A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám
OMNMT HAIIDTTIIK-OnZASTDK-LATriIK Farrah Fawcett aki hosszú ideig játszotta az Extremities című színmű főszerepét a New York-i West Side Arts Theater színpadán, a változatosság kedvéért ismét felvevőgép elé állt, mégpedig — szintén a „változatosság" kedvéért — az Extremities színmű filmváltozatát forgatja. Sophia Lorent az amerikai újságok újabban Kurázsi mamaként emlegetik, hasonló című filmje okán. Az amerikai film bátor anyafigurája nem azonos Bertold Brecht híres markotányosnöjével. De közös bennük, hogy mindketten gyermekeikért harcolnak: a régi Kurázsi mama egy véres háború közepén, az új pedig a Manhattan betondzsungeljében. Nem a golyóktól fél, ő a kábítószei rabságából próbálja fiait megmenteni. ■ 5» Nemes Nagy Ágnes: A FÖLD EMLÉKEI „Éghajlatok. Feltételek. / Között. Kő. Tanknyomok. / Egy sáv fekete nád a puszta szélen, / két sorba írva, tóban, égen, / két sötét tábla jelrendszerei — / Az ég és az ég között." Legutóbbi — kb. tíz évvel ezelőtt megjelent — gyűjteményes kötetének volt ez a Között című Nemes Nagy Ágnes-vers a címadója. A mostani, összegyűjtött verseket tartalmazó Nemes Nagy Ágnes-kötet címe A Föld emlékei, érzésünk szerint kevésbé kifejező és közhelyszerübb, mint a „Között". A könyv egyébként első darabja a Magvető Kiadónál tervezett életműsorozatnak, mely a kiváló költőnö összes műveit tenné először közkinccsé az olvasók szélesebb rétegei előtt. Mert hiszen köztudott, hogy Nemes Nagy Ágnes müvei, akár versről, akár műfordításról, akár esszéről van szó, eddig csupán az olvasók igen szűk rétegéhez jutottak el, márpedig aligha kétséges, hogy Nemes Nagy Ágnes a legnagyobb magyar költők közé tartozik. Az meg, hogy a legnagypbb magyar költönö, alighanem ugyancsak természetes. S hogy miben rejlik a kiválósága? Aligha itt és most megfogalmazható valami, egy azonban kétségtelen: a tömörségében. Nincs és nem volt még magyar költő, aki ennyire szűkén mérné a verset. Még nagy kortársa, Pilinszky is beleesett, legalábbis egy rövid időre, a sokatmondás kisértésébe. De nem így Nemes Nagy Ágnes. Ha mostani, negyvennégy esztendő verstermését egybegyüjtő kötetét nézzük, mindennél többet tudunk meg a költőnö termékenységéről. íme, egy teljes költői életmű. Szigorúság és lobogás, valóság és elvontság, a részletek érzékletessége, amely „gyakran nyújtózik át a filozófia feszült légkörébe". „Tanulni kell. A téli fákat. / Ahogyan talpig zúzmarásak. / mozdíthatatlan függönyök. / /... És a folyót a fák mögött, / vadkacsa néma szárnyait, / s a vakfehér, kék éjszakát, / amelyben csuklyás tárgyak állnak, / meg kell tanulni itt a fák / kimondhatatlan tetteit." (cselényi) & JENUFA Az idei Bratislavai Zenefesztivál utolsó napján. stílszerü záróakkordként, Leoš Janáček talán legigényesebb zenedrámáját: a Jenufát tűzte műsorára a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata. Annak az 1854 nyarán született jeles alkotónak művét, aki Prágában, Lipcsében és Bécsben szerezte meg zenei műveltségét, s akinek pályafutása komponistaként, karmesterként és zenepedagógusként vált valóban teljessé. Munkásságának külön jellemzője, hogy a legelsők között volt egyike azoknak, akik a nemzeti zene megteremtésének szándékát a folklorizmusra alapozták. Operáiban: a Katja Kabanovában, A ravasz rókácskában, de legfőképpen a Bratislavában most újra műsorra tűzött Jenufában ezért a cseh nyelv hanglejtéséből és szóritmikájából indul ki. De épp ilyen igényes volt a témaválasztásban, ezért a Jenufa librettójának megírásában ö maga is részt vett, mégpedig egy szájhagyomány alapján fennmaradt történet, illetve Gabriela Preissová ennek nyomán született drámája alapján. Janáček alkotói törekvéseit követi az opera cselekményét Bratislavában színpadra állító művészgárda is. A Szlovák Nemzeti Színház operatársulata eredetiben, tehát csehül tanulta be repertoárjának legújabb darabját, így ebben az előadásban is kitűnően nyomon követhető, hogy a népi hang elsősorban a kórusjelenetekben lép előtérbe, míg sajátos dallamívekké elsősorban az érzelmileg telített szituációk zenéje sűrűsödik. Az eredetihez hű zenei hangzás nagyszerű megvalósítója az operazenekart vendégként vezénylő František Jí/ek nemzeti művész. Ezekhez a törekvésekhez igazodik Branislav Kriška rendezése is, aki realisztikus eszközökkel, az énekesektől színészi felkészültséget is követelve ecseteli a fanatikus özvegyasszony