A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
/ // ELETEBOL Próba közben A ZENE SZERELMESE VOLT A felszabadulást követő időszak legkiválóbb csehszlovákiai magyar zeneszerzője 1919. július 17-én született Gölnicbányán (Gelnica), egy tízgyermekes család kilencedik gyermekeként. A család a Magyar Tanácsköztársaság bukása után került Szlovákiába, hogy elkerülje az üldöztetést — édesapja vöröskatona volt —, és munkát találjon. Az állampolgárság nélküli, vízvezeték-szerelőként dolgozó édesapja kevés jövedelemhez jutott. A csecsemőkori nélkülözések következményét, nagymértékű rövidlátását élete végéig viselte. Mindez megnehezítette tanulmányait és zeneszerzői tevékenységét. Szívós akaratának köszönhető, hogy ennyi hátrány ellenére is sikerült megvalósítania gyermekkori álmát, megismerni a zene varázslatos világát. Az elemi iskola elvégzése után állampolgárság hiányában nem tanulhatott tovább. Ekkor a család már Nyitrán élt. 1928-ban költöztek a városba. Magánszorgalomból, kölcsönzött zongorán tanult, hogy egyszer a Bratislavai Konzervatórium növendéke lehessen. Erre csak 1941 -ben került sor, amikor a család valamennyi tagja állampolgárságot kapott. Édesapja ebben a kegyben sem részesülhetett, 1937-ben meghalt. Zenei tanulmányait zeneszerzési szakon kezdte Bratislavában, majd a II. világháború alatt a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta, ahol a középiskolai zenei képesítés befejezése nélkül zeneszerzés szakra az első, zongoraszakra a második évfolyamban vették fel. Szeretett volna Kodály Zoltán tanítványa lenni, ám ez nem sikerült. A Mestert 1943-ban nyugdíjazták és csak egy nap, szerdán járt be a főiskolára, népdalelemzést adott elő. Tanulmányainak Budapest ostroma vetett végett. A harcokat Újpesten vészelte át. Az átélt borzalmak és nélkülözések annyira megviselték az egészségét, hogy az életbenmaradásra csak gondos ápolás mellett volt reménye. Sikerült visszatérnie Nyitrára, édesanyjához. Amint felépült, bekapcsolódott a város zenei életébe. Itt kezdte karmesteri tevékenységét egy nagyszabású Bach-koncerttel. amelyet a Csehszlovák Rádió is rögzített (1946). Sorsdöntő lett számára ez a bemutatkozás. Lehetővé vált, hogy tanulmányait befejezze. Kornel Schimpl tanítványaként végzett 1951-ben a Bratislavai Konzervatórium karmesteri szakán. A Csehszlovák Rádióval csak két év kihagyás után került kapcsolatba. A bratislavai Tervhivatalban kezdett dolgozni, mint sportlétesítmények szakelőadója. Annak ellenére, hogy életcéljától távoleső területen tevékenykedett, büszke volt a Bratislava-rózsavölgyi (Ružová dolina) sportlétesítményre, melynek tervezésében és kivitelezésében részt vett. Innen a Csehszlovák Rádió zenei osztályára, majd a Csemadok Központi Bizottságához került dolgozni. A Népes művészeti vezetője, karnagya és „házi" zeneszerzője volt. Szívesen emlékezett erre az időszakra, amely élete legtermékenyebb éveit hozta. Kórusműveket, ének-zenekari számokat és zenekari népdalfeldolgozásokat írt. A Népes megszűnése után egy ideig a Csemadok apparátusában, majd a bratislavai Népművelési Intézet zenei szakelőadójaként dolgozott. Erre az időszakra esik népdalgyűjtő tevékenysége, melynek eredményeként több népdalfeldolgozás született. 1955-ben irta hazai magyar kórusművészetünk legismertebb alkotását, az Esti hangulat Zsérén című három Nyitra-vidéki népdalt ötvöző kompozícióját. Nemcsak zeneszerzőként, hanem szervezőként is sokat tett azért, hogy 1955-ben az Ifjú Szívek Dal-és Táncegyüttes, valamint az 1964. november 27-én alakult Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara létrejöjjön és művészi színvonala emelkedjen. Szervezőként és karnagyként következetes és célratörő volt. Mindig az őszinte, egyenes és tettrekész embereket szerette. Sajnos, emiatt a jellembeli tulajdonságai miatt gyakran került konfliktushelyzetbe kollégáival. Gyakran volt része intrikákban, meg nem értésben és mellőzésben. Ilyenkor kedvenc zeneszerzőjének, J. S. Bachnak a műveihez menekült. Motettáit és fúgáit idős kora ellenére is gyakran játszotta. Memóriafrissitésként és a dallamkövetés gyakorlására használta. A Csehszlovák Rádió zenei rendezőjeként nagy szüksége volt ezekre a képességekre. Munkahelyét, amely kisebb