A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-11 / 15. szám

AZ ELVESZETT HOMÁR A diktátor holmiját összepakolták. Azaz, hogy amit lehetett, ládákba gyömöszöltek, majd összeterelték legközelebbi hozzátar­tozóit, voltak vagy negyvenen, és betusz­kolták őket egy harci repülőgépbe. A diktátor még egy keveset lamentált, hátha nincs még minden elveszve. Talán egy jól irányított sortüz rendbehozná a dolgokat. Ó, ha olvasta volna, szegény, egyszer is a forradalmak történetéti — Nyomás, öcsi! — bökte oldalba egy katona géppisztolytussal. A diktátor végigmérte az illetőt. Fölöt­tébb furcsállotta, hogy egy rangjelzés nél­küli egyenruhás alak csak úgy taszigálja, letegezze és öcsinek szólítsa. A rohamosztagos is furcsán nézett a diktátorra. Nem egy bukott államfőt men­tett ki már a kelepcéből, de ilyen bamba pofával még nem találkozott. — Na gyerünk, apikám, mert ha itt hagy­lak, a bőrödből holnap dobot csinálnak. Ez tetszett a diktátornak. El is nevette magát. Jó pofa vagy te, hallod-e? Méghogy dobot a bőrömből! Hogy jut eszedbe ilyes­mi? A repülőgépen elég jól szórakoztak, an­nak ellenére, hogy egyéb játékszer nem állt rendelkezésükre, mint egy pakli zsolikártya. — Tudsz kanasztázni? — kérdezte a dik­tátor. Valahogy csak ehhez az egy emberhez volt bizalma. A többitől félt, a beijedt rokonait meg ki sem állhatta. Kártyáztak. Három partit a diktátor nyert meg, négyet a kommandó parancsnok. — Jó játékos vagy, hallod-e? — tapo­gatta meg partnere vállát. — Ami azt illeti, biztosan jobb, mint te — vigyorgott szemtelenül a mentőangyal. — Mondd csak, hová viszel? — Meg leszel elégedve — mondta a rohamosztagos, s közben arra gondolt, mi a fenének pazarolják a pénzt egy ilyen meztelen csigára. — Bízom benned, ezredes — súgta alig hallhatóan a diktátor. — De még árulj el nekem valamit. Ugye ott is kapok majd ebédre homárt? — Homárt? — kérdezte elgondolkodva az őrnagy. — Nem. Homárt nem kapsz, apikám. — Aztán sietve hozzátette. — Ott ugyanis nem terem. — Hogyhogy nem terem ? — csattant fel élesen a diktátor hangja. — És mi az, hogy nem terem? — Mit tudom én — vonta meg a vállát a rohamosztagos és felállt, hogy megmoz­gassa elgémberedett tagjait. Nagydarab ember volt, ropogott minden porcikája ahogy kinyújtózkodott. Bő, terepszinü ru­hája megfeszült rajta, akár a leopárdon a bőr. A löttyedt diktátor ott kuporgott előtte a kártyaasztalnak kinevezett láda mellett és maga elé bámult. Ismét megszólalt, de alig hallhatóan. — Komolyan mondod, hogy nem ehetek majd homárt? A katona nem válaszolt, csak nézte egy­re fokozódó utálattal a gyámoltalan alakot, amint az arcán kövér könnycseppek gör­dültek alá. CSICSAY ALAJOS FUTBALL A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem voltam soha jó futballista. Mind­ezek ellenére egyszer futballoztam, még­pedig igazi szerelésben, valóságos és élet­­hű focicsukával a lábamon, rendes, kétka­­pus pályán, hivatalos kupamérkőzésen. Ta­lán mondanom sem kellene, hogy a szövet­ségi kapitány választása azért esett rám azon a nagyhorderejű találkozón, mert a környéken más élő lélek nem tartózkodott. Bevallom, egy kicsit lámpalázas lettem, amikor megérkeztünk a mérkőzés színhe­lyére, hiszen a GY ... tizenegy mégiscsak egy országos hírnévnek örvendő mintagaz­daság csapata, még akkor is, ha az egykori Búcs SC jószerével verhetetlen volt. Az öltözködés kitűnően sikerült, de alig­hogy középre futottunk, elemi erővel ért bennünket a meglepetés: az ellenfél kapu­sa, aki egyben a csapatkapitányi tisztet is betöltötte, egyetlen kézzel rendelkezett és olyan erős rumszagot árasztott, hogy az egész csapat elalélt volna, ha Dezső bá' vissza nem lehel. Úgy sejtettük, hogy az egykezű kapus lehet a Nagy Taktikai Hú­zás, mégsem változtattunk a saját játékfel­fogásunkon. aminek lényege a következő volt: rúgd előre, fuss utána! Ez a harcmodor elsősorban a