és szerencsétlen nevelt leánya: Jenufa sorsát. A címszerepet, kettős szereposztásban, Magdaléna Blahušiaková és Elena Holičková éneklik szép hanganyaggal és csiszolt énektudással. A többi szereplő közül elsősorban Ľuba Baricová, Marta Nitranová, Ágh Lívia, Jozef Kundiák és Peter Mikuláš tesznek ki magukért a kereken kétórás játékidő folyamán. (miklósi) MAGYAR-SZLOVÁK NÉPRAJZI KONFERENCIA A népi kultúra, annak ellenére, hogy a romantika hatására a legtöbb népnél amolyan sajátos nemzeti kifejezővé vált, a közhiedelemmel ellentétben nagyon is nemzetközi. Ezért lényegének megértése sem lehetséges a szűkén vett nemzeti keretek közt, hanem nemzetközi összmunkára van szükség. Ilyen gyümölcsöző együttműködés a szlovák és a magyar néprajzkutatók között intézményes keretek közt és személyes kapcsolatok révén is már hosszú ideje fennáll. Az előbbinek egy fontos állomására került sor Budapesten 1986. október 7—10-e között „A tradicionális kultúra továbbélése a szocialista társadalomban" című magyar—szlovák bilaterális néprajzi konferencia megrendezésével. Az előadássorozatot Paládi Kovács Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának igazgatója nyitotta meg. majd az első, a probléma elméleti jellegű bemutatására vállalkozó előadást Božena Filová, a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének igazgatónője tartotta. A következő négy nap alatt huszonkét előadásban a két ország kutatói a kérdéskör sokszempontú elemzését végezték el. Itt most nincs arra tér, hogy minden egyes előadást akár csak cim szerint is fölsoroljunk. Mivel azonban számos referátum merítette nyersanyagát a szlovákiai magyarság népi kultúrájából, ezeket illik számbavenni. Népi kultúránk számos résztémájával (pl. a népi étkezéssel, a búcsújárás néprajzával, a jelenkutatás problematikájával, a folklórfesztiválok hatásával, temetkezési és jelesnapi szokásokkal, balladakincsünk elemzésével stb.) foglalkozó előadást hallgathattak, ill. vitathattak meg a résztvevők az előadókkal. A gördülékenyen, konstruktív szellemben zajló tanácskozást néprajzi filmek vetítése, valamint a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megtekintése és szakmai konzultációk egészítették ki. Liszka József ^ TÁRLAT EGY ALKOTÓTÁBOR MUNKÁIBÓL A képzőművészeti élet történéseit figyelemmel kísérők előtt ismeretes, hogy az utóbbi időben tájainkon is mind nagyobb az érdeklődés a különböző nyári képzőművészeti alkotótáborok iránt. A dél-szlovákiai viszonylatoknál maradva: már befutott a nyárasdi alkotótábor, ha nem tévedek volt már néhány a kelet-szlovákiai végeken is, s idén augusztusban a csicsói kastély is már másodízben adott otthont a Komáromi járás hivatásos és nemhivatásos (szándékosan kerülöm az amatőr jelzőt) képzőművészeinek, hogy egy héten át gyönyörű Duna-menti környezetben és alkotó közösségi légkörben dolgozhassanak. A járási népművelési központ illetékes szakdolgozóit, valamint a helybelieket illeti elismerés az alkotótábor jó körülményeinek megteremtéséért, s még hatványozottabban azért, hogy az alkotótábor „termése" rövid időn belül a művészetkedvelő közönség elé került. Előbb az alkotótábor helyszínén, Csicsón, utána pedig, október elejétől Komáromban (Komárno), az Ifjúsági Klub kiállítótermében. Festők és fotográfusok anyagából állt öszsze a tárlat, az egyedüli kivételt Soňa Szkoková jólsikerült plasztikái képezik. A festők közül igen szuggesztíven van jelen az anyagban Szilva József két kisméretű olajképe (Szilvánál az utóbbi időben nem ritkaság a kis felületeken való fogalmazás), a „Szántás" és az „Eső után", melyeknél mesterien tudja megkomponálni a kis felületen a Duna menti táj jellegzetes atmoszféráját. Ugyanígy, nagyon jól sikerült megfognia monotípiáin Kopócs Tibornak is az Ifjú Szívek adta műsor néhány hangulatos pillanatát, s számomra kellemes meglepetésként hatott Bužena Žibritová „Utca", valamint „Nyári nap" című két hangulatos olajképe is. A fotográfusok munkái közül Nagy Tivadar „Az öreg halász álma" című emberi melegségű triptichonját. Szűcs Jenő két mediativ portréját és lírai szépségű színes női aktját, valamint a magyarországi Oroszlámos György három képből álló színes sorozatát emelném ki. De érdekesek voltak Krüger Viktor, Darázs Lajos, Jiŕiček Vladimír és Psenák István fotói is. Ez utóbbi riportmontázsa mesterien fogta össze az alkotótábor hangulatát, egyes mozzanatait, résztvevőinek karakterét. Németh Gyula 9
