A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-22 / 34. szám
KÖZÖSEN, IGÉNYESEN Még tart a nyár, a kultúra munkásai azonban már az őszi-téli időszakra gondolnak. Néhány nap múlva megnyílnak az iskolák kapui, új évadot kezdenek a színházak, megélénkül az öntevékeny kulturális tevékenység is. Az utóbbi keretében dolgozó együttesek vezetői összegezik a járási rendezvényeken szerzett tapasztalatokat, és arra törekszenek, hogy az őszi-téli időszakban a rendelkezésükre álló szabadidőt az eddiginél is jobban, hasznosabban töltsék el. Az ember bármerre jár, bárkivel beszél, mindenütt azt tapasztalja, mindenkinek az a véleménye, hogy ma már nem csak a termelést, a gazdasági életet, hanem a kultúrát is másképpen kell szervezni és irányítani, mint a múltban. A rendezvényszemléletnek, annak a kétes értékű gyakorlatnak, amely a hangsúlyt csupán a mennyiségre helyezte, és aszerint mérte-minösítette a kulturális életet, hogy hol hány összejövetelt tartottak, illetve hányán vettek részt egy-egy bemutatón, befellegzett. Ma — az igényeknek megfelelően — egyre inkább a szükséglet és minőség lép előtérbe a kulturális élet területén is. Az új formák kialakítása, a korszerű eszközök meghonosítása, az igényeknek megfelelő színvonalas műsorok biztosítása nem megy mindenütt zökkenőmentesen. Továbbra is sok gondot okoz az anyagiak előteremtése. A helyi nemzeti bizottságok azonban a lakosság segítségével leküzdik a nehézségeket és az új helyzetnek, a megnőtt igényeknek megfelelő munkastílust alakítanak ki. Új munkaformákat keresnek és honosítanak meg a kulturális szövetségek is. Abból indulnak ki, hogy a munka kulturális,téren is csak akkor lehet igazán eredményes, ha a művelődési központok, a szövetkezeti és üzemi klubok, valamint a társadalmi és tömegszervezetek kulturális együttesei összefognak, kicserélik tapasztalataikat, és kölcsönösen segítik egymást. A szövetségek helyi szervezetei ahhoz, hogy a kulturális munkát egyre színvonalasabbá tegyék, a nemzeti bizottságoktól, valamint a szövetkezetektől és másoktól nemcsak erkölcsi, hanem gyakran jelentős anyagi támogatást is kapnak. Sok tekintetben az összefogás és a társrendezők erkölcsi és anyagi támogatása révén sikerült elérni, hogy az 1986-os nyári rendezvények teljesítették küldetésüket és a múlthoz viszonyítva mennyiségileg is, minőségileg is előbbre léptek. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kongresszusok határozatai érvényesülnek a gyakorlatban. Az együttesek arra törekszenek, hogy műsoraikkal hitelesen, művészien ábrázolják a mai életet, a szocialista valóságot. Azok az együttesek, amelyek nehézségekkel küzdenek, és amelyeknek nem sikerült elérni a kívánt színvonalat, keresik a nehézségekből kivezető utat és várják a további segítséget. A segítséget nyilván ök is megkapják. A közelgő őszi-téli időszakban lehetőség nyílik majd számukra is ahhoz, hogy kamatoztassák a nyári rendezvényeken szerzett tapasztalatokat, és a testvér szervezetekkel és együttesekkel összefogva felzárkózzanak a legjobbakhoz. BALÁZS BÉLA A Brit Nemzetközösség hét tagja képviselőinek értekezlete idején a tanácskozás épülete előtt tüntetést tartottak az apartheid-rendszer ellenzői, s elítélték a brit kormány Pretoriával szemben tanúsított elnéző magatartását. VISSZAPIILMJTÓ JÚLIUS- AUGUSZTUS '86 Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára és Karen Brutyenc, az SZKP KB póttagja, a KB nemzetközi tájékoztatási osztályának helyettes vezetője Moszkvában fogadta Valid Dzsumblattot, a libanoni hala-SZERDA 31 dó Szocialista Párt elnökét. Szovjet részről megerősítették, hogy támogatják a libanoni nép igazságos harcát az izraeli agresszor ellen és követelik a megszálló egységek azonnali kivonását. Genfben a Nemzetek Palotájában megkezdődött az afgán—pakisztáni tárgyalások újabb fordulója az Afganisztán körül kialakult hely-CSÜTÖRTÖK zet rendezéséről. Az afgán küldöttséget Sah Mohammed Doszt külügyminiszter, a pakisztánit pedig kollégája, Jakub Khan vezette. Megkezdődött Prágában a Nemzetbiztonsági Testület Főiskoláján a segédhatárórök 7. országos konferenciája. A kétnapos tanácskozáson részt vettek a központi PÉNTEK 2 párt- és állami szervek képviselői és más személyiségek. A több mint 12 ezer segédhatárör képviseletében mintegy 300 küldött volt jelen. Szaddam Husszein iraki elnök nyílt