A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-01 / 31. szám
Már nem lennék cseresznyefa Néhai ifjú, romantikus időszakomban a neves költő szellemi nyomdokain haladva magam is út menti almafa szerettem volna lenni, hogy árnyas pihenőt, ízes gyümölcsöt nyújthassak a hosszú, poros úton megfáradt, tikkadt vándornak. Az almafa-lét utáni vágyódás akkor még egyezett más gyümölcsfa-lét utáni sóvárgásommal: lehettem volna akár körtefa, szilvafa is, hiszen mindegyik vet hűsítő árnyat, mindegyik terem üdítő gyümölcsöt. Később továbbfejlődött ízlésem, s környezetem is befolyásolta az átalakulást: cseresznyefára szakosodtam, s már nemcsak idegenek, hanem a magam szempontjából is célszerűnek találtam volna a cseresznyefa-létet. A végtelennek tűnő, hosszú úton az iskolából hazafelé ballagva számtalanszor fel-felnéztem az út menti cseresznyefák sugaras hajtásaira, amelyekről csábítóan piroslott le ránk, éhes-szomjas diákokra a napfényittas gyümölcs. Biztattuk is egymást eleget, másszunk fel, de csak annyira futotta legtöbbször a merszünkből, hogy letéptünk pár félig zöld szemet az alsó ágakról. Minden pillanatban számolni kellett a cseresznyecsösz rikácsoló, fenyegető hangjával, kampós botjával, kutyája mérges csaholásával. Mindig váratlanul bukkant elő egy bokor mögül, a búzatábla felől, vagy éppen lehuppant a szomszédos fáról... Mentünk hát könyvekkel teli táskánk terhe alatt és többnyire csak sóvárgó tekintetünkkel ostromoltuk a cseresznyefákat. S ilyenkor nagyon szerettem volna adakozó, vendéglátó, hozzáférhető cseresznyefa lenni... Rég volt ez; a mai gyerekek nem gyalogolnak naponta hat-hét kilométert az iskolába, busz repíti őket végig a cseresznyefákkal szegélyezett úton. Azt hihetné az ember, hogy a fák maguk sorsára hagyatva viselik díszes termésük terhét. Legfeljebb a rigók, seregélyek látogatják ... Merő tévedés! Van az út menti cseresznyefáknak ember-látogatója is bőven. Nem tikkadt, megfáradt vándorok, hanem gépkocsis turisták, kirándulók, sétakocsikázók, akik úgy vélik, hogy a távolságok gépesített leküzdése egyszersmind hódítás: enyémek az utak, de az út menti cseresznyefa, diófa, körtefa, sőt, kissé odébb a borsó, a kukorica is! Hiszen divat a gyűj/töge/ tés, ez is hobby! És nincs csősz, nincs ember, sőt isten sincs, aki változtathatna ezen a felfogáson. Csak merne ilyen „turistákkal" szembeszállni az esetenként felügyeletre vállalkozó nyugdíjas: lenyelné a „turista-nagyanya", megsemmisítené az apa, akik rendszerint közös erővel buzdítják a harmadik nemzedék képviselőjét, hogy csak nyugodtan tördelje a sugaras ágakat, tépje börcökkel együtt a cseresznyét, úgy szaporább. S ha a hős csemete lejön a fáról, még dicséretet is kap: „Élelmes gyerek!" Néhai romantikus vágyamról lemondtam: már nem lennék cseresznyefa. Megalázott, megtépázott, megszégyenített mivoltomban ugyanis már nem tudnám teljesíteni azt az egykori vágyam, hogy árnyas pihenőt, ízes gyümölcsöt kínálhassak a hoszszú, poros úton megfáradt, tikkadt vándornak ... PETRIK JÓZSEF Megnevelhetetlen ... Falunkban régi, ma is élő szokás, hogy a gyerekek magázzák szüleiket. A kölcsönös tegező viszony a családban aránylag ritka, s napjainkban is inkább csak a legfiatalabb nemzedéknél fordul elő. Nálunk sem volt ez másképpen, mi is magáztuk, magázzuk szüleinket. Kivételt ez alól a szokás alól csak az öcsénk Józsi képez. Ő, mint a család legifjabb sarja, élvezte mindnyájunk fokozott figyelmét, s mi igyekeztünk rendes embert faragni belőle. Úgy három-négy éves koráig, mint a gyerekek általában, ő is ismerőst, ismeretlent, szóval mindenkit bátran letegezett. Anyám az egyik vasárnap, mikor éppen az ünnepi ebédet fogyasztottuk, elérkezettnek látta az időt, hogy szóba hozza a