A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-11 / 28. szám
Van annak talán már két éve is, hogy egy alkalommal, Komáromban járván, Trugly Sándor bácsi arra kért hogy ha alkalomadtán Jernye (Ja rovnice) felé vinne az utam, megnézhetném, milyen állapotban van Szinyei Merse Pál sírja. Készségesen meg is ígértem, hogy nem mulasztom el a sírhely fölkeresését. Annál is inkább, mert az egyik legnagyobb magyar festőművész nyugvóhelye, s a táj, alkotásainak ihlető forrása engem is érdekelt. Ám az odautazás egyre csak késett. Más fontos, vagy fontosnak tűnő dolgok miatt halasztgattam, mondván, hogy majd holnap, majd a jövő héten sort kerítek rá. Bő két esztendő telt el így, míg végűi mindent félretettem, s elindultam Jarovnicébe. Az Eperjesi (Prešov) járáshoz tartozó falu festői környezetben fekszik; az erdős hegyhátak, a füves dombok, a csörgedező patakok nyugalmat sugároznak, s békét, miként Szinyei Merse Pál képei is. A falu közepén irigylésreméltó művelődési központ áll az egykori Szinyei-kúria tőszomszédságában. (Ez utóbbira ráférne egy alapos tatarozás, mert nagyon szép épület) A falu s a táj szépsége mellett engem elsősorban a jemyei temető érdekelt Rövid kérdezősködés után oda is találtam, s amit láttam, bizony az első pillanatra elszomorított. Ugyanis a temető egyik — régi — része inkább hasonlított csatatérre, mint elhunyt elődök nyugvóhelyére. Mély gödrök ásítoztak, s tőből kiszaggatott fák gyökerei meredeztek a márciusi égre. S ennek az apokaliptikus látványnak a szélén néhány fenyőfa alatt húzódó vaskerítés vigyázta, s vigyázza a magyar piktora egyik legnagyobb alakjának a nyugalmát. Azonban még ilyen elárvult állapotában is úgy találtam, hogy vigyáznak az itteniek erre a jeles sírra, mert a vaskerítésen belül a sírhelyek gondozottak voltak. A jeles halott mellett a Szinyei Merse család többi tagja is itt nyugszik, ebben a kicsi sírkertben. A festő sírjával szemben a másik oldalon Szinyei Merse Félix (1816—1875), tőle jobbra Szinyei Merse Béla (1860—1912), továbbá három leánygyermek, Zsófi, Valéria és Mária sírköve található. A vaskerítésre szép reliefet erősítettek, de hogy honnan került ide, nehéz volna megmondani. (Angyal koronával, kezében halat tart). Szinyei Merse Pál Szinye-Újfaluban — ma: Chminianska Nová Ves — született 1845. július 4-én. A müncheni Akadémián tanult, s 1905-től haláláig — 1920. február 1-ig — a Képzőművészeti Akadémia igazgatója volt Budapesten. Művészetében az ember és a táj szépsége, kapcsolata jelenik meg harmonikus egységben. Aki valaha is látta a Majális, a Pacsirta, a Lilaruhás nő című képeit, vagy akár a Hóolvadást, ezt minden különösebb magyarázat nélkül is felismeri. Ha már Jarovnicéban voltam, felkerestem a hnb titkárát is, hogy megtudakoljam tőle, mi lesz a további sorsa a Szinyei Merse család síremlékének. Štefan Tomič, a hnb titkára megnyugtatott, hogy a temetőbeli látvány csupán átmeneti. Azért kellett a területrendezést végrehajtatok, mert új ravatalozót építenek a temetőben, s azt is hozzátette, hogy az építkezéssel egyidőben, ahogy az anyagiakból futja majd, szeretnék rendbe tenni, felújítani a Szinyei Merse család sírját. — De egyéb terveink is vannak Szinyei Merse Pállal kapcsolatban — monda Štefan Tomid. — Jöjjön, megmutatom, mire készülünk. A művelődési központ emeletére vezetett. ahol egy kisebb teremben Szinyei Merse Pál festményeinek reprodukcióival lepett meg. — Ebben a teremben egy önálló emlékkiállítást rendezünk be Szinyei Merse Pál tiszteletére. A környezetrendezés után ezt is megvalósítjuk. Tartozunk ezzel önmagunknak és a festőművész emlékének egyaránt. GÁL SÁNDOR A szerző felvételei Nem matematikus az autótulajdonos, a véletlen mégis úgy hozta, hogy ez a pisai kocsi pontosan a Ludolf-féle számot viseli rendszámként. A Gruzijafilm stúdió a Központi Televízió megbízásából kilencrészes szovjetspanyol filmet készít a Don Quijote című regényből. A felvételek a hegyvidéki Kahétia köves völgyeiben, a spanyolországi olajligetekben, ódon kastélyok páratlan belsőiben, Barcelona sikátoraiban készülnek. Harminc év választ el bennünket attól az időponttól, hogy Dubnában létrejött az Egyesült Magkutató Intézet — a szocialista országok első nemzetközi tudományos központja. Jelenleg Bulgária, Csehszlovákia, a Koreai NDK, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió szakemberei dolgoznak Dubnában. Fő feladatuk az atomenergia békés célú felhasználásának kiszélesítése a KGST-tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki fejlesztési komplex programja keretében. 8