megszakításokkal a Csehszlovák Rádió volt, nagyra becsülte, és az ott végzett tevékenysége nagyrészt kielégítette. Számtalan zenei felvételt készített, amely országhatárainkon kívül is elismerést szerzett zenei tudásának és a szlovákiai zenei élet színvonalának. Volt egy dédelgetett álma, ami kevésszer adatott meg neki: szimfonikus zenekart vezényelni. Hatvanötödik születésnapja alkalmából érte Utolsó fényképe feleségével az a megtiszteltetés, hogy két művét a Szlovák Filharmónia ének- és zenekarával hangszalagra rögzíthette. A Dénes György versére írt Csallóközt és a Weörös Sándor költeményére komponált Békét akarunk című alkotásait választotta, melyek leginkább kifejezték hovatartozását és emberi hitvallását. Ez utóbbi müvét 1961-ben a csehszlovákiai magyar ének- és zenekarok fesztiváljára írta, és — élete egyik legszebb zenei élményeként tartva számon — a fesztivál színhelyén, a zselizi (Želiezovce) Schubert-parkban, 1 2Ö0 énekes közreműködésével vezényelte. Mindössze két éve vonult nyugdíjba. A zenénél csak a családját szerette jobban. Feleségét és két gyermekét, akikről mindig féltő büszkeséggel beszélt. Hátralévő éveim a zeneszerzésnek és a családomnak kívánom szentelni — nyilatkozta 65. születésnapja és nyugdíjbavonulása kapcsán vele készített riportomban. A sors kevés időt adott számára a békés évekből. Sajnos, nem kárpótolta öt sanyarú gyermekkoráért sem. Szíve 1986. július 28-án, néhány nappal 67. születésnapja után megszűnt dobogni. Neve és zenéje műveiben él tovább. DEBRÖDI D. GÉZA Archívumi felvételek • Két éve, 1984 áprilisában ünnepelte megalakulásának 120. évfordulóját a Rozsnyói Munkásdalárda. A jubileum alkalmából a Csemadok Rozsnyói (Rožňava) Járási Bizottsága a Rozsnyói Munkásdalárda 1864—1984 címmel — az énekkar történetét bemutató, képekkel gazdagon illusztrált — 56 oldalas kiadványt jelentetett meg. A füzet egyebek között közli a csehszlovákiai magyar íróknak és neves közéleti személyiségeknek az énekkarral kapcsolatos írásait. • Szalóc (Slavec) 442 lakosa közül 131-en tagjai a Csemadoknak. A járásban a lakosság számarányához viszonyítva itt a legnagyobb a szervezettség. A helyi szervezet aktívan dolgozik. A néprajzi szakkör a közeljövőben gyűjtést szervez. A népi kultúrának a faluban és a környéken található szellemi és tárgyi emlékeit kutatják. Az összegyűjtött anyagból állandó jellegű néprajzi szobát rendeznek be. • Az 1986-os békeév alkalmából a sánkfalai (Gemerská Ves) művelődési otthon a helyi szervekkel karöltve koncertet rendez. A fiatalság békevágyát és mai problémáit kifejező dalokat mutatják majd be. A koncertre való fellépésre augusztus 15-ig lehet jelerffkezni. A rendezők a Csemadok tagjai közül is várják/a fiatal előadókat. • Viszonylag fiatal, 1980 májusában alakult a Csemadok Komáromi (Komárno) Helyi Szervezetének és a Szakszervezetek Házának Egyetértés nevű vegyeskara, ám máris szép sikereket tudhat magáénak. A mintegy 40 tagú kórus először 1981. január 18-án, a Csemadok helyi szervezetének évzáró taggyűlésén mutatkozott be. Aztán a fellépések sorozatát tartotta. Igényes teljesítményének elismeréseképpen a Kodály Napokon 1981-ben és 1984-ben elnyerte az énekkarok versenyében az aranykoszorút. Az énekkar legutóbb Érsekújvárott (Nové Zámky) a csehszlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok 1986 júniusában megrendezett fesztiválján, a VI. Csengő Énekszón nyerte meg a közönség tetszését. • A legutóbbi statisztikai kimutatás szerint a lakosság számarányához viszonyítva a Csemadoknak 1985-ben a Kassa-vidéki (Košice-vidiek), a Rozsnyói (Rožňava), a Lévai (Levice) és a Bratislava-vidéki járásban volt a legtöbb tagja. • A Hét, a Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja ez év decemberében ünnepli megindulásának 30. évfordulóját. Az esemény alkalmából a szerkesztőség ünnepi összejövetelt szervez. • Hatom éve, 1983-ban a Csemadok Rozsnyói (Rožňava) Járási Bizottsága versenyt indított annak érdekében, hogy a járás helyi szervezetei fellendítsék a szervezeti életet, a népművelést és a népművészetet. A versenyben elért helyezésért járó vándorzászlót és elismerő oklevelet tavaly a Csemadok jólészi (Jovice), rozsnyói és bárkái (Borka) helyi szervezete kapta meg. 7
