A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
A Labe menti síkságtól északra, egészen az észak-csehországi hegyek koszorújáig nagy kiterjedésű táblás vidék terül el. Szelíd ívű lankáit szinte bátortalanul törik meg a kisebb-nagyobb dombok, hegyhátak, amelyeken kora tavasztól késő őszig az erdők zöldje az uralkodó szín. Egy-egy magasabb, többnyire vulkáni eredetű bazaltkép annyira nem illik bele a vidék arculatába, hogy akár emberkéz alkotta, gigantikus őrtoronynak is vélhetné az ember. Egy ilyen bazaltsüveg csúcsán áll, néhány kilométerre Doksy városától, a Mácha-tó fölött a történelmi Bezdéz vára. Az autóbusz a hegy lábánál húzódó, hasonló nevű falucska főteréig viszi a látogatót. A nyárfák koronái között impozáns kilátás nyílik a várra, amelynek két masszív, henger alakú tornya meszszire néz a vidék fölött. Mégis, hamarosan eltűnik a szem elől, mihelyt elindulunk felfelé: ózondús erdők zöld félhomályában kanyarog felfelé az ösvény. Szinte meglepődünk, amikor egyszerre csak hatalmas, málladozóságában is áttörhetetlennek tűnő kőfal állja az utunkat. A szűk ösvény engedelmesen hozzásimul, egy darabig követi íves vonulatát, majd eltűnik egy óriási, tátongó nyílásban, amelyben, a díszítés maradványairól még fel lehet ismerni a vár egykori főkapuját. Belépünk — és innentől kezdve kísérőnk a több mint hét évszázadra visszanyúló történelem ... Bezdéz születésének története abban tér el a legtöbb várétól, hogy a hegy lábánál fekvő település régebbi, mint maga a vár. Az előbbiről az első írásos emlék II. Premysl Ottokár alapítólevele, 1264-ből. A várról ebben még nem esik szó, 1278-ban azonban — ugyancsak hiteles történelmi dokumentumok tanúsága szerint — már állt, tehát rendkívül rövid idő alatt épült fel. A feszített tempójú építkezést az tette indokolttá, hogy az „arany- és a vaskirály" bevehetetlen várakkal igyekezett megerősíteni 20 Bezdéz látképe a falu főteréről a királyságot az északi betörésekkel, valamint a belső ellenséggel: a feltörekvő nemességgel szemben. Ebből eredően Bezdéz elsősorban az erődítmény szerepét hivatott betölteni, bár emellett természetesen ahhoz is kellő pompával építették meg, hogy az uralkodó ideiglenes tartózkodási helye lehessen. A vár építőinek a kettős feladatot maradéktalanul sikerült teljesíteniük: a kor viszonyait tekintve bevehetetlen erődítmény, ugyanakkor királyhoz méltó, fényűző várkastély született a kezük munkája nyomán. Az egész várat körülölelő fal csaknem két méter vastag, és négy kapun kellett áthaladnia annak, aki be akart jutni. A külső kaput — a főkaput — a 30 méter magas Ördögtorony őrizte; falai 3 és fél méter vastagok. A belső vár dominánsa a királyi palota. Ennek végében emelkedik — a bazaltkúp legmagasabb pontján — a 40 méter magas Nagytorony. A királyi lakosztályból egy széles, boltíves folyosó vezetett egyenesen a várkápolna karzatára. A kápolna egyébként építészeti szempontbófa vár legértékesebb része. Egyhajós megoldású, a szentélyt egy képzeletbeli nyolcszög három oldala határolja. A három méter vastag oldalfalak a karzat magasságában mindkét oldalon 2—2 vékonyabb falra válnak szét; a belsőket magas, karcsú, gótikus ívelésű, felül jellegzetes, „leveles" beépítésű ablakok tagolják. Istentiszteletek alkalmával itt foglalt helyet a király és az udvartartása, a magasabb rangú vendégek kíséretében. Ez az építészeti megoldás egyedülállóvá teszi a bezdézi vár kápolnáját Európában. A monumentális erődítmény nem Jíjl|hette be azt a küldetést, amelyet építője neki szánt. Alig pár hónappal az elkészülte után Habsburg Rudolf a Morvamezőn legyőzte II. Premysl Ottokár seregeit; a csatában maga az uralkodó is életét vesztette. Bezdéz várában nyolcéves fia, Vencel maradt — fogolyként... Miután 15 ezer aranytallérral kiváltotta magát, a vár ura néhány éven keresztül egykori gyámja volt. Bezdéz csak IV. Károly uralkodása alatt került vissza ismét királyi tulajdonba. A korabeli feljegyzések tanúsága szerint a nagy cseh király szívesen időzött itt, s az ő utasítására hozták létre Doksy mellett azt a nagy halastavat, amely ma a jeles cseh költő, Karel Hynek Mácha nevét viseli. Később Károly fia, IV. Vencel morva nemesi családnak ajándékozta a várat. Ez már a huszita mozgalmak első éveiben történt; említésre méltó, hogy bár a szomszédos Bélá huszita város volt, Bezdéz bevételére a husziták részéről még csak kísérlet sem történt. Ezután néhány évszázadon keresztül — örökség, házasságok révén — cseh és morva főnemesi famíliák tulajdona volt a vár. Fő vonzereje, a hozzátartozó településekét is beleértve, ekkor már nem az erődítmény-jelleg volt, hanem az Észak-Csehországban egyedülálló A várkápolna halgazdálkodási lehetőségek. Mégis, ebben az időszakban cserélt először harc útján gazdát a vár. Wallenstein Albert csapatai vették be, de ehhez tudnunk kell, hogy tulajdonosa, Václav Berka már korábban elmenekült, s a várban csak szolgálóinak és cselédeinek egy része maradt, akik nyilvánvalóan képtelenek voltak bárminemű szervezett ellenállásra. Az új tulajdonos belátta, hogy Bezdézt erődítményként fenntartani teljesen értelmetlen, ezért 1630-ban a montserratói benedekrendieknek ajándékozta, akik a lützerni csatában megmentették az életét. A spanyolországi Montserrato példájára a várat vezeklő szerzetesek lakták volna. Wallenstein Albertet azonban 1634- ben Chebben meggyilkolják, s így a vár átépítése félbemaradt. Kitör a „harmincéves háború", amelynek a során Bezdéz többször cserél gazdát. A harcok utolsó szakaszában az egykori királyi vár a svédek fellegváraként szolm
