A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
gált, akik innen szervezték rajtaütéseiket a környező falvakon, városokon. Bezdéz kolostorrá való átépítése így csak a XVII. század hatvanas éveiben fejeződhetett be. A várkápolnában elhelyezték a Montserratói Madonna mását, amelynek csodatévö hatásában bízva zarándokok tízezrei keresték fel évente a várat. Több mint egy évszázadon keresztül volt országszerte ismert zarándokhely; ez alatt az idő alatt az egyszerű látogatók és a dúsgazdag főnemesi mecénások adományaiból hatalmas értékek gyűltek össze a várpincékben. Ezek legnagyobb részét a porosz katonaság hurcolta el az 1778-as, úgynevezett „krumpliháborúban"; ami érték ott maradt, azt II. József parancsára vitték el 1785-ben,*amiko a „kalapos király" egy rendelettel felszámolta a bezdézi kolostort. A környék lakói között azonban már régóta éltek a mesés kincsekről szóló legendák, így az elhagyott várat tömegével rohanták meg a kincskeresők. Ez természetesen csak siettette Bezdéz pusztulását, s a vár az 1800-as évek elejére gyakorlatilag romhalmazzá vált. Az „aranylázat" a legnagyobb cseh zeneszerző, Bedrich Smetana is megörökítette. Titkok című operájában. A vár fokozatos újjáépítése már a XIX. század közepén megkezdődött, de valóban számottevően csak jóval később, a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után indult meg. Európa egén azonban ekkor már lassan gyülekezni kezdtek a német revansizmus, majd a feltörekvő fasizmus viharfelhői; ennek következtében 1938-ban Bezdézt a szudéta terület részeként elszakították Csehországtól. A vár és környéke csaknem egy évtized múltán, 1945. május 10-én üdvözölhette a felszabadító szovjet csapatokat. A szocializmust építő Csehszlovákiában aztán Bezdéz vára is megkapta az öt történelmileg megillető rangot. Nemzeti kulturális emlékké nevezték ki, s ennek megfelelően jelentős anyagi eszközöket bocsátottak a renoválására. A nagyszabású helyreállítási munkálatok a mai napig folyamatban vannak, s mindössze néhány év kérdése, hogy az egykori királyi vár a régi pompájában fogadhassa egykori lakóinak késői leszármazottait. Lassan alkonyba fordul a forró délután; a Öregtorony felett tüzö nap sugarai egyre hosszabban vetítik a hatalmas henger árnyékát a bazalthegyet borító erdő lombsátrára. A csipkés kőfalak sziluettjét fokozatosan magába olvasztja a zöld mindenségi az ösvény hűvös alagútként nyílik meg ismét előttünk. Lefelé már újra csak ózonillat és madárdal kísér; odalent, a megálló melletti kisvendéglőben még marad időnk egy pohár sörre az autóbusz indulásáig. VASS GYULA (A szerző felvételei) GYERMEKEKNEK Szólt egyszer a szénaboglya; — Nehéz ám a boglya sorsa, vállát nyomja a nagy ég, elkéne a segítség! Meghallotta az Esti Szél. Igazat adott a szénaboglyának, s a kazalig meg sem állt. — Szégyelld magad, szalmakazal! Szegény boglya egyedül tartja a kerek eget. Neki kéne segítened! — Bolond mondja — szólt a kazal. — Én vagyok a magasabb, tehát én tartom az eget! Nekem kéne a segítség! Mert már belegörnyedek, alig bírom az eget. Az Esti Szél igazat adott a szalmakazalnak, meg sem állt az út menti jegenyékig; — Hej, jegenyék, naplopók! — retytyent rájuk. — így van rendjén, ti henyéltek, s a szegény szalmakazal beleszakad abba, hogy az eget tartja!? — Ej, Esti Szél, hol a szemed? — zúgták az út menti jegenyék. — Mi vagyunk a magasabbak, mi tartjuk az eget. Bizony, nagy gond ez nekünk. Jólesnék egy kis segítség, hogy kissé kifújjuk magunkat! Igazat adott az Esti Szél a jegenyéknek. — No majd én szerzek nektek segítséget! — mondta, s meg sem állt a toronyig. — Ejnye, torony, öreg torony, mi dolog ez, itt bóbiskolsz, míg a szegény jegenyék tartják az ég sátrát! — dörrent a toronyra. — Ne háborgass, Esti Szél! — felelte a torony a megkonduló harangnyelvvel. — Magasabb vagyok a jegenyéknél, hát hogy tarthatnák ok az eget? Bizony, nehéz az ég terhe, valaki már segíthetne nekem is ... — Igazad van, öreg torony — szólt a Szél, s azzal ment egyenest a hegyhez. Felkeltette álmából: — Ébredj csak, lusták lustája, vén álomszuszék! — zúgta az Esti Szél haragosan. — Eredj, segíts az öreg templomtoronynak, egymaga tartja a kerek eget, illő lenne segítened! — No de ilyet — mordult a hegy —, mióta világ a világ, a hegy tartja az eget, a nappal, a holddal, fényes csillagokkal, s még te küldesz a széltoló toronyhoz!!! Ezt már az ég is megsokallta. Haragjában olyan égiháború támadt, hogy zengett tőle a világ: — Bizony, engem senki sem tart! — mennydörögte haragosan. — Sem a boglya, sem a kazal, a jegenyék sem, a torony sem, de még a rátarti hegy se! — Alighanem igazat mondasz — suttogta az Esti Szél fáradtan és szégyenkezve, és elhatározta, hogy soha többé hiábavaló dologban nem fárasztja magát, s mert nagyon fáradt volt, elnyomta az álom, s nagyot aludt másnap estig. TORDON ÁKOS A gyerekek sárkányt eresztenek a réten, de a szél összegubancolta a zsinórokat. Segítsetek megkeresni, hogy melyik sárkány, melyik fiúé! zengett, zsongott, dörgött, morgott, s vadvirágok gyűrűjében repült, fordult, pergett, forgott leszálltak a réten szépen. mind a száztíz, fénylő szárnnyal, Selyemfűre heveredtek, száztíz bátor pilótával, s mert már éhesek lehettek. Jött kétszázhúsz ejtőernyő, zengő égből vígan lengő, zölden, sárgán, lilán, kéken hullottak alá merészen. kétszázhúsz ejtőernyőssel, lebegőssel, libegőssel. Fölszállt száztíz repülőgép, fényes lett a levegőég. hátuk vetvén a világnak, csöndesen meguzsonnáztak. 21
