A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-18 / 29. szám
Tanító és tanítvány kezetnek. Akiket például lovagolni tanítok, azok közül többen kijelentették, hogy tanulmányaik befejezése után a szövetkezetben maradnak. — Kik a tanítványok? — Legnagyobbrészt a Tornaijai Általános Iskola és a mezőgazdasági technikum tanulói, de Rozsnyóról is vannak tanítványaim. Néhány évig nyáron a Szilicei Fennsíkon vezettem tanfolyamot 30—40 úttörőkorú résztvevővel. Sajnos, ez a hasznosnak ígérkező kezdeményezés abbamaradt. Túl sok volt a jelentkező, kevés idő jutott egy-egy tanulóra. Jelenleg 10—12 gyerek jár hozzám lovagolni, akik közül többen versenyeznek is. Járási, kerületi lóversenyekre is eljárunk 4—5 lóval, illetve lovassal. Többször tértünk haza győzelemmel. Mi is minden évben megrendezzük a Gömöri Kupa néven ismert versenyünket. Szlovákia minden részéből 15—20 egyesület képviselteti magát 60—70 lóval, illetve lovassal. Az idén augusztus 16—17-én rendezzük immár hetedik versenyünket. — És a tenyésztés? — Két ménünkkel évente, az idegen lovakat is beleértve, 40—45 kancát fedeztetünk. Varga Lajos csődörösünk hozzáértését dicséri, hogy a fedeztetés eredménye 85—90 százalékos. Szövetkezetünknek huszonnyolc kancája van, nyolcat sportcélokra használunk, ezeket nem fedeztetjük. Átlagosan 17 csikót választunk el évente. Hét pár ló a gazdasági udvarban dolgozik, munkájuk kifizetődő. Nagy mennyiségű üzemanyagot takarítunk meg velük. Patkoló kovácsunk is van Pákó Ferenc abafalai mester személyében. Munkája gyors és megbízható. Egymásra nézünk, elhallgatunk, hirtelen kifogyunk a szóból. Önkéntelenül is az istállóba indulok vissza. Ismételten megnézem a lovakat. Nyugodtak, szépek, gondozottak. A kiscsikók viszont rakoncátlanok, játékosak, mint a gyerekek. Akkor veszem észre, hogy az egyik csödömek valami baja van, minduntalan lefekszik, minduntalan talpra ugrasztják. A látvány eltökéltségében annyira rokonszenves Borbély Ferencet juttatja eszembe, és arra gondolok: könnyebb egy csődört talpra állítani, mint majd a néhány falu határával egyesülő sajógömöri szövetkezetei. MÁCS JÓZSÉF Már száz arany a tét Kard és kocka Félix László tévéfilmje Remenyik Zsigmond regényéből A parancs, amelyet büntetésképp sóztak Schwarzenau nyakába, úgy hangzott, akár egy végítélet. — Őrnagy úr! Az ellenőrző járőr jelentése szerint ön az éjjel egy alvilági pincében kártyázott. Tiltott játék, titkos kártyabarlangban... ez igen! Nos, őrnagy úr, ön holnap Magyarországra indul. Rákóczi felkelői ellen! Pénzt kísér majd, kincstári zsoldot Heister generális tokaji táborába. Azt hiszem, egy kis rusztikus pihenés jót tesz majd önnek a mi egyetlen, tündöklő Bécsünk után. .. Tiltakozásnak, ellenvetésnek nem volt helye. Az ezredes sarkon fordult, Schwarzenau őrnagy pedig szó nélkül távozott. Az 1705-ös Bécs után egy magányos, útszéli kocsma a helyszín, annak is az ivója. Nyugalmas időkben hajcsárok és vásárosok tartanak itt pihenőt, de most álruhába öltözött szikszói kurucok ülnek az asztal mögött. Köztük Árvay Ferenc, az Itáliát és Franciát megjárt kapitány. A többiek: Schwarzenau őrnagy és kísérete. A Tokaj felé tartó császári erárisok, akik nem is sejtik, kikkel falatoznak egy fedél alatt. Aztán az őrnagy kockát és poharat kér — játszani van kedve. És Árvay Ferenc belemegy a játékba. Először egy arany, majd kettő, öt, húsz, negyven, ötven, száz arany a tét. Nyerni lenne jó, de az őrnagy a legtöbbször veszít. Előbb a pénzét, aztán drága gyűrűit „játssza el", a végén kártyát kér, fáraót és a kincstári zsoldot, a 28 ezer aranytallért is az asztalra teszi. De szerencsét a kártya sem hoz neki... Már hajnalodik a kocsmában, sercegnek a gyertyák, pislákolnak a lámpák. Az őrnagy csizmában, ingre vetkőzve, kimerülve néz a kártyáiba. A legfrissebb tét: egy zacskó ezüst és néhány rézgaras. Aztán fegyverek, sisakok, köpenyek és kardok kerülnek az asztalra — „érkezzenek meztelenül a dragonyosok Tokajba!’ Most már nemcsak a „morva számkukac", az őrnagy kísérője, hanem maga Schwarzenau is tudja: Árvay a legnagyobb kurucok egyike. Akit nem izgat a császár ígérete, esküje, fogadalma, akit csak egy valami érdekel: a szegénység védelme. „Ez a csúfság ez a gyalázat, ami bennünket ért! Ez nemcsak minket ért — nyugtatja magát az őrnagy —, érte még Heister urat meg Lipót urat is, a császárt! Ha megtudják Bécsben, halálra mulatja magát a világ!" És Bécs megtudja, mi történt a távoli kocsmában. És a világ halálra neveti magát. SZABÓ G. LÁSZLÓ Betervezték az évi csikószaporulatot, s nyilvántartási könyvükbe bejegyzik a származást, a kerületi törzskönyvi számot, a fedeztetés idejét, eredményét, a kanca nevét, esetleges sérülését, betegségét. A csikókról külön könyvben készítenek feljegyzést. — Mi a tenyésztés célja? — szakítom félbe dr. Soldos Bélát. — Hogy is mondjam? — tűnődik el a legegyszerűbb feleleten. — A lótenyésztést katonai célokra és teherhúzásra használták fel valamikor, ma viszont a sportcélok kerültek előtérbe. Ellentétben a közhiedelemmel a lósport már nem úri sport. Mindenki számára hozzáférhető. Járásunkban sorra nyílnak a lovasegyesületek. A lovaglást nagyon fontosnak tartom az ifjúság nevelése szempontjából. Fegyelmet feltételez, és pozitív jellemformáló hatása van. A lósporttal minél több fiatalt szeretnénk megnyerni a szövet-5
