A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-28 / 48. szám
INNENMint a víz felett köröző sirálynak, olyan kecsesek a mozdulatai. Szinte megszépülnek tőle a tárgyak: szebb lesz a szék, amire leül, szebb a csésze, amit szorongat. Rég láttalak, s nem is nagyon hallottam rólad. Csak azt tudom, hogy A vörös grófnő után, amelyet Kovács Andrással forgattál, nemrég Bujtor Istvánnal dolgoztál, s hogy ősztől az Arany János Színház tagja vagy. Új film, új társulat, s most még új frizura is. Levágattad a hajadat. — Levágattam, mert úgy döntöttem: nekem sem árt meg egy kis változás. Bujtor István kalandfilmjében már rövid hajjal vitorláztam a Balatonon. A hullámok hátán még kezdő volt a te Tomácsányinéd, de a főhős fejét már profi mód csavarta el. — Hát igen .. . ekkora bestiát én még sosem játszottam. Eddig inkább lírai alkatú, előkelő hölgyeket, szenvedő, védtelen nőket, meg finom lelkű feleségeket keltettem életre, csupa gyengéd, megértő embert, s nem ilyen „veszélyes ragadozót". Nem félsz, hogy ezután majd a modern vampot keresik benned a rendezők ? — Ettől az egytől azt hiszem, sosem kell tartanom. Nézd csak meg jól az arcomat: látsz benne valami kihívót? Nekem inkább egy titokzatos, élő szobor vagy. — Akkor mondom, milyen szerepeket kaptam a Bujtorfilm óta. A vásárban én voltam a legtöbbet foglalkoztatott tolmácsnő, aki a történet végére férj nélkül maradt. Mire felépült ugyanis a házuk, tönkrement a házasságuk. A Miskolczi Miklós írása alapján készült Nyolc évszakban elvált asszony vagyok, aki a válás után esik teherbe egykori férjétől. A védelemé a szó fiatal ügyvédnője más. Ő nem sokkal férje halála előtt szüli meg gyerekét. Csupa csalódott, magára maradt ember, csupa kín, csupa gond, csupa keserűség. Mondd, ennyi lehangoló tévéfilmszerep után milyen a közérzeted ? — Jó. Nem panaszkodom. Én hiszek magamban. Hiszem, hogy ha egyszer lépnem kell majd, akkor lesz erőm is, bátorságom is a lépéshez. De addig is: óvatos vagyok. Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, mint sokan mások. Én nem akarok össze-vissza, fejvesztve rohangálni, éjt nappallá téve, rádiózni, szinkronizálni, forgatni, mert nézd csak meg, hova jutnak, akik „ráhajtanak". A nagy loholás közben kiég a lelkűk. Mire észbekapnak — késő. Egyedül nézik a falat. Minden szavad, minden mondatod azt jelzi, hogy sínen vagy. Hogy népszerűség ide, népszerűség oda, csak annyi lehetőségre mondasz igent, hogy közben élni is maradjon időd. — De hisz ez a legfontosabb, nem? Életben maradni. S ha közben bánat vagy sérelem ér, kinél keresel vigasztalást? — A férjemnél. De számíthatok az anyámra és a nagymamámra is. Minket mindig erős szálak fűztek egymáshoz. A barátaim? Remélem, bennük sem csalódom soha. SZABÓ G. LÁSZLÓ (SIPOS GÉZA felvétele) Genzanóban, Rómától harminc kilométerre, él visszavonultan Fellini ex-sztárja, Anita Ekberg. A hatvanas évek körülrajongott Anitája, az Édes élet szőke csodája, most kis birtokán gazdálkodik, baromfit tenyészt. Még sorban állnak a látogatók a Biennálé alkalmából rendezett kiállítások kapui előtt, de már új látnivalókkal csalogatja Velence a művészetek iránt érdeklődőket. A Doge-palotában a kínai tudomány és művészet kezdeteitől a XIII. századig terjedő korszak emlékeivel és alkotásaival ismerkedhet a látogató. A képen a Tang-dinasztia korából való égetett agyagszobor látható. • Hosszú szünet után ismét felvevögép elé állt Audrey Hepburn: az Itt egy tolvaj, ott egy tolvaj című tévéfilmben játszik, Robert Wagner a partnere.