dolgot, s megnevelje legkedvesebb fiacskáját, így szólt hozzá: — Nézd Józsi, a többiek mind magáznak minket csak te tegezel állandóan. Ez így nincs rendjén, nem helyes. Most már elég nagy vagy ahhoz, hogy megértsd mi a helyes és helytelen, mi illik és mi nem. Legfőbb ideje, hogy a mi kapcsolatainkban is áttérjünk a magázásra. Az öcsém kissé értetlenül az anyámra emelte tekintetét, nyelt még egyet a levesből, majd ártatlan képpel, őszintén azt mondta: — De anyu. El tudod te képzelni, hogy ezután majd úgy fog kelleni szólítanod engem, hogy „maga Józsi" ? Ettől a talpraesett felelettől anyám az első pillanatban szóhoz sem tudott jutni, annyira meglepte, majd mindnyájan elmosolyodtunk, elnevettük magunkat. A Jóska tán valóban nem egészen értette meg, hogy miről van szó, de tény, hogy a „magázásra" való nevelése ezzel egyszer s mindenkorra befejeződött. Nem tudok róla, hogy az anyám mégegyszer megpróbálkozott volna vele. Mindenesetre az öcsém ma már felnőtt, s a szüléinkkel egyedül és rendhagyóan csak ő tegeződik. KOKES JÁNOS JOGI TANÁCSOK „Saját otthon" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy szükséges-e a családi ház újabb felértékelése, ha társtulajdonos testvéreitől, akikkel közösen 1/3—1/3 arányban örökölték szüleik házát, most meg akarja venni azok tulajdoni részét. 1985. január 1 -je óta az 1984. évi 129. számú hirdetménybe foglalt új ingatlankezelési szabályok vannak érvényben, amelyek az előbb érvényben volt 1969. évi 47. számú hirdetmény helyébe léptek. Minthogy a közjegyzői ingatlanátruházási illetéket az ingatlan mai értéke alapján vetik ki, az eladáshoz új becsű szükséges, amit hites bírósági szakértővel kell elkészíttetni. Testvérek közt az átruházási illeték az érték öt százalékát teszi ki. Ami a beruházásainak (gázfűtés bevezetése stb.) az értékét illeti, ezekre tekintettel lehetnek a vételár megállapításakor, amelybe az értéküket beszámíthatják. A szakértői becsűben fel lehet tüntetni, hogy az ólakat kizárólag olvasónk építette, hogy szőlőt is telepített és gyümölcsfákat ültetett ki, amelyek nem képezik a vétel tárgyát. „Tanú" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy köteles-e a munkaadója elengedni, ha tanúként vagy ügyfélként a bíróságra idézik őt és jár-e neki erre az időre munkabér? A tanúskodás állampolgári kötelesség, ami mind a polgári bírósági peres eljárásra, mind a büntetőeljárásra, mind a nemzeti bizottságok előtti közigazgatási eljárásra vonatkozik. Ezért akit a bíróságra (ügyészségre, rendőrségre, nemzeti bizottságra) tanúként megidéznek, a Munka Törvénykönyve 124. paragrafusa értelmében azt munkaadója köteles szabaddá tenni és neki erre a célra a legszükségesebb szabadidőt nyújtani, ha ezt a kötelességét nem teljesítheti munkaidőn kívül. Erre az időre nem jár munkabér (órabér, fizetés), ehelyett a napi díjat és az esetleges útiköltséget (vasút- és autóbuszköltséget) az a szerv fizeti, amelyik a tanút megidézte (bíróság, ügyészség, közbiztonsági szerv — rendőrség, nemzeti bizottság). Abban az esetben, ha valamely tárgyaláson való részvétel kizárólag a dolgozó személyes érdekében történt, vagy ha a dolgozó maga adott okot az eljárásra (pl. a saját válóperi vagy polgári peres ügyének tárgyalásával vagy az ellene indított büntetőeljárásban való megjelenéssel stb.), akkor az így elmulasztott munkaidőért nem jár sem a munkaadótól munkabér, sem az illető szervtől munkabér-megtérítés. „Nyári szabadság" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy mikor van a folyó naptári évben fizetett szabadságra igénye, és hogy szabadságát bármikor kiveheti-e, illetve ezt a munkaadója előzetes beleegyezése nélkül is megkezdheti-e? A Munka Törvénykönyve 100. paragrafusa 1. bekezdése értelmében