A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-11 / 28. szám

Van annak talán már két éve is, hogy egy alkalommal, Komáromban járván, Trugly Sándor bácsi arra kért hogy ha alkalom­­adtán Jernye (Ja rovnice) felé vinne az utam, megnézhetném, milyen állapotban van Szinyei Merse Pál sírja. Készségesen meg is ígértem, hogy nem mulasztom el a sírhely fölkeresését. Annál is inkább, mert az egyik legnagyobb magyar festőművész nyugvóhelye, s a táj, alkotásainak ihlető forrása engem is érdekelt. Ám az odauta­zás egyre csak késett. Más fontos, vagy fontosnak tűnő dolgok miatt halasztgat­­tam, mondván, hogy majd holnap, majd a jövő héten sort kerítek rá. Bő két eszten­dő telt el így, míg végűi mindent félretet­tem, s elindultam Jarovnicébe. Az Eperjesi (Prešov) járáshoz tartozó falu festői kör­nyezetben fekszik; az erdős hegyhátak, a füves dombok, a csörgedező patakok nyu­galmat sugároznak, s békét, miként Szi­nyei Merse Pál képei is. A falu közepén irigylésreméltó művelődési központ áll az egykori Szinyei-kúria tőszomszédságá­ban. (Ez utóbbira ráférne egy alapos tata­rozás, mert nagyon szép épület) A falu s a táj szépsége mellett engem elsősorban a jemyei temető érdekelt Rö­vid kérdezősködés után oda is találtam, s amit láttam, bizony az első pillanatra el­szomorított. Ugyanis a temető egyik — régi — része inkább hasonlított csatatér­re, mint elhunyt elődök nyugvóhelyére. Mély gödrök ásítoztak, s tőből kiszagga­tott fák gyökerei meredeztek a márciusi égre. S ennek az apokaliptikus látványnak a szélén néhány fenyőfa alatt húzódó vas­kerítés vigyázta, s vigyázza a magyar pik­tora egyik legnagyobb alakjának a nyugal­mát. Azonban még ilyen elárvult állapotá­ban is úgy találtam, hogy vigyáznak az itteniek erre a jeles sírra, mert a vaskerí­tésen belül a sírhelyek gondozottak vol­tak. A jeles halott mellett a Szinyei Merse család többi tagja is itt nyugszik, ebben a kicsi sírkertben. A festő sírjával szemben a másik oldalon Szinyei Merse Félix (1816—1875), tőle jobbra Szinyei Merse Béla (1860—1912), továbbá három leány­­gyermek, Zsófi, Valéria és Mária sírköve található. A vaskerítésre szép reliefet erő­sítettek, de hogy honnan került ide, nehéz volna megmondani. (Angyal koronával, kezében halat tart). Szinyei Merse Pál Szinye-Újfaluban — ma: Chminianska Nová Ves — született 1845. július 4-én. A müncheni Akadémián ta­nult, s 1905-től haláláig — 1920. február 1-ig — a Képzőművészeti Akadémia igaz­gatója volt Budapesten. Művészetében az ember és a táj szépsége, kapcsolata jele­nik meg harmonikus egységben. Aki vala­ha is látta a Majális, a Pacsirta, a Lilaruhás nő című képeit, vagy akár a Hóolvadást, ezt minden különösebb magyarázat nélkül is felismeri. Ha már Jarovnicéban voltam, felkerestem a hnb titkárát is, hogy megtudakoljam tőle, mi lesz a további sorsa a Szinyei Merse család síremlékének. Štefan Tomič, a hnb titkára megnyugta­tott, hogy a temetőbeli látvány csupán átmeneti. Azért kellett a területrendezést végrehajtatok, mert új ravatalozót építe­nek a temetőben, s azt is hozzátette, hogy az építkezéssel egyidőben, ahogy az anya­giakból futja majd, szeretnék rendbe ten­ni, felújítani a Szinyei Merse család sírját. — De egyéb terveink is vannak Szinyei Merse Pállal kapcsolatban — monda Šte­fan Tomid. — Jöjjön, megmutatom, mire készülünk. A művelődési központ emeletére veze­tett. ahol egy kisebb teremben Szinyei Merse Pál festményeinek reprodukcióival lepett meg. — Ebben a teremben egy önálló emlékki­állítást rendezünk be Szinyei Merse Pál tiszteletére. A környezetrendezés után ezt is megvalósítjuk. Tartozunk ezzel önma­gunknak és a festőművész emlékének egyaránt. GÁL SÁNDOR A szerző felvételei Nem matematikus az autótulajdonos, a véletlen mégis úgy hozta, hogy ez a pisai kocsi pontosan a Ludolf-féle számot vi­seli rendszámként. A Gruzijafilm stúdió a Központi Televízió megbízásából kilencrészes szovjet­­spanyol filmet készít a Don Quijote című regényből. A felvételek a hegyvidéki Ka­­hétia köves völgyeiben, a spanyolorszá­gi olajligetekben, ódon kastélyok párat­lan belsőiben, Barcelona sikátoraiban készülnek. Harminc év választ el bennünket attól az időponttól, hogy Dubnában létrejött az Egyesült Magkutató Intézet — a szo­cialista országok első nemzetközi tudo­mányos központja. Jelenleg Bulgária, Csehszlovákia, a Koreai NDK, Kuba, Len­gyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió szakem­berei dolgoznak Dubnában. Fő feladatuk az atomenergia békés célú felhasználá­sának kiszélesítése a KGST-tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki fej­lesztési komplex programja keretében. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom