A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-15 / 33. szám
Nem szívesen faggatózott, ha az emberek legintimebb titkairól volt szó. Mindig rosszul érezte magát, ha meg kellett tennie. Nem tudta például megérteni, hogy valaki képes titokban meglesni a szerelmeseket és ebben különös élvezetet talál. Ö maga az akarata ellenére eléje táruló jeleneteknél zavartan elfordult, és közben szégyennel vegyes bűntudatot érzett. — Bohó elvtárs, most egy kissé kíméletlennek kell lennem magával, de nincs mit tenni, ez elkerülhetetlen — kezdte mentegetőzve. — Csak tessék, nem fogok önre haragudni. Ha biztos volnék benne, hogy megteszi, most megkérném önt, hogy pofozzon meg. Ugyanis semmi mást nem érdemiek. — Egyelőre csak egy kellemetlen kérdést teszek fel. Mit tudott meg a telefonbeszélgetés során, hogy utána rátámadt a feleségére? Bohó igazgató arca eltorzult, mintha valójában pofont kapott volna. — Nem válaszolhatnék később? — Ahogy óhajtja. Mindent jól gondoljon ót, van időnk. Mi közben, ha megengedi, bekapcsoljuk a televíziót. Borzasztóan szeretem az esti mesét. Kurta százados szintén. Ha jól megy az órám. itt az ideje. Talán pontosan jár, hiszen jó márka. Makk Oszkár ismét bekapcsolódott a beszélgetésbe abban a hangnemben, amely az őrnagyon kívül mindenkit idegesített. — Nagyszerű, egy kis kultúra határozottan nem lesz a kárunkra. És ma éppen az önök számára sugároznak mesét: Hogyan szabadította ki Rumcájsz Mankát a börtönből. Az ingerült Bohó szenvedő tekintetet vetett rá. Majd hebegve magyarázkodott, hogy ő legalább néhány napos haladékra gondolt. — Kérve kérem, ezt ne kívánja tőlem! — Fürge őrnagy nem tudott szabadulni a kínzó érzéstől, hogy fuldoklótól tagadja meg a segítséget. — Ez döntő fontosságú. Ha eltekintenék tőle, súlyos mulasztást követnék el. Csak egy dolgot tehetek önért: megengedem, hogy négyszemközt válaszoljon. — Úgy is nehéz helyzetben lennék — vallotta be elkinzott arccal Bohó. — A becsületemről van szó! — Ebben az esetben jogában áll nem válaszolni. Kurta százados a parancsnoka kijelentése után felhorkant meglepetésében. Gondolatban a szemére vetette, hogy veleszületett nemeslelkűségét ostobán túlzásba viszi. Hiszen e pillanatban elég lenne egy kicsit jobban megszorítani, és minden bizonnyal megtörné Bohó gyenge ellenállását, vagyis mindjárt az ügy lényegéhez jutna el. Nem tudja megérteni, miért enged mindig, ha az áldozata ellenkezik. A magyarázat azonban kézenfekvő volt. Az őrnagy nem szerette a könnyű sikert, soha nem erőszakolta ki a beismerést gumibotként csattanó kemény szavakkal, az ilyen módszerben az intelligencia hiányát látta. Számára minden kihallgatás párbaj volt, amelynek megvoltak a szabályai, a maga törvényes rendje. Mindig lovagiasan végezte, abban a tudatban, hogy elsősorban a hűvös mérlegelés, a gyors elbírálás, az éberség, az ész és az ügyesség a döntő. Bohóval különösen kedve volt eljátszadozni, de nem mint a macska az egérrel, hanem nagy kíméletességgel. Nyomás nélkül, lassan és ötletesen kell őt matt helyzetbe hoznia. Ezért bosszantotta, amikor az igazgató meglepetésszerűen meggondolta magát s határozott hangon szólt: — Tudja mit? Én megkönnyitem a dolgát. Inkább mindent bevallók, a tagadásnak semmi értelme. Úgyis, nélkülem is kinyomozná az igazságot, és az még kínosabb lenne. Ifolytatjuk) Illusztráció: Gály Kati FEDERICO GARCÍA LORCA Szonett Lennék szobor Tudom, az arcom kisimul nyugodtan, s naptalan észak mohájába dűl. Kit higanyomnak, éber örömül szerettem, roncs lesz, tükre meg se moccan. Ki folyondárként élt, amíg mozogtam, s szabálya volt e testnek, mely kihűl, mint krokodilok öreg csöndje ül s enyészik el majd pírtalan a porban. Nyelvemre riadt galambocskák szállnak, csak perzselt rekettyék ízét, ha érzem, zamatát többé nem nyelem a lángnak, de ott élek majd minden holt levélben és lelke leszek gyötrött dáliáknak, fogoly törvények szabad jeleképpen. TÍMÁR GYÖRGY fordítása Morajt Ha már nincs más, legalább morajt. Arómát Ha már nincs más, legalább arómát. De irts ki bennem minden élő színű s emlékű régi órát Gyötörj. Jöjj hát élő, bűvös kín s gyötörj. Csatákat Szennyes-mocskos, igazi csatákat. Csak el innen, ti, házam örökkön őrző, láthatatlan emberárnyak. MAJTÉNYI ZOLTÁN fordítása Irene Gardához (a szolgálólányhoz) A ligetben táncolnak a nyárfák önfeledten. Egy lóhere árván, négy apró levelével, táncol a szélben. Irénkef Elközelegnek az esők is s a havazások. Csak járd a zöldben a táncod. A zöldben, a zöldben a táncod, járom veled én is! Ó, a vizek be futósak, ó, a szív be nehéz! A ligetben táncolnak a nyárfák önfeledten. Egy lóhere árván, négy apró levelével táncot a szélben. JÉKELY ZOLTÁN fordítása Krascsenits Géza felvétele A kiszáradt narancsfa dala Favágó. Vágd le, vágd le árnyam. Ments meg a kíntól, önmagam narancstalan ne lássam. Tükrök közt mért születtem ? A nap forog köröttem. És minden éj lemásol arany csillag-körökben. Éljek, s magam ne lássam, s majd álmodom magamba, hogy levelem, hogy madaram bogáncs és közte hangya. Favágó. Vágd le, vágd le árnyam. Ments meg a kíntól, önmagam narancstalan ne lássam. NEMES NAGY ÁGNES fordítása 15
