A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-05 / 49. szám
INNENŐsz í turdoskeddi hu tur (ukvare/f) Naszvadi főutca (olaj) Barack és pohár víz (olaj) Egy tanár festményei Egy hosszú, alkotásokban gazdag, ám a művészetkedvelők előtt mégis alig ismert képzőművészi alkotópálya az övé, a korát meghazudtolóan fiatalos szellemű és lendületű, a napokban éppen nyolcvankét esztendős pedagógus-festőé, Simonyi Lajosé. A mai Lévai (Levice) járás egyik falujában, Horvátiban született, másodikként a helybéli kántortanitó kilencgyermekes családjában. Életkörülményei tehát nem sokban térhettek el az akkori falusi szegénység életkörülményeitől. Nem kevés lemondással járt a család számára, hogy leérettségizhessen az esztergomi Főreáliskolában. A család anyagi tehetsége két szemeszter erejéig futotta még a prágai Német Műszaki Főiskola Építészeti Karán, ezután abba kellett hagynia a főiskolai tanulmányait. Bevonult katonai szolgálatra, majd a szolgálati idő letelte után, 1929 januárjától eljegyezte magát a pedagógusi hivatással, s pedagógusként dolgozott egészen nyugdíjazásáig. Ipolynyéken (Vinica), Naszvadon (Nesvady), Kürtön (Strekov), Udvardon (Dvory nad Žitavou), Tardoskedden (Tvrdošovce) tanított s közben maga is tanult. Előbb Bratislavában, a Komenský Egyetem Pedagógiai Karán, majd Prešovban, a P. J. Šafárik Egyetem Pedagógiai Karán szerzett alap-, illetve közép- és főiskolai pedagógusi képesítést. 1965- ben a nyitrai Pedagógiai Fakultás rajztanáraként ment nyugdíjba, fiatalabb pedagógus-képzőművészeink közül jónéhányan tudhatják őt tehát egyik mesterünknek is. Nyugdíjazása után Štúrovóban költözött, azóta ott él és alkot, s egyik mozgatója a helyi képzőművészeti életnek. Simonyi Lajos képzőművészeti adottságai már gyermekkorában erőteljesen megmutatkoztak, s ö azóta mindvégig nagyon tudatosan pallérozta ezen a téren. Vallja, hogy képzöművészi pályája szempontjából igen meghatározó volt az a tizenkét esztendő, melyet a két háború közötti időszakban Naszvadon töltött. Rengeteg gyermek-portrét, tájképet készített ez idő alatt, ceruzával, szénnel, olajjal és akvarellel. Ezeknek a munkáinak a zöme azonban martalékává vált a háború viszontagságainak. Mesterei közül — bár volt több is főiskolai tanulmányai során —, egyiket sem utánozta, ám művészi fejlődése szempontjából mind a mai napig Eugen Lehotský őszinte művészi és emberi magatartását és segitőkészségét tartja igen nagyra. Művészete meglehetősen sokrétű. A tájábrázolás mellett csendéleteket, portrékat, is készített, magabiztosan, mesteri szinten dolgozott ceruzával, olajjal, akvarellel, s szinte egyéni technikával készülnek temperaképei. Simonyi Lajost azonban, sokrétűsége ellenére is elsősorban tájfestöként, szűkebb pátriájának, a Mátyusföld déli csücskének és a Duna-mentének sajátos látásmódú ábrázolójaként kell számontartanunk. Ismeri a múltját, jelenét, s érzi a lelkét ennek a tájnak, s mindez sajátos megfogalmazásban tárul elénk képeiről. A vidék településeinek nevei, folyónevei szinte mindig megtalálhatók a párkányi panellakás szobáiban százszámra sorakozó alkotásainak címeiben. A képzőművészetek iránt érdeklődők mégis a kelleténél kevésbé ismerik művészetét. Nem voltak mindeddig reprezentatív tárlatai a különböző, rangot jelentő képzőművészeti metropolisokban. Kiállított viszont már szűkebb pátriájának jónéhány községben és kisvárosokban, ami pedig egyebek mellett azt is jelenti, hogy szülőföldjének népe ismeri, szereti és tiszteli művészetét. Komáromi bemutatkozása a Csemadok Galériában — úgy érzem — minden bizonnyal tovább gyarapítja tisztelőinek táborát. NÉMETH GYULA A szerző felvételei Az orjol és az orosz fajtájú ügetőlovak, amelyeket az egyes számú Moszkvai Méntelepen neveltek nagyon népszerűek mind a Szovjetunióban, mind külföldön és a legjobb tenyészállatokként kelnek el. Az elmúlt esztendőben az innen származó lovak több mint ötven hagyományos díjat nyertek meg, két összszövetségi rekordot állítottak fel. A celinnojei járás beli Kujbisev kolhoz az egyik legjobb gazdaság Kurgan megyében: a gabona terméshozamát, a hús- és tejtermelést tekintve mindig az elsők között van. Híres az amatőr kórusa is, amely a kolhoz központjának, Kiszljanka falunak a művelődési házában működik. A képen az az új sportpalota látható, amelyet nemrég nyitottak meg Voronezsben. A város idén ünnepli alapításának 400. évfordulóját, ezért a sportpalota a Jubileumi ne-8