jobbszél­sőnk gyorsaságára és szemfülességére épült, mert, ha ő egy hosszan elörevágott labdával megindult, a csapat nyugodtan snóblizhatott, hiszen úgyis csak vagy a rendőrség, vagy a fináncok hozták vissza, de az időbe telt. A fiúk, miután észrevették, hogy milyen speciálisan csavarom bal belsővel balra a labdát, egyetlen felelősségteljes poszttal bíztak meg, mégpedig azzal, hogy az ellen­fél szabadrúgásainál én legyek a sorfal. Az már szinte szóra sem érdemes, hogy az ellenfél egyetlen szabadrúgást sem rúgott. Nem is rúghatott, mert az első perc fele táján szövetségi kapitányunk beszólt a bíró sporttársnak: Márpedig innen élve le nem jösz! A bíró természetesen zokon vette a te­­gezést, azonnal lefújta a mérkőzést, mire a centerhalfunk leharapta a bíró fülét. Elsza­badult a pokol: szoknyáját derékig felránt­va, akár a kölykeit védő anyatigris rohant felénk a bíró felesége. Be voltunk kerítve! Az ellenfél félkezű kapusa, aki egyben csapatkapitányi minőségben is tántorgott, kitárta mindkét karját, menteni, ami még menthető. A menyecske kacéran lábközön rúgta, mire a másik oldalon is elszabadult egy amazon, kapusfeleségi minőségben és nőstényoroszlán képiben. A kezdőkör kel­lős közepén találkoztak, körülálltuk őket. Nagy harc volt. S mert labdarúgásról többé már szó sem eshetett, testületileg bevonul­tunk a kocsmába és pertut ittunk az ellen­féllel. Hát így kezdődött az én labdarúgó pá­lyafutásom és így fejeződött be. Sokat tudnék még róla mesélni, de szövetségi kapitányunk egy viharnevelö nyári éjszakán megesketett bennünket, hogy a csapatról soha, senkinek, semmit. SOÓKY LÁSZLÓ JOGI TANÁCSOK LT. dunaszerdaheiyi (Dun. Streda) olva­sónk a testi fogyatékosokat megillető kedvezmények iránt érdeklődik. Azt kér­dezi, ki kaphat hozzájárulást személygép­kocsi vásárlásához és kinek van igénye kedvezményes beléptijegyekre a különbö­ző rendezvényekre? Férje részleges rok­kant és emellett még dolgozik. A testi fogyatékosságról való gondoskodás­ról a nyugdíjbiztosítási törvény és az ehhez kiadott végrehajtási rendeletek szólnak. Ezek szerint a nemzeti bizottságok anyagi hozzájárulást adhatnak személyautó vásárlá­sára azoknak a súlyos járás- vagy mozgássé­rült személyeknek, akik nem vehetik igénybe a tömegközlekedési eszközöket, egyéni köz­lekedésre utaltak, a gépkocsit saját szemé­lyes közlekedésükre fogják használni, és sem nekik, sem a velük közös háztartásban élő feleségüknek, férjüknek, élettársuknak nincs saját gépkocsija. Az igénylő személy egészségi állapotát a járási nemzeti bizottság szociális biztosítási véleményező bizottsága véleményezi. Orvosi szempontból súlyos járás- vagy mozgássé­rültnek tekintendők azok, akiknek alsó vég­tagját amputálták, akiknek térdizületei meg­merevedtek vagy mozgásuk súlyos csonttö­rések folytán lényegesen megnehezedett, esetleg más hasonló mozgásszervi zavarok­ban szenvednek. Továbbá különleges kedvezményben része­sülhetnek azok a személyek, akik súlyos testi vagy érzékszervi károsodás miatt lényegesen nehezebben mozognak, illetve mozgáské­pességük korlátozott. Ezek a személyek álla­potuk súlyossága szerint I. fokú, II. fokú vagy III. fokú kedvezményben részesülhetnek. Annak a megítélése, hogy milyen ezeknek a személyeknek az egészségi állapota, és hogy milyen értékű a testi sérülésük, szintén a járási nemzeti bizottság szociális biztosítási véleményező bizottságának hatáskörébe tar­tozik. Erről a jnb szociális biztosítási ügyosz­tálya a jogosultnak fényképes igazolványt ad ki „ŤP", „ZŤP" vagy „ZŤP-S" megjelöléssel. Az I. fokú rendkívüli kedvezmények, amire a „ŤP" megjelölésű igazolványok jogosítanak, a következők: — A tömegközlekedési eszközök rendszeres járatain külön kijelölt ülőhely (a helyjegyes járatokat és kocsikat kivéve), — elsőbbség ügyeik intézésénél, ha ezek megtárgyalása hosszabb várakozást, különö­sen álldogálást igényel (pl. a hivatalokban, az orvosi rendelőben); de az ilyen személyes ügyintézés körébe nem tartozik az üzletek­ben való bevásárlás vagy a lakosságnak nyújtott fizetett szolgáltatások intézése vagy igénybevétele. A II. fokú rendkívüli kedvezmények — ami azoknak a személyeknek jár, akiknek „ZŤP" igazolványuk van a következők: — az I. fokú rendkívüli kedvezmények, to­vábbá — ingyenes utazás a helyi tömegközlekedési eszközök rendszeres járatain (pl. villamos, trolibusz, autóbusz, metró), — félárú jegyekre való igény a belföldi sze­mély- és gyorsvonatok második osztályán, valamint a belföldi rendszeres távolsági au­tóbuszjáratokon, — ötvenszázalékos kedvezmény adható a beléptidijakból a kulturális rendezvényekre, pl. hangversenyekre és más zenei rendezvé­nyekre, színházi előadásokra, tánc- és egyéb társas mulatságokra, kiállításokra, előadásokra, emlékhelyek, múzeumok, galé­riák megtekintésére; továbbá a mozi pénztá­ra által kiállított és a helyi nemzeti bizottság által láttamozott igazolvány alapján félárú beléptijegy adható a mozielőadásokra; a legalacsonyabb beléptidíj a kedvezménnyel együtt 2 Kčs. III. fokú rendkívüli kedvezmények azoknak a személyeknek járnak, akik járáskor és a tö­megközlekedési eszközök igénybevételekor vezető segítségére szorulnak, s „ZŤP-S" megjelölésű igazolványuk van, ezek — az I. és II. fokú kedvezményekből folyó igények, ^ — a kísérő személy ingyenes szállítása f helyi és távolsági tömegközlekedési eszkö zökön; nem szükséges, hogy ezek a szemé­lyek mindig a kísérőjükkel utazzanak, s így nem lehet őket e kedvezményekből kizárni akkor sem, ha saját maguk, kísérő nélkül utaznak, — a vak személyek kísérő kutyájának ingye­nes szállítása, ha nincs személyes kísérőjük. A mondottakból következik, hogy a rokkant­ság vagy a részleges rokkantság maga még nem jogosít fel a fenti kedvezményekre, s az ezekre való jogosultságot a járási nemzeti bizottság szociális biztosítási véleményező bizottságának határozata alapján a járási nemzeti bizottság szociális biztosítási ügyosztálya állapítja meg s állítja ki a megfe­lelő igazolványt. J. L. nádszegi (Tistice) olvasónk azt kérde­zi, hogy kaphat-e családipótlék-kiegészf­­tést, ha testi sérült gyermeke egy bentla­kásos iskola tanulója, csak a hét végén jön haza. A családi pótlékról szóló előírások szerint havi 5000 Kcs-t kitevő kiegészítést kaphat a családi pótlékhoz az az ellátatlan* gyermek, aki a járási szociális biztosítási véleményező bizottság megítélése szerint rokkant és ál­landó gondoskodást igényel, s ha nincs e célra létesített intézetben elhelyezve és nem kap rokkantjáradékot. Rokkantnak az a gyermek tekinthető, akinek az egészségi állapota tartósan, hosszú időre rossz, vagyis nemcsak ideiglenes, átmeneti állapotról van szó, mint pl. az ideiglenes, bár hosszabb ideig tartó munkaképtelenségnél, s ez orvosilag bizonyított. Az iskolaköteles korban lévő gyermekeknél tekintetbe veszik, hogy tud-e, illetve mennyi­re tud a jövő hivatására elökészülni, vagy hogy erre esetleg csak rendkívül kedvező feltételek és körülmények közt képes. Tekin­tetbe veszik a betegség jellegét és pillanat­nyi állását: hogy már megállapodott-e vagy tovább fejlődik, továbbá a betegség orvosi véleményezését, s az esetleges mozgássó őr­léssel kapcsolatos nehézségeket stb. A családi pótlékhoz nem jár a kiegészítés akkor, ha a .rokkant gyermek olyan intéz­ményben (iskolában) van elhelyezve, amelyet rokkant gyermekek részére létesítettek, s ahol minden gondoskodást, lakást, ellátást stb. megkap, s ahol egész héten tartózkodik. Jár azonban a kiegészítés akkor, ha a gyer­meket naponta viszik az intézetbe (iskolába) és onnan haza, vagy ha valamely egészségü­gyi intézményben legfeljebb hat hónapig tartózkodik. Olvasónknak a fentiek értelmében nem jár a kiegészítés. Dr. B. G. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom