A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-19 / 38. szám
IKNEN-OmtAN HAILOTTUK-OLVASTUK-LATTÜK A karlsruhei kiállításon mutatják be a mozgássérültek és testi fogyatékosok számára gyártott kocsik legújabb változatát. A hidraulikus kormányszerkezettel ellátott autó síkban mozgó kormányművé minden irányban könnyen mozgatható, sőt egy lábbal, vállal is irányítható. A Nem kell mindig kaviár Radványi Géza rendezte filmváltozatában O. W. Fischer játszotta a főszerepet. Otto Wilhelm Fischer januárban töltötte be hetvenedik életévét, hosszú esztendők óta viszszavonultan él nem messze Luganótól, hatszáz méter magasságban egy óriási parkkal körülvett villában. Könyveket ír. A képen villája erkélyén látható kedvenc festménye és egy Buddha-szobor társaságában. Hat étvizednyi távoliét után szülőföldjére látogatott Vladimir Horowitz, a nyolcvannégy éves világhírű zongoraművész: óriási sikerű hangversenyeket adott a moszkvai és a leningrádi közönség előtt. Ez áprilisban történt. Az idős mester másutt is folytatja diadalútját. Siker övezte berlini, hamburgi és londoni fellépéseit. A felvétel egy sajtótájékoztatón készült a Szovjetunióban. A MEGSZOLGÁLT ÖRÖKKÉVALÓSÁG Újabb antológiával gazdagodott a magyar költészet és könyvkiadás. Hiába, az antológiák divatját éljük, s ha belegondolunk, kell is a szintézisszerű összefoglalás, egy-egy témának a versekkel való körüljárása, megjelenítése. „A megszolgált örökkévalóság", amely a gyöngyszemekben jelent meg a Kozmosz kiadásaként, a magyar történelemmel foglalkozik. A jelenkori költők viharos századokat faggatnak, s igyekeznek mélyére hatolni nagy történelmi forduló titkának a dicsőségek és vereségek káprázatában. „Költők — sokan közülük kortársaink — vallanak ebben a válogatásban történelemélményükről, a magyar századok jelenüket is alakító és faggató eseményeiről. Egyéni alkatuk, szülöföld-tájbeli kötődéseik, a szembesítő találkozások ihletadó indításaival, a mából kérdezve és a mának felelve vallanak a magyarság ezer évéről, a sorsforduló pillanatokról, kiemelkedő nagyjainkról. Mulasztásainkról, kudarcainkról, győzelmeinkről, a nemzeti önismeretről s fehér foltjairól" — Írja a kötet recenzense. A kötetet válogató és szerkesztő Bihari Sándor arra törekedett, hogy az antológia híven és sokrétűen kifejezze a modern magyar költészet történelmi élményét, mindazt amin költőink annyit eltöprengtek: az idő csónakjában sodródó ezeréves magyarság küzdelmeiről vallanak a megmaradásért, az európaiságért. Sok megrázó, immár klasszikus verset találunk az antológiában. S ha csak a magyar történelem legújabb fejezetét vesszük, itt van például Kassák Lajos: Partizánok-ja, Pilinszky János Francia fogoly című költeménye, Zelk Zoltán Feltámadása és más költemények. Vagy milyen feledhetetlen Illyésnek a Hidak című verse. Szabó Lőrincnek A budai várban című poémája. Csupa komoly, nagy vers sorjázik ebben az antológiában, a sorskérdéseket feltevő és boncolgató líra legszebb darabjai. A könyvet forgatva elmondhatjuk, nemcsak Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi vagy Arany szálltak le költészetükben a sorskérdések mélyére, nemcsak Ady, Juhász Gyula, Babits vagy Kosztolányi, hanem a soronkövetkezö nemzedékek költői is. íme, ezt láthatjuk ebben a jól szerkesztett, gondosan összeválogatott versantológiában.-dénes-Tolnai Ottó: GYÖKÉRRÁGÓ A jugoszláviai magyar irodalom immár középnemzedékének, az ún. Uj Symposion nemzedékének egykori fenegyereke, Tolnai Ottó újabb „verses" kötettel jelentkezett az idei könyvhéten. E kötetét különös érdeklődéssel vártuk, hisz legutóbb válogatott kötettel jelentkezett („Vidéki Orfeusz" volt a találó cime) s a válogatott-gyűjteményes kötet mindenképpen cenzúrát jelent egy-egy költö pályáján, ami azután jön, az új ég és új föld. Tolnai esetében ráadásul ez többszörösen is így van, mert a „Vidéki Orfeusz", úgy érzem, szerencsés vállalkozás volt, a kütönkülön kötetekben megjelent fenegyerek-korszak kinövéseit lenyeste az idő (s a pesti szerkesztő), lássuk hát, mivel lep meg az új Tolnai, s meglep-e egyáltalán? Meglepett. A „Gyökérrágó" két ciklusból áll. Az első az „aperszűk, zanzák, képaláírások, táviratok" címet viseli. Ez lényegében hosszabb-rövidebb versek, szövegek gyűjteménye, a kötet érdektelenebbik fele. A második fele viszont a „bukolikák" címet viseli. S ez a meglepetés. Tolnai Ottó válogatott verseinek néhány éve Budapesten megjelentetett gyűjteményével a „Vidéki Orfeusszal" lépett a magyar költészet élő nagyjainak a sorába. A „Gyökérrágó" című kötet, különösen pedig annak „bukolikák" című ciklusa bebizonyította, hogy okkal jutott az élvonalba, helye továbbra is biztosított legjobb költőink között. (cselényi) A SEMPEROPER DALNOKAI Lehetne akár a nosztalgia-hullám egyik vetületének is tekinteni, hogy az elmúlt években egyre nagyobb számban jelennek meg a hanglemezpiacon olyan felvételek, melyeket a közeli vagy távolabbi múltban vettek fel. Persze ezektől az archív felvételektől nem lehet a mai digitális hangrögzítési technika igényeit kielégítő hifi hangminőséget várni, viszont megvan az a felbecsülhetetlen értékük, hogy a múlt művészeinek stílusát átmentik és hallhatóvá teszik a ma generációjának is. Ez a meggondolás vezette az Eterna céget is, mikor a drezdai operaházban, a világszerte Semperoper néven ismert épületbecNnégy évtizedes némaság után ismét ‘elhangzott a zene. Ennek a nagy eseménynek fényét volt hivatva növelni ez a kétlemezes album is, melyen a drezdai operakultúra nagy egyéniségeinek hangja és szerepformáló művészete van megörökítve. A Semperoper — tervezője Gottfried Semper volt — nemcsak arról híres, hogy Weber, Wagner és Richard Strauss mintegy házi szerzői voltak, de arról is, hogy színpada a kor legnagyobbjainak volt otthona és zenekara élén, mely nem más mint a több évszázados múltra visszatekintő Dresdner Saatskapelle, ugyancsak nagy egyéniségek állottak. Kerek négy évtizedet ölel át e két lemez anyaga. Legősibb felvétele a hangrögzítés hőskorából, 1910-ből való, míg a legfiatalabb 1951-ben lett felvéve. Szerzőileg természetesen a már említett három komponista dominál, de mellettük ízelítőt kapunk a németek Verdi-, Puccini- és Bizet-tolmácsolásából is. Richard Strauss Rózsalovagjának bemutatójára 1911-ben került sor a Semperben. Kortörténeti szempontból a lemez legértékesebb hangdokumentuma éppen annak a három művésznőnek a hangja, nevezetesen Margarethe Siems, Minnie Nast és Eva von der Osten, akik a bemutatón a Tábornagyné, Sophie és Octavian szólamát énekelték. De mellettük olyan nagyságok hangjával is találkozunk mint Elisabeth Rethberg, Maria Cebotari, Margarete Teschemacher, Elfriede Trötschel, aki megkapóan énekli Rusalka áriáját Dvorák operájából. A férfiak között pedig ott van Max Lorenz, Lorenz Fehenberger, a két messze híres Wagner tenor, valamint Richard Tauber — Lehár néki írta késői műveinek tenorszólamát —, Karel Burian, Tinó Pattiéra, Torsten Ralf, akik mind-mind legendás alakjai a múltnak. A zenekar élén pedig Karl Elmendorff, Rudolf Kempe és Kari Böhm nevével találkozunk. A tasak kettős belső oldalán pompás fényképanyag ismertet meg a művészekkel, míg a címlapot az újjáéledt Semperoperről készült felvételek ékesítik. Varga József A TÖRVÉNY Mindenkori életmódunk egyik alapvető meghatározója a törvény, amely akkor jó, ha védőszárnyai alatt a jóakaratú polgár biztonságban érzi magát, ha jogait biztosítottnak érzi, ha a szentesített törvény gyakorlása nem porba sújtó, hanem felemelő érzést kölcsönöz számára. A múltban — de a civilizációtól elzártabb, főleg kisebb létszámú településeken ma is — jelentős szerepe volt, illetve van, a helyi szokásoknak. És bármennyire elmarasztaljuk is a progresszivitás néhány ide vonatkozó jogi tényezőjét, a provincializmus teremtette konzekvenciákat szemügyre véve azonnal megérezzük, hogy az utóbbiakból mennyire hiányzik a tudományos megalapozottság. Akit aztán nyugtalanít ez az állapot, az vagy kitör a körből, vagy kevésbé szerencsés, szenvedő alanya marad az uralkodó szabályoknak. Ilyesmikről szólt a tévében vetített, 1958- ban olasz—francia koprodukcióban készült film is. Bár a cselekmény pontos színhelyére vonatkozó utalás nem hangzik el a filmben, az események szicíliai környezetre engednek következtetni. Ezt a feltevést erősiti meg Don Cezaro — a vidék koronázatlan királya — és Mateo Brigante közötti maffiózó módszerekkel folytatott hatalmi harc. Egyébként ezek a hatalom-féltésből fakadó machinációk töltöttek el leginkább a törvénytelenség iránti ellenszenvvel. Mateo Brigante mesterkedéseinek egyik áldozata a szerelemért nem éppen észalapon nyugvó eszközökkel'harcoló szépasszony. A szerep érdekessége, hogy megszemélyesítője az akkor Olaszországban élő Melina Mercouri. Gina Lollobrigida játszotta — igazi olaszos hévvel — a béklyóktól mentes életért küzdő város-szépét. Szerelme: Marcello Mastroiani, az északról jött agronómus, akivel együtt — egy kis kerülővel, — a törvény határain belül maradva elérik a boldogságot. A filmben mutatott, Olaszország déli részén ma is divatban lévő törvényjáték az izgalom-keltés mellett arra is jó, hogy a nézőt rádöbbentse egy nagy igazságra, mely szerint: ahol a törvénytelenség elhatalmasodik, ott az emberi méltóság megszűnik létezni! Kovács József 9