üzenetet intézett az iráni kor-SZOMBAT megszüntetését és a két ország közötti konfliktus békés rendezémányhoz, amelyben a háború 3 sét javasolta. Tokióban nemzetközi konferencia kezdődött az atomfegyverek eltiltásáról. A tanácskozáson csaknem száz demokratikus szervezet és csoport képviselője vett részt VASÁRNAP Japánból, valamint a háborúellenes mozgalom képviselői a világ y| 33 országából és 19 nemzetközi szervezet küldötte. Hivatalos csehszlovák küldöttség utazott Virgilió Bark Vargas új kolumbiai elnök ünnepélyes beiktatására. A csehszlovák küldöttsé-HÉTFŐ 5 get Vladimír Blažek szövetségi közlekedési miniszter vezette, s tagja Stanislav Svoboda külügyminiszter-helyettes volt. Kilencnapi nehéz tárgyalások után Genfben befejeződött a kőolaj-exportáló országok 13 tagú szervezete (OPEC) olajipari minisztereinek konferenciája. A tagállamok elfogadták Irán komp-KEDD 6 OPEC-országokban az olajjövesztést napi 3,5 millió barellel, tehát összesen naponta mintegy 16,8 millió barellre csökkentik. Az OPEC országai eddig naponta több mint 20 millió bareli olajat termelromisszumos javaslatát, hogy az tek. HÉTVÉGI TE VÉL Az elmúlt hetek fullasztó hősége próbára tette idegeinket, egészségünket egyaránt. Falun még csak-csak elviselhető volt az „éghajlat", a tarló illata, a porosságuk ellenére is tiszta mezei utak látványa, a tücsökciripelés feledtetni tudta velünk, hogy nincs légmozgás, hogy sülünk, pirulunk akár tetszik, akár nem. A városokban már rosszabb volt a helyzet. A felforrósodott beton, a megolvadt aszfalt hökisugárzása még be is segített a napnak, Így a pörkölődő városi ember amilyen gyorsan csak tudta kivette az évi szabadságát, hogy más tájak felé nézzen. Már persze, ha ezek a más tájak nem az országhatárainkon túl voltak. Mert akkor ugyancsak lassúra sikeredett a város gyors elhagyása. Hosszú sorok tekeregtek a pénzbeváltó irodák előtt, úgyhogy az okosabbja eleve árnyékos fekvésű utazási irodát keresett, hogy ne a tűző napon kelljen órákat eltöltenie. Miközben a nap azt próbálgatta, hogy mit szeret jobban a homo sapiens, ha sül vagy ha fő, a nyaralójelölt néhányszor megfogadta magában, hogy nincs az a pénz, amivel jövőre rávennék öt, hogy a nyári idény alatt külföldre utazzon. Pedig az itthoni sorban állás még csak az előzetes. Mert igaz, hogy boldog az utazó, amikor türelme jutalmául végre a kezében tartja a nyaralásához szükséges külföldi pénzösszeget, amelynek egy részét készpénzben, a másik részét csekkben kapta meg, s nem is gondol arra, hogy szabadságának egy napját — immár külföldön — csekkbeváltással, tehát újabb sorban állással kell majd eltöltenie. Bonyolult, hosszadalmas ügyintézés ez. El kellene gondolkodnunk végre annak a lehetőségén, hogy lehetne leegyszerűsíteni a nyaralók dolgát, hogy ne bosszankodva, ingerülten kelljen nekivágniuk a munka utáni megérdemelt pihenésnek. S ha mára nyaralásnál tartunk: Fővárosunkba is számtalan turista érkezik a nyár folyamán, s a mi érdekünk is, hogy jó benyomással, elégedetten távozzanak tölünk. Nem lehet közömbös a számunkra, milyen hírünket viszik a nagyvilágba. Vendéglátóiparunk fel is készült a fogadásukra, ez az áruellátásban meg is nyilvánul. Épp ezért bosszantó, ha egyes pincérek, vezetők önkényeskedése eredményeként viszszás helyzetek alakulnak ki. Egy forró nyári délután, vendégeim lévén, betértünk egyik valóban jóhirü vendéglátóipari létesítményünkbe, a Mammutnak becézett sörözőbe. Éhesek nem voltunk ugyan, a sör előtt mégis jónak láttuk harapni valamit. Az előételek közül rendeltünk, azaz rendeltünk volna, ha a pincér nem közli velünk, hogy előételt csak abban az esetben hajlandó hozni, ha végigesszük az egész menüt... Mint később kiderült, válasza teljesen önkényes volt, mégis elrontotta a jókedvemet. Kínosan magyaráztam vendégeimnek, hogy ez egy kirívó eset, nem jellemző vendéglátóiparunkra, a keserű szájíz megmaradt. Optimista vagyok, nem keresem tudatosan hétköznapjaink árnyoldalait, de ha előfordulnak, természetes, hogy észreveszem őket. Mert meg kell állapítsam, bosszúságainkat általában apróságok okozzák, ami kis odafigyeléssel, lelkiismeretes munkával elkerülhető lenne. Tudatosítanunk kéne már végre, hogy a jó vagy rossz közérzet kialakításához mindanyrryian hozzájárulunk, aszerint, hogy jól vagy rosszul végezzük-e munkánkat az általunk vállalt poszton. 3
