A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-14 / 46. szám
tűk Lányi Mártont, kivégezték. Lányi, a város szenátora Késmárk védelmét vezette a császári csapatokkal szemben. S ha már századokat ugrottam vissza az időben, tegyem ugyanezt előre is, s mondjam, hogy az első világháború és az utána következő ínséges esztendők a Szepesség városaira is szenvedést zúdítottak, a gyakori éhségmenetek ezen a vidéken is ismertek lettek. 1921-ben megalakul a kommunista párt helyi szervezete, amely a második világháború éveiben illegálisan tevékenykedett. 1942-ben itt tartották meg a kelet-szlovákiai kommunisták területi konferenciáját. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek és a partizánharcoknak is vannak idevalósi halottai. Úgy tekereg-kanyarog utam a város utcáin, ahogy a Poprád folyó a célja felé. Az utcák népesek, a kávéházak, éttermek és vendéglők kihaltnak látszanak, a könyvtár is tátong az ürességtől, termei délután elevenednek meg. Az egyik könyvtárteremben Mária Dlugošovával beszélgetek. Megtudom tőle, hogy év elejétől 2 885 olvasójuk 77 854 könyvet kölcsönzött ki. A magyar és német nyelvű irodalomnak is vannak könyvespolcai a könyvtárban. A városháza első emeletén, szépen bútorozott szobában, Adolf Sipkával, a liptói születésű, ötvenegy esztendős vnb-elnökkel ismerkedem. Vele és általa a várossal is természetesen. Textilipari felépítményi iskolát végzett, s 1954-től él itt. 1981-ig a Tatralan üzemnek volt káder és személyzeti osztályvezetője, s az üzemi pártbizottságnak elnöke. Mester is volt a körülbelül 2 100 embert foglalkoztató Tatralanban. Ez a legnagyobb ipari létesítmény a városban, bár építőipari vállalata és baromfifeldolgozó üzeme is jelentős. Adolf Šípka 1984-töl elnöke a városi nemzeti bizottságnak. Készült a velem való találkozásra, telefonon jeleztem érkezésemet. Kezeügyében a város 1986—1990. évi választási programja, és egy másik füzet is, amely az 1269- ben városjogot nyert Késmárk történetének tömör foglalata. Mikor tudomására hozom, hogy engem a mostani, elevenen lüktető város érdekel, a választási programot tartalmazó füzetet üti fel. — Négy új lakótelepe van a városnak — mondja. — 1960-tól napjainkig épültek. Jelenleg is építkezés folyik a Dél lakótelepen, ahol hozzávetőleg 4 000 lakás készül majd el. Egy nagyobb bölcsödé és óvoda is épülőben van a már említett lakótelepen. A Lipa Szálló szintén tatarozás alatt áll, s a szennyvíz elvezető építését is befejezzük 1987-ben. Városunknak nagy gondja a víz, a vízmüvek bővítése után Poprád és Késmárk egyszerre jut elégséges vízhez. Gondunk továbbá a megkezdett építkezések befejezése a nyolcadik ötéves tervben. — Olvastam már az Irodalom Késmárkja ünnepségről. Hallhatnék bővebben róla? — kérdezem Adolf Sipkától. — A Matica slovenskával jövőre már huszonkettedszer rendezzük meg közösen az irodalom Késmárkja néven ismert ünnepséget. A gyermekek irodalmi alkotásainak szlovákiai versenye ez. Úgy történik, hogy a tanulók minden év végéig elküldik Martinba a versenyanyagot, ahol gondosan értékelik, nálunk pedig kihirdetik az eredményt. — Itt a sísport kedvelőinek nem kell messzire menniük. Furcsa lenne, ha éppen ennek a városnak nem lennének sízői... — Egyik testnevelő egyesületünk nemcsak sízöket, versenyzőket is nevel — mondja Adolf Šípka mosolyogva. — Városunkban a sízésnek hagyománya van. Válogatott sízök nevét sorolhatom. A Vladimír Krajňákét, az Oto Krajňákét, a Michal Šoltését, az Anton Šoltését, a Jana Šoltésová-Gundnerováét, stb. Egy másik egyesületünk a Hviezdoslav Gimnáziumban fejt ki tevékenységet. A gimnáziumnak már síző osztálya is volt, országos hatáskörű. Most is van még ilyen osztálya, de már csak kerületi hatáskörű. Hadd említsem a több mint 1 000 tagú Jednota Kežmarokot is. Röplabdázóik nemzeti ligában játszanak. Labdarúgóinknak és jégkorongozóinknak már nem megy úgy a játék, ök csak a kerületi bajnokságban szerepelnek. A sportélethez adottak a feltételek. Jégpályánk, tizenöt tornatermünk és két futballpályánk van. Egy továbbit most adunk át a börlabda szerelmeseinek. Bár csak a kulturális élet feltételeiről is ennyi jót mondhatnék! Sajnos, kultúrházunk még mindig nincs. Az üzemek és vállalatok segítségével most kínálkozik alkalom egy a városhoz méltó művelődési ház felépítésére. — A Hviezdoslav Gimnázium épületét már láttam. Milyen iskolák vannak még a városban? — Jó színvonalú vendéglátóipari középiskolánk van. Mezőgazdasági és műszaki középiskolánk, középfokú szolgáltató szaktanintézetünk és középfokú mezőgazdasági szaktanintézetünk is van. A tanulók tevékeny részesei a város kulturális életének, a pedagógusok közül többen a városi nemzeti bizottság képviselői, különböző szakbizottságok elnökei. — Milyennek látja a város lakóit? — lepem meg Adolf Sipkát a váratlan kérdésemmel. — Rendeseknek, megbízhatóaknak. Sokan közülük a közeli Svitbe és Popradra járnak dolgozni. Kevés helyben a munkaalkalom. További üzemek építésére lenne szükség. Az idén megkezdtük egy fagyasztó üzem építését. Később húsipari vállalatot is szeretnénk. Milyeneknek látom a késmárkiakat? Mondjam, ne mondjam? Sok városunkban a cigány származású polgártárs. Vannak vagy ezren. De csak hatszázan laknak az új lakótelepeken, a többiek a történelmi városközpontban élnek. Sajnos, nem eléggé fegyelmezettek, nem tartják rendben a lakásukat, ezért arra törekszünk, hogy fokozatosan kiköltöztessük őket az új lakótelepekre. Adolf Sipkával hosszan beszélgetünk még a hivatalában. Arról, hogy a város 1969-ben, megalapításának a 700. évfordulóján, Munka Érdemrendet kapott. Arról, hogy őt magát 50. születésnapján A kerület fejlesztésében elért eredményekért érdeméremmel tüntették ki. S arról is, hogy a Tatralan üzemi klubjának van egy itthon és külföldön jól ismert népi együttese, a Magura, amely a Csemadok Gombaszögi (Gombasek) Országos Kulturális Ünnepélyén is szerepelt már! Vagyis a Szepesség egyik vonzó kisvárosa sokféleképpen van jelen a köztudatban. Kirándulók százai fordulnak meg a városban. A Magas-Tátra üdülőhelyeiről csak egy ugrás ... Én is ugróm egyet. Adolf Šípka hivatali szobájából a népes utcák kellős közepébe. A városháza toronyórája hűségesen és megbízhatóan jelzi az idő múlását. Mint egy fizetett bakter, szolgai módon éppen a délutáni öt órát üti el. MÁCS JÓZSEF Fotó: Keszeli Ferenc (1) és archívum Nem csoda, hogy a képen levő két hölgy úgy hasonlít egymásra, mint egyik tojás a másikra. Anyja és lánya mosolyog ránk a fotóról. A bal oldali nem más, mint Elvis Presley egyetlen utódja Lisa Marie a jobb oldali pedig az édesanyja. Gazdag termést takarítanak be uborkából, paradicsomból, tökből, paprikából és eperből annak a különös fóliasátornak a földjéről, amelyet Kijev közelében építettek fel. Világítását és fűtését nyolc darab 20 kilowatt teljesítményű szélmotor biztosítja. Együttes teljesítményük arra is elegendő, hogy szélmentes napokra energiával töltse fel az akkumulátorokat. Svájcban áll ez a ház. Fedele és oldalfala napelem. A napenergia csaknem telje-8