A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-22 / 34. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — VIRÁG MÁRIA, az élelmezésügyi dolgozók szakszervezetének elnöke F. Rakovský: A FELKELÉS VÁROSAIBAN A HÉT KÉPES VERSENYE Mécs József: ÉLETUTAK — A 75 ÉVES FÁBRY ISTVÁN Hajdú András: NYÁRI NAPFORDULÓ KIZSIN Gyermekeknek: A RÓKA ÉS A KÉT MEDVEBOCS Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Péterné Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Meséljen a szüleiről, a gyerek­koráról! — Édesanyámról sajnos nincs emlé­kem. Kétéves voltam, amikor meghalt. Édes­apánk nevelt fel bennünket, dolgozott ránk s idejekorán nekünk is meg kellett tanulni dolgozni az apánk mellett. Nem szeretem a büszkeséget, a kivagyiságot, de azt mindig szívesen idézem fel a múltamból, hogy tíz­­esztendős koromban már jól meg tudtam patkolni a lovat. Ha az apám segíteni hivott, hármat kólintott az üllőre, s így bármelyikünk azonnal tudta, melyiket hívja négyünk közül, mert nem volt mindegy, hogy hová üt, milyen csengéssel szólít apánk a zenélni tudó vas hangján. — Megbecsült ember lehetett a faluban. . . — így igaz. Szeretnék magam is olyan maradni az emberek emlékezetében, amilyen az apám marad. Az egész falu sógornak szólította és szerették öt, nem csak azért, mert egyedül küszködött velünk, de azért is, mert jó mestere volt a szakmájának és becsületesen élte le az életét. A rám tett hatását sosem tudnám kitörölni az életem­ből. Családcentrikus vagyok s ennek nyilván­való a háttere. — Indulatos ember Ön ? — Igen, indulatos ember vagyok, de szerencsémre nem tudom kiadni magamból, így aztán mindig a békés, tárgyalásos meg­oldásokat választom. Nem kell tehát félni tőlem. Talán a sportnak köszönhető, talán másnak, de energiatartalékot annak ellenére is állandóan érzek magamban hogy naponta sok energiát hajtok ki magamból. — Ez kissé úgy hangzik, mint ha egy nyugdíjazás előtt álló, de to­vábbszolgálni akaró ember mon­daná. Nem gondolja ? — Nem, dehogy! Csupán arra gon­doltam, hogy nem vagyok kényelemhajhász. Szeretek dolgozni, mi több, szeretek megfe­szítve dolgozni, mert teljesitménypárti va­gyok. A nyugdíj szerencsére még igen mesz­­sze van, ráadásul meg is kell érni azt a kort, de annak ellenére, hogy a munkámat szen­vedélyesen szeretem — úgy képzelem, hogy­ha egy délelőtt betöltőm a hatvan évet, délután én már nyugdíjas leszek. így tartom helyénvalónak. — Ön egy kicsi, de annál jobb eredményeket felmutató szövet­kezet elnöke. Élete nagyobbik fe­lében számos jelentős társadalmi, politikai tisztséget viselt mind az ifjúsági mozgalomban, a társadal­mi életben, s a pártmunkában nemkülönben. Jelenleg is a CSKP Központi Bizottságának tagja. En­nek ellenére ritkán találkozni Ön­nel a sajtó hasábjain, meg talán egyébként is. Miért? — Nem szeretem a népszerűséget. —■ Mert... ? — Mert önmagáról az ember ne igen nyilatkozzon. Az óhatatlanul is öndicsérettel jár, még akkor is, ha az ember a valót mondja. Az öndicséretet pedig nem szere­tem. Van ilyen: nekem a szerénység a rokon­szenvesebb. Ráadásul nincs énbennem semmi különös, nem vagyok én se filmsztár, se táncdalénekes ... Végzem a munkámat, teszem azt, amihez értek, amit rámbíztak. Számomra ez a teljesen szabályszerű, nor­mális dolog. Dolgozzon az ember, ne nyilat­kozzon. Nem fogja elhinni: maga talán a második újságíró, aki rábírt arra, hogy önma­gámról beszéljek. CSERGE KÁROLY, a padányi EFSZ elnöke, a CSKP KB tagja 1941-ben született a csallóközi Tár­nokon. Édesapja falusi kovácsmester volt, aki özvegyen nevelte fel négy gyermekét. Cserge Károly az alapis­koláit Tárnokon (Trnávka), a magyar tannyelvű gimnáziumot Somorján (Šamorín) végezte el, mezőgazdasági mérnöki diplomáját pedig 1964-ben szerezte meg a Nyitrai Mezőgazdasá­gi Főiskolán. Ezt követően mechani­­zátorként kezdett dolgozni az alistáli (Hroboňovo) szövetkezetben, majd 1969-től 1982-ig az ekecsi (Okoő) szövetkezet főmérnöke volt. 1982- ben megkapta a Kiváló Munkáért ki­tüntetést és ugyanebben az évben a padányi szövetkezet elnökévé vá­lasztották meg. Feleségével és két gyermekével Nagymegyeren (Čalo­­vo) él. — Köszönöm és máris „vissza­élek" a bizalommal: bizalmasabb kérdéseim lesznek. Tudom, hogy szenvedélyesen szeret zenélni, valamikor lakodalmakban, mulat­ságokon muzsikált — nem is olyan nagyon régen. — így igaz, kivált, ami a szenvedé­lyességet illeti. Trombita, szaxofon — azt hiszem jól tudtam bánni velük, és mi taga­dás, hiányoznak a hangszerek, de abba kel­lett hagynom, mert az emberek mindenáron meg akarták fizetni a zeneszót, miközben én akár fizettem is volna azért, hogy zenélhes­sek. Meg aztán idő kérdése is, de azért odahaza időnként zenekart rögtönzünk a fiammal és a lányommal. A fiamat a fizika vonzza, mérnök szeretne lenni, de úgy, mint ahogy a Benkó Dániel építész mellékesen pedig a világ egyik legjobb klarinétosa. — És a lány? — Ő jól zongorázik, de szinte biztos, hogy inkább a kiváló nyelvérzékére épül majd a jövője. A bratislavai Duna-utcai gim­náziumban lép most a harmadik évfolyamba. — Élete legnagyobb élménye ? — Amikor a gyerekeim születtek. — Tegnap a családi ház udvarán kemény munkában találtam. Ku­­bikott. Kíváncsi lennék, mennyi a saját kétkezi munkája ebben a takaros házban? —- Értem mire gondol, de elhiheti és utánanézhet: rengeteg benne a saját kétkezi munkám. Annakidején, az alapok ásásánál még csak egy gépet se kértem kölcsön a szövetkezettől. Kiástam magam. Erőm, csá­kányom ásóm és lapátom volt, időm már jóval kevesebb. Restelltem volna, ha nem így cselekszem. A kevés időhöz pedig az alvás­időből tettem mindig hozzá. — Vadászik? — Nem. Nincs puskám, de a legtöbb vadászaton jelen vagyok. Én kérem profi hajtó vagyok. Futok a nyúl után, kurjongatok, hogy felriasszam és cső elé hajtsam a vadat. Én a vadászatból ezt élvezem. Gyerekkori nosztalgia ? Lehet. — Milyen a munkamódszere ? — Nem szeretem a bürokratizmust, nem lelkesedem a fölösleges tanácskozá­sért, de a célszerűt és a hasznos megbeszé­lést tartom fontosnak. Itt ebben a kis szövet­kezetben napi kapcsolatban vagyok szinte minden dolgozóval. Ennél hatékonyabb alig­ha lehetne az ha folyton tanácskozunk. Ha egy vezető nem él együtt a maga gazdasági egységével, akkor észrevétlenül komoly sze­repet kaphat a munkájában a véletlen, ami kockázatos és megengedhetetlen, kivált a mezőgazdaságban, ahol a legfontosabb, hogy mindent időben végezzünk el. Kétna­pos késlekedés is szülhet milliós károkat és megbocsáthatatlan kudarcokat. — Azt mondta, nem szeret ta­nácskozni, mégis számos olyan tisztséget vállal, ami nem kevés tanácskozással jár. — Ne essék félreértés! Arról nem kell tanácskozni, hogy vetni kell, mert vetni kell, vagy éppen aratni. Vetni kell — és a lehető legjobban. Aratni ugyanúgy. De ha rosszul vetettünk, azt már meg kell beszélni, nehogy megismétlődjék. Az ország legfelső tes­tületéiben, így a párt központi bizottságá­ban, vagy akár járási szinten sem azt tárgyal­ja meg az ember, hogy kell-e vetni vagy sem, hanem a legjobb tapasztalatok, vagy hi­ányosságok elemzéséből születendő határo­zatok megvitatása folyik — emberek és véle­mények bevonásával, ami nyilvánvaló és elengedhetetlen. Egy kisebb gazdasági egy­ségben a vezető és a beosztott személyes kapcsolatán sok múlik. Szélesebb, országos viszonylatban a nép és a népet képviselő testületek, szervek kapcsolatán még több múlik. Gondolom, ez így helyes, igy célszerű. — Vannak szenvedélyei? — Egyről, a zenéről már szó esett. Ezzel kapcsolatos a másik is: egy csoda, amit színháznak neveznek. Ennél komolyabb szenvedélyem pedig az, amit naponta élek, cselekszem: dolgozni egy kis és egy nagy közösségért, a saját képességeink szerint. A legjobb képességeink szerint. És dolgozni azért hogy a képességeink is napról-napra jobbak legyenek. — Egyébként milyen a közérzete ? — Jó. Azt hiszem, ez az alapvető munkafeltételek közé tartozik. Nagyon fon­tos. KESZEU FERENC 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom