváriumi körülmé­nyek között is szaporodjék. Ferguson már régóta sejtette, hogy ezek a halfajták elektro­mos mezejüket egymás közti érintkezésre is használják, de az még számára is újdonság volt, hogy utódgondozás közben az elektro­mos, illetve hanghullámtipusok eltérő formát mutatnak. — Rendkívül izgalmas, szinte ex­­tázistól áthevült hangok ezek — jellemezte felfedezését a lelkes akvarista. Ferguson jö­vőbeni terveiben a hangminták számitógé­pes elemzése is szerepel, sőt, azon töri a fejét, hogy a hanghatásokat videohatásökkal is kiegészíti. Ferguson úgy véli, hogy a halzenekarok mu­zsikájával elsősorban otthoni fogyasztásra lesz alkalmas. — Az akvaristák számára az új halzene gyönyörűséges kiegészítője lesz hanghatásaival a látvány élménye mellé — mondja. Egy akvarista számára már az is megnyugtató, ahogy a halak a vízben úszkál­nak, mindez most kiegészül egy ugyancsak idegnyugtató „halmuzsikával" is. Amikor a halak nem tartanak semmiféle veszélytől, zenéjük egészen olyan szerepet tölt be, mint egy erős nyugtató tabletta. Ferguson azt állítja, hogy amikor ezt a zenét fölhangosítja, még a kedvenc macskája is örömmel gömbölyödik össze a karosszék­ben. (IPM) 16

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom