A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám
■ a hazai é? a 'akció 1S4S. ki sparhelt, az ajtó és az ablak között meg nagy, dobozos, régi típusú, elhasznált rádió látható, a felszabadulást követő napokban a távozó szovjet városparancsnok ajándéka. A két picurkányi pincekonyha-ablak a falut, az iskolát és szemközt a Kónyárt-oldalt kínálja látnivalóként. Valamikor Kishegy volt a neve annak az utcának, amelyben az öregasszony háza áll. Mindennapos tanyája lett a pincekonyha, ide nyitnak be hozzá a gyermekei, az unokái, azok is, akik olyan nagy eseményről szeretnének még érdekeset hallani, amilyen a már könyvekből is ismert, 1927-es pelsőci (Plešivec) értekezlet volt, amelyen A munkásoknak és a parasztoknak maguknak kell kiharcolniuk követeléseiket! jelszó jegyében a tizenhat legnagyobb gömöri üzem és negyven község elöljáróságának több mint háromszázötven küldötte tanácskozta meg a teendőket. A CSKP képviseletében Gottwald volt a fő szónok, ő fejtette ki a leghatározottabban, hogy a gyárak leszerelését hogyan és miképp kell megakadályozni. Silling Miklósné tulajdonképpen a ház egyetlen lakója, de most már, hogy az ország készülődik a történelmi jelentőségű pelsőci értekezlet hatvanadik évfordulójának a megünneplésére, a pincekonyha fölötti úgynevezett tiszta szobában ismerős és ismeretlen emberekkel, látogatókkal is találkozik. A szobához kisebb konyha épült, abban rendezett be az öregaszszony afféle munkásmozgalmi sarkot. Az abrosszal leteritett asztalon Gottwald hatalmas mellképe áll, a Silling házaspár felszabadulás utáni kitüntetéseivel. — Tudom, közeledik az évforduló, és hozzám el fognak jönni — mondja az öregasszony meleg ruhájában és a fekete szvetterében is didergősen; fején mintás kasmírkendő. — El kell jönni abba a házba, amelyiknek Gottwald elvtárs a vendége volt! A rögtönzött munkásmozgalmi sarok megtekintése után visszamegyünk a pincekonyhába, s ott hosszan figyelem, hallgatom a törékeny alkatú öregasszonyt, akinek korát meghazudtolóan eleven és megbízható az emlékezete. Nem kell különösebben kormányoznom a szavait, tisztában van vele, mi érdekel engem. Ismét a házára összpontosít, ébren tartva a figyelmemet, hogy ha kicsi is ez a hajlék, de a felépülésétől mostanáig sokan megkeresték, megtalálták, mondhatná úgy is, hogy akik a Republika éveiben Pelsőcön jártak a kommunista párt képviseletében, azok Silling Miklóséknál is tiszteletüket tették. Náluk álltak meg, náluk szálltak meg. Egy Tamási Mária nevű kommunista funkcionárius kilenc hónapig tartózkodott a házukban. Náluk lakott, meg az édesanyjáéknál, meg a bátyjáéknál, mikor hol, az üldözői elöl kellett rejtőzködnie. Eljárt tőlük a falvakba is, és olyankor öregasszonyos ruhákba bújt, hogy az üldözői ne Sillingné Csík Terézia tizenkilenc éves korában Silling Miklós, a felesége és a gyermekek Sillingné középen a szovjet hősök pelsö ci emlékműve előtt pincekonyhában, amelyben néhány kopott bútordarab, füle- ismerjék fel. Archívumi képek illingék a húszas években építették azt az egyszobás, pincekonyhás házat, amelyben 1927. január 23-án Klement Gottwald megfordult. Azóta úgy összetöpörödött, ahogy Silling Miklósné, született Csík Terézia nyolcvankét esztendős korára. A szoba öt méter hosszú, négy méter széles és három méter magas. A pincekonyha jóval kisebb és alacsonyabb, < két picurkányi ablaka rosszabbul lát, mint az öregasszony. — Rossz a szemem, fáj, a nagy strapa, amennyit én i dolgoztam, nélkülöztem, vénségemre ment. Nem látok jól. i Árnyékolni kell a szemem, annyira érzékeny a fényre — I magyarázza özvegy Silling Miklósné a nappal is homályos pincekonyhában, amelyben néhány kopott bútordarab, füle-