a folyó naptári évben annak a dolgozónak van fizetett szabadságra igénye, aki a szabadság megkezdéséig teljesíti általános feltételeit, vagyis: a munkaviszonya az adott szervezetnél egyfolytában legalább öt hónapja tart (ez a várakozási idő) és az adott évben legalább 75 napot ledolgozott. A Munka Törvénykönyve 106. paragrafusa egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a dolgozó szabadságának megkezdését — az előre összeállított és a szakszervezeti üzemi bizottság által jóváhagyott szabadságolási terv alapján — a munkaadó szervezet határozza meg. Ezt a tervet az egész üzem számára a dolgozók szabadságkérelmének és igényeinek figyelembe vételével rendszerint az év elején állítják össze. A tervet úgy kell összeállítani, hogy a dolgozók szabadságukat a folyó naptári év végéig és rendszerint egyszerre vehessék ki. Tekintetbe kell venni az üzem feladatait (pl. a folyamatos üzemeltetés biztosítását, az esetleges üzemi szabadságot stb.), valamint a dolgozók jogos érdekeit is (pl. a kisgyermekes dolgozók szabadsága a nyári, iskolai szünetben, a gyógykezelés vagy fürdőbeutalás esetei stb.). Ha rendkívüli esetben valaki a szabadságát több részletben veszi ki, akkor egy részének egyfolytában legalább egy hetet kell kitennie, a fiatalkorúaknál pedig legalább két hetet. A szabadság megkezdését a munkaadó köteles a dolgozójával legalább 14 nappal előbb közölni. Nincs kizárva, hogy a dolgozó év közben, a szabadságolások tervétől eltérő időben, esetleg részletekben vegye ki a szabadságát, ezt azonban csak a munkaadója tudtával és annak előzetes beleegyezésével teheti meg. Az ún. egész üzemi szabadságot a munkaadó csak a szakszervezeti üzemi bizottsággal való megegyezés alapján rendelheti el, ha azt üzemeltetési okok megkívánják (pl. karbantartás, nagy javítás stb.) és ez nincs ellentétben a társadalom érdekeivel (pl. nem nehezíti meg vagy nem veszélyezteti a tervfeladatok teljesítését). Az egész üzemi szabadság legfeljebb két teljes naptári hetet tehet ki. Ha a dolgozó fontos üzemeltetési okok miatt nem veheti ki a folyó naptári évben a szabadságát vagy ha a munkaadója a szabadság megkezdésének idejét nem határozta meg, esetleg ha a dolgozót személyi okok (pl. betegség) akadályozták meg ebben, akkor a szabadságát a következő naptári év április 30-ig veheti még ki. A fizetett szabadság idejére a dolgozónak az előző évi átlagkeresete alapján kiszámított munkabér (fizetés) jár. Ha a dolgozó fontos okokból (üzemeltetési okok, személyi okok, pl. betegség s hasonlók miatt) a következő naptári év április 30-ig sem veheti ki a szabadságát, akkor kivételesen a ki nem vett szabadságáért kártalanítás jár. „Nyugdíjasok közös étkeztetése". Magányos nyugdíjas olvasónk azt kérdezi, hogy kaphat-e rendszeresen kedvezményes ebédet mert otthon nem főzhet magának és az alkalmi vendéglői étkezés drága. A társadalombiztosítási törvény kötelességévé teszi a nemzeti bizottságoknak, hogy a nyugdíjasokról és öregekről való szociális gondoskodás keretében biztosítsák közös étkeztetésüket. A nyugdíjasok közös étkeztetését a nemzeti bizottságok az üzemi konyhákban, a közétkeztetési üzemekben (pl. a RaJ. a Jednota fogyasztási szövetkezet vendéglőiben, az egységes földműves-szövetkezetek kifőzdéiben, a nyugdíjasok klubjában), valamint a nyugdíjasok otthonaiban valósítják meg. Ezekben az üzemekben az étkezés teljes költségét a nyugdíjasok a magukéból fizetik, de a szociális szempontból arra rászorulóknak a nemzeti bizottság hozzájárulást adhat a közös étkezéshez, aminek összege egy ebédre rendszerint 8 Kčs-t tesz ki. Olvasónk utolsó munkahelye üzemi konyháján is étkezhet vagy más, a nemzeti bizottság által a lakóhelyén kijelölt közétkeztetési üzemben. Dr. B. G. 